Piros szín: azon ritka fajok adatai vannak piros színnel jelölve (leírandók), amelyekről még nem érkezett leírás az MME Nomenclator Bizottság (továbbiakban NB) felé. Ezúton is felhívjuk a figyelmed, hogy ilyen faj feltöltése esetén készíts leírást és lehetőség szerint fotót a madárról!

Az NB éves jelentésének elkészülte után a le nem írt adatokat töröljük a rendszerből.

Narancs szín: azon ritka fajok adatai, amelyekről a leírás beérkezett az NB-hez, de döntés még nem született.

Zöld szín: az adat az NB által hitelesítve van, vagy a megfigyelés körülményei (pl. jó minőségű fotók, sok megfigyelő, stb.) alapján a hitelesítés előrevetíthető.

Európa legtöbb országában működik olyan szervezet, amely a ritkán előforduló madárfajok észlelési adatinak hitelesítésével (is) foglalkozik.

Magyarországon ez a szervezet az MME Nomenclator Bizottság, amely az egyes fajok státusza alapján meghatározza azon fajok körét, amelyet igen ritkának, ezzel együtt leírandónak tart.

Jelen állapot szerint leírandó az a faj, amelynek az elmúlt tíz évben kevesebb, mint 40 elfogadott adata vált ismertté.

A leírás ahhoz kell, hogy a NB el tudja dönteni, hogy az észlelt madár ténylegesen ahhoz az igen ritka fajhoz tartozó egyed lehetett e, amit a megfigyelő gondol.

Természetesen a sikeres elbírálást segíti, ha készült jó minőségű fotó, film vagy hangfelvétel a madárról, illetve ha több ideig a területen tartózkodott a példány, ezáltal esélyt adva arra, hogy más megfigyelők is megerősíthessék a határozás helyességét.

A leírásban célszerű minden körülményre kitérni, ebben a honlapunkról letölthető új típusú űrlap is segíti a leírást végző személyt.

A MME NB feladatairól, céljairól, minden egyéb, leírással kapcsolatos tudnivalókról a MME Nomenclator menüpont almenüiben tájékozódhatsz!

Jelenleg alábbi kategóriákkal és fajlistákkal kapcsolatos változások vannak érvényben:

Az MME NB döntött a fajok (illetve adatok) besorolásakor használt kategóriarendszer finomításáról. Erre azért volt szükség, hogy a kategóriák jobban illeszkedjenek az Európa-szerte használt rendszerbe, és megszűnjön a DA és a DE kategória, amelyek külföldi madarászok számára sok esetben értelmezhetetlennek bizonyultak. A finomítás másik oka az volt, hogy megszaporodtak az olyan madarak hazai megfigyelései, amelyek valamilyen visszatelepítési program során kerültek ki a természetbe vagy kerültek áthelyezésre egyik populációból egy távoli másikba, és a kategóriák eddigi meghatározása alapján e példányok adatait nagyon nehéz volt bárhová is besorolni. A kategóriákat tekintve a C, D és E kategóriákat érintette változás, az új definíciók szerint a kategóriarendszer így alakul (az A és a B kategória változatlan maradt):

A kategória: A faj legalább egy, minden valószínűség szerint természetes állományból származó egyede 1950. január 1. óta legalább egyszer hitelesíthetően előfordult Magyarország mai határain belül (a hazai madárfauna legtöbb tagja ebbe a kategóriába tartozik).

B kategória: A faj legalább egy, minden valószínűség szerint természetes állományból származó egyede kizárólag 1950. január 1. előtt fordult elő Magyarország mai határain belül. Ide tartozik például a márványos réce, a nyírfajd, a héjasas, az alka, a lunda, a barnahasú pusztaityúk, a talpastyúk, a havasi varjú, a szürke zsezse, a rózsás pirók és a nagy pirók.

C1 kategória: A fajnak hazánkban olyan - önmagát fenntartani képes - állománya él, amely az adott faj eredeti, természetes elterjedési területétől távol, emberi közvetítéssel alakult ki, illetve legalább egy egyed nagy valószínűség szerint ilyen állományból jutott el Magyarországra; az e kategóriába tartozó egyedek közvetlen utódai és későbbi leszármazottai is C1 kategóriába sorolandók (ide tartozik hazánk madárfajai közül az indiai lúd, a kanadai lúd, a nílusi lúd, a halcsontfarkú réce, a fácán és a parlagi galamb).

C2 kategória: Azon példányok adatai tartoznak ide, amelyeket természetes (vagy feltételezhetően természetes) állományból egy határainkon kívüli másik természetes populáció megerősítésére telepítettek át, és szabadon engedésük után természetes módon jutottak el Magyarországra. Az e kategóriába tartozó egyedek utódai már A kategóriásnak tekinthetők, hiszen már egy létező természetes állományban születtek (a fakó keselyű néhány hazai adata tartozik ebbe a kategóriába).

D kategória: Ideiglenes kategória. A faj Magyarországon 1950. január 1. után felbukkant egyedének természetes állományból való származása kétséges. Ezeket az adatokat nem számoljuk a fajlistába, de az MME NB a megfigyeléstől vagy kézre kerüléstől számított négy éven belül újra tárgyalja az adatot, és azt akkor egy másik, már nem átmeneti kategóriába sorolja.

E kategória: A faj hitelesíthetően előfordult Magyarországon, az előfordult egyed azonban nagy valószínűséggel vagy bizonyosan nem vad eredetű. Olyan madárfajok tartoznak ide, amelyek esetében - elterjedésük miatt - nem valószínűsíthető, hogy természetes úton eljussanak Magyarország területére, hanem vélhetően hazai vagy külföldi állatkertből, vadasparkból, bemutatóhelyről vagy bármilyen más állattartótól véletlenül vagy szándékosan kerültek ki a természetbe (a hazánkban már megfigyelt madárfajok közül ilyen például a fekete hattyú, a sujtásos fütyülőlúd, a sarki lúd, a kisasszonyréce, a mandarinréce, a csuklyás bukó, a csukár, a vörhenyes gödény, az afrikai marabu, az afrikai kanalasgém, a tarvarjú, a szent íbisz, a kis flamingó és az óriásrétisas, valamint számos díszmadárként tartott egzotikus lúd- és récefaj, de ide sorolhatók a gazdájuktól megszökött solymászmadarak, a különböző papagájfajok és más egzotikus díszmadarak is). Az E kategóriába tartoznak továbbá az olyan egyedek is, amelyeket Magyarország határain kívülről közvetlen emberi közreműködéssel, véletlenül vagy szándékosan hoztak be Magyarországra, még akkor is, ha az adott példány egyébként természetes populációból származik (ide tartozik az olasz veréb, valamint a havasi sarlósfecske egy adata). Ebbe a kategóriába soroljuk továbbá azokat az egyedeket is, amelyek fogságban születtek, és valamely természetes populáció megerősítése vagy egy adott helyről korábban kipusztult populáció újbóli létrehozása céljából kerültek kihelyezésre (szakállas saskeselyű).

Forrás:
http://birding.hu/doc/NB2017.pdf
MME Nomenclator Bizottság (2020): Az MME Nomenclator Bizottság 2017. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról. Aquila 127, p. 55-74.

A Western Palearctic, azaz a Nyugat-Palearktisz rövidítése. Ebbe az állatföldrajzi régióba tartozik Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet java. Határai az alábbi térképen láthatóak (forrás: Netfugl.dk)

A madárfajok rendszeres megfigyelése és az észlelési adatok rögzítése előbb-utóbb különböző listák vezetéséhez vezet, amelynek elektronikus, könnyen frissíthető verzióját kínálja a birding.hu honlap.

A listák tehát nem az egyes megfigyelések vezetésére, hanem igen-nem típusú adatkezelésre valók - azaz ha láttam pl. Magyarországon egy kérdéses fajt, akkor jelölhetem a listán, de ha erre még nem került sor, akkor nem.

Vannak szabadon beírható listák (pl. kert lista, stb.) amelynél elég egy számot beírni, de így a sorrend objektív összehasonlítása elég nehézzé válik.

A szigorúbb típusú listák (pl. magyar lista) esetében nem elég beírni egy számot, hanem fajonként végig kell jelölni a listát. Ritkább, különlegesebb fajoknál célszerű a megjegyzést is kitölteni (hol és mikor láttuk a fajt) mert ez a hibákat is könnyen kiszűrhetővé teszi.

A listázás egy jó játék, de fontos tudni, hogy a listákon való helyezés nem feltétlenül a szakmai felkészültség fokmérője - bár kétségtelen, hogy egyes esetekben objektív mérőszámnak is tekinthető (pl. területekre vonatkozóan).