PKMK
Feltöltött képek száma: 65583   Megfigyelési adatok száma: 220008
   
E-mail cím:
Jelszó:
Világ madárfajai
25 / 50 / 100 kép egy oldalon  

Madárfajok, Galériákból

secretarybird (Sagittarius serpentarius)
Dél-afrikai Köztársaság, Wakkerstroom
2016. november
97 megtekintés
Vándoralbatrosz
Diomedea exulans
Új-Zéland, Kaikoura, nyílt tenger a Déli szigettől délre
2002. január 5.
Antipod albatrossz Gibson alfaja: Antipodean Albatross Diomedea antipodensis ssp. gibsoni. \r\nA Vándoralbatroszt választottam, mert korábban még egy fajnak tekintették, de a hosszú ideje folyó vizsgálatok igazolták (kevés DNS munka is), hogy külön faji státuszra jogosult az Antipod szigeteki albatrosz. Az eredeti Vándoralbatrosz faj így Vándor (\"Snowy\") . Amszterdam szigeti és Antipod albatroszra bomlott. A Vándoralbatrosz így csak az Atlanti és Indiai vizeken költ, Új-Zélandtól délre csak néhány pár. Az Déli Óceán szigetei közül több is nagy kiterjedésű, az Antipod szigeteken az új törzsalak (Diomedea antipodensis antipodensis) fészkel, és kis számban még a Campbell és Chatham szigeteken. A képen látható Gibson albatrosz bizonyosan az Auckland szigetekről származik, ami egyetlen fészkelőhelye, mintegy 3200 pár költ itt évente. \r\n(forrás: www.nzbirdsonline.org.nz) A populáció viszont a fiatal madarakat is számítva, ennél jóval nagyobb, mivel kétévente fészkel, így cserélik egymást a szigeten a fészkelők! Bőven 10 000 felett van tehát a számuk és jut belőlük Új-Zéland déli vizeire is, így a Déli Sziget partjai mentén a Kaikoura melletti vizekre (Gondoljuk meg ez több ezer km a fészkelőhelytől, tehát továbbra is vándorok).\r\nEgy egyszerű Chinon objektívvel fotózva (diára), mivel a nagy objektívem végleg elkallódott a repülőn...Szerencsére nem volt rá szükség, olyan bizalmasok ezek az albatroszok a hajókkal. Itt etetik őket, azonban a halászhajók már nem bánnak velük ilyen jól, még ma sem, állítólag évente több ezer albatrosz pusztul el a hálókban (az összes fajból, de én így sem akarom elhinni..).\r\nA képen egy hím, valószínű ad. pd, a tojók háta és gyakran melle is sötétbarna. Ezek a hímek a gyakoriak ott, és egészen hasonlóak a fő Vándoralbatrosz formához: Diomedea exulans exulans, ami Kaikoura partjainál télen előfordul, de január az ott nyár, így ahhoz viszont nem volt szerencsém. A képen láthatók állandó kísérőik a Moszatsirály (Kelp Gull), ami nagyjából a déli Dolmányos sirály és az elmaradhatatlan Fokföldi viharmadár (Fokföldi „galamb” , Daption capense).\r\nSzámomra a dolog aktualitását az adja, hogy novemberben földrengés rázta meg a Kaikoura madármegfigyelő központot is. A szünetben a képeket feldolgozva küldtem néhányat Új-Zélandra is. Utána kell járni, hogy jelenleg milyen helyzetben vannak, mielőtt valaki oda elindul albatrosznézőbe!
202 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Sri Lanka Grey Hornbill (Ocyceros gingalensis) avagy a Ceyloni szürketokó :-)
Sri Lanka, Sinharaja
2016. december
A Sri Lanka lowland rain forests egyik jellegzetes endemikusa.
196 megtekintés
Pártásdaru
Grus virgo
Omán, Salalah, Khawr Ad Dahariz
2012. december 18.
130 megtekintés
Indian Pitta
Sri Lanka, Nuwara Eliya, Victoria Park
2016. december
Hogy legyen valami színesebb is...
180 megtekintés
Sri Lanka Scaly Thrush (Zoothera imbricata)
Sri Lanka, Sinharaja Forest
2016. december
Egy nehezen látható endemikus. A kép nem a legjobb de legalább van :-)
230 megtekintés
Botha s lark (Spizocorys fringillaris)
Dél-afrikai Köztársaság, Wakkerstroom
2016. november
246 megtekintés
Hawaii réce
Amerikai Egyesült Államok, Kauai, Hanalei National Wildlife Refuge
2012. március 21.
Anas wyvilliana - Hawaiian Duck - Földrajzi izolációjának köszönhetően Hawaii elképesztően különleges lehetőséget jelent a fajkeletkezési folyamatok tanulmányozására. Az elmúlt napokban felrakott, alább látható képek a gyapjasmadarakról az adaptív radiáció legszebb példái, amelyben a csőralak evolúciós léptékben villámgyors átalakulása segítette a pirókokat, hogy a rengeteg szabad ökológiai fülkét betöltsék. Ma már ráadásul azt is tudjuk, hogy epigenetikai mechanizmusoknak köszönhetően néhány generáció elegendő a csőralak jelentős megváltozásához. A képen bemutatott koloa azaz hawaii réce viszont a hibridizáció mintapéldája lehet (mint az olasz veréb). Legfrissebb (Lavretsky et al 2015 JEB) genetikai adatok szerint a szigetvilágban eredetileg őshonos Laysani-réce és egy éppen arra csavargó tőkés réce romantikus hawaii nászéjszakáján foganhatott valamikor a pleisztocén-holocén határán. A Laysani-réce a polinézek érkezése után a nagyobb szigetekről kiszorult, végül mindössze 12 példányos világállományról sikerült visszahozni a Laysan-szigeten ~500 példányos populációvá, miután az utolsó tojó utolsó előtti fiókáját 1930-ban megette egy áttelelő alaszkai póling (azóta szegény pólingnak lett kisebb a világállománya..). A történelem ismétli önmagát, a vadászati célból nagy mennyiségben az 1960-as években beletelepített tőkés récének köszönhetően a hawaii réce genetikai állománya gyorsan kezd “felhígulni” az újabb hibridizáció miatt. Ma már csak Kauai szigetén a Hanalei környéki természetvédelmi területeken él egy “genetikailag tiszta” populáció (ha lehet ilyet egy eredendően hibrid faj esetében kijelenteni), IUCN vörös listás veszélyeztetett faj, mintegy 1500 becsült példánnyal. A hawaii réce a tőkés récénél kisebb, egyszerűbb tollazatú, az ivari dimorfizmus nem jelentős, a hátsó sötétebb fejű példány a nászruhás hím.
206 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 1
Hawaii lúd
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Branta sandvicensis - Nene - A kanadai lúd ma is elkeveredik ritka téli vendégként Hawaii-ra, de félmillió éve néhány ősének annyira megtetszett a szigetcsoport, hogy ott ragadtak huzamosabb ideig és boldogan nőttek (az óriás hawaii lúd például a túzoknál is magasabbra 120 cm-esre!), amíg ki nem haltak, azaz a polinézek érkezéséig. Egyetlen fajukat kímélték csak meg, mert a néné nagy szerencséjére a szezonális altitudinális migrációjának köszönhetően az Ég és a Föld közötti kapcsolat szimbólumává vált a polinézek szemében. Erről sajnos az európai vadászok nem tudtak, ezért Cook kapitány érkezése után a hawaii lúd 25 ezerre becsült állománya 1951-re mindössze 30 példányra zsugorodott. Megmentése a kipusztulástól a a fajmegmentési programok egyik első sikere és elsősorban Peter Scottnak (WWF alapító; panda logó rajzoló, IUCN vörös lista kitalálója, olimpiai érmes vitorlázó) és csapatának köszönhető Slimbridgeben. A visszatelepítés 1962-ben sikeres volt és ma már 2500-ra becsült állománya él vadon a szigetek többségén. Élőhelye a víztől független, leginkább az alhavasi réteken, hegyi erdei tisztásokon fordul elő, de utunk során lávamezőn is találkoztunk vele.
182 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Hawaii szárcsa
Amerikai Egyesült Államok, Kauai, Hanalei National Wildlife Refuge
2012. március 21.
Fulica alai - Hawaiian Coot - A pontos evolúciós eredete még nem ismert, hátha klassz PhD téma lehet, főleg ha valaki szponzorálja a DNS mintavételhez szükséges hawaii utazást…de legvalószínűbb, hogy a gyűrűscsőrű szárcsa leszármazottja, amely Észak-Amerikában vonuló faj. A csekélyszámú vizes élőhelyen még könnyen megfigyelhető (például a golfpályatársulás karakterfaja), világállományát ~2000 példányra becsülik. Guvatfélékhez tartozó rokonai közül még egy vízityúkfaj élte túl a polinézek érkezését, a hawaii guvat azaz helyi nevén “moho” például 1884-ben pusztult ki az európaiak miatt, korábban a polinézek szemében ennek a fajnak is “kapu” azaz tiltott volt vadászata.
155 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Hawaii ölyv
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Buteo solitarius - Hawaiian Hawk - Az Io az egyetlen ragadozómadár faj Hawaiion, genetikailag a prériölyv a legközelebbi rokona. “Molekuláris óra” becslések alapján ~700 ezer éve alakulhatott ki ez a faj, hasonlóképpen a “~300 ezer éves” galápagoszi ölyvekhez a Csendes-óceánra kisodródott prériölyvekből, amelyek Kanada és Argentína között hosszútávú vonulók. (Ezt főleg az azori WP tikkelő haverjaimnak írom, hogy figyeljenek rá, hogy esetleg éppen fajkeletkezést twiccselnek:)). Mivel rágcsálók eredetileg nem éltek Hawaii-on, ezért rovarokra és énekesmadarakra specializálódott, fák koronájából indulva csap le rájuk, mint egy Accipiter faj. Ennek megfelelően Buteo létére viszonylag kis termetű, hosszabb lábú és rövidebb szárnyú. Úgy tűnik, hogy immunológiai védelmi képességét a hematozoákkal pl. a madármalária Plasmodium kórokozójával szemben megőrizhette még prériölyv korából. A vadászat miatt a 60-as években már csak ~100 körüli állománya a fokozott védelemnek köszönhetően több ezer példányra emelkedett, ezért sokfelé könnyen megfigyelhető a Nagy-Szigeten. Ez egyébként elkeserítő módon újabb természetvédelmi nehézséget is hozott magával, mert a vadon már kipusztult hawaii varjú visszatelepítési programjának kudarcáért az ʻio-k feleltek, amelyek szisztematikusan egyenként levadászták a san diegói állatkertben felnevelt, majd szabadon engedett tapasztalatlan ʻalalā-kat….
215 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Réti fülesbagoly
Asio flammeus
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Big Island, Saddle Road
2016. november 6.
Asio flammeus sp sandwichensis - Short-eared Owl - . A Pueo reményeim szerint néhány százezer év múlva már számomra is armchair tick lesz, addig be kell érnem az -egyébként vitatott- endemikus alfaji státussal. Azért kell ilyen sokat várnom, mert a Pueo a feltételezések szerint mindössze ~1500 éve érkezhetett Hawaii-ra egy Alaszkából érkező réti fülesbagoly invázió keretében. Fennmaradásukhoz persze kellettek a polinézek is, akik négy őshonos bagolyfajt pusztítottak ki ebben az időszakban és gondoskodtak a réti fülesbagolynak legideálisabb rágcsálótáplálék importjáról is. A terülj-terülj asztalkám hatására a réti fülesbaglyok nappali életmódra álltak át és sikeresen alkalmazkodtak a szigetvilág szinte minden élőhelyéhez. Persze az európaiak érkezése már nekik is kihívást jelent, a vadászat hatására számuk megcsappant, ezért védettek. Jelenleg a “Sick Owl Syndrome” azaz SOS tizedeli őket, amelynek hátterében feltételezhetően a felhalmozódott peszticidek állhatnak.
225 megtekintés
Hawaii légykapó
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Chasiempis sandwichensis - Hawaii Elepaio - Elnézést az életlen, rossz minőségű képért, de ez faj sem szerepel még a birdingen és ezzel lesz teljes a Nagy-szigeten előforduló 9 őshonos énekesmadarat bemutató sorozat. A harmadik énekesmadár család, amely képes volt a Hawaii-szigeteket meghódítani a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családja, amely feltehetően déli irányból a polinéz szigetvilágból jutott el a szigetcsoportra. Három fajuk él Hawaii szigetén, Kauai-on és Oahu-n, az utóbbi súlyosan veszélyeztetett. A Nagy-szigeten élő faj szerencsére 1500 méter felett még sok helyen könnyen látható, a száraz bokorerdőkben és a hegyi esőerdőben egyaránt előfordul. A gyors mozgású elepaio a polinézek szent madara, mert segít kiválasztani, hogy melyik koafa nem alkalmas a biztonságos kenuépítésre. Amelyik koafán elepaio vadászgat rovarokra az elöregedett, rossz állapotú fát jelez.
190 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Hawaii klarinétmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Himatione sanguinea - Omao - Nemcsak a pirókok voltak képesek a kolonizációs bravúrra, hanem a 8 amerikai klarinétmadárfaj egyikének őse is sikeresen repülte át nyugati irányban a négyezer kilométeres távolságot a Csendes-óceán felett. A klarinétmadarak a rigófélék családján belül a fülemülerigók közeli rokonai. A Hawaii-szigeteken legalább 5 fajuk alakult ki, amelyből sajnos már csak kettő maradt fenn. A Nagy-Szigeten azaz helyi nyelven magán Hawaii-on az omao vagy hawaii klarinétmadár fordul elő a keleti nedves oldal hegyi esőerdeiben. Jellegzetes szép éneke vagy recsegő hívóhangja segítségével lehet a lombkoronában általában helyben megülő madarat megtalálni. Szerencsére állománya stabil, 170 ezer példányra becsülik. Közeli rokona a kisebb termetű puaihoi Kauai szigetén endemikus és már csak ~500 példány maradt fenn belőle.
182 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Kármingyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Himatione sanguinea - Apapane - Elnézést a gyatra fotóért, de még nincs a birdingen fénykép a kármingyapjasmadárról és ezzel a hetedik fajjal teljes a Nagy-Sziget gyapjasmadár szettje. Elsősorban nektárral táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt, gyakran légykapószerűen vadászva a lombkorona tetején. Szerencsére ez a faj még viszonylag gyakori, 1500 méter felett az összes nagyobb szigeten előfordul. Kis létszámú, aktívan mozgó csapataival minden hegyi esőerdei túrán találkoztunk.
199 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Kúszó gyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Loxops mana - Hawaii Creeper - Ez a szegény gyapjasmadárfaj annyira jellegtelen színű, hogy az egyetlen őshonos madárfaj, amely még a polinézektől sem kapott egy szépen csengő, de európai ember számára általában kiejthetetlen saját nevet a helyi 13 hangból álló ʻŌlelo nyelven. Az angol neve azonban találó, viselkedése leginkább egy fakuszra hasonlít, emiatt viszonylag nehéz is megfigyelni a sűrű és magas lombkoronában. Sajnos ez a faj is veszélyeztetett, állománya két kisebb erdőfoltra szorult vissza és mindössze néhány ezer példányból áll.
137 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Sáfrányszínű gyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Pu’u La’au, Mauna Kea
2016. november 7.
Loxioides bailleui - Palila - A pirókokra leginkább hasonlító magevő gyapjasmadárfaj. A Mauna Kea nyugati, száraz oldalában ~2500m magasan található hegyi bokorerdőben fordul csak elő. Fő tápláléka a képen látható, a japánakácok (Sophora sp) rokonságába tartozó mamane virága és termése, amelynek szaporításában fontos szerepet játszik. Ez a súlyosan veszélyeztetett faj van a legnagyobb bajban a Nagy-Sziget endemikus gyapjasmadarai közül. A nagy szárazság miatt gyenge a mamanetermés, ezért az elmúlt évtizedben 90%-al csökkent az állománya és előfordulása egy kisebb erdőfoltra szorult vissza. Elindult egy állatkerti fajmegmentési program és a helyi lakosság körében egy figyelemfelkeltő akció, amelynek keretében megnyitottak egy tanösvényt, amely mentén viszonylag könnyen megfigyelhető.
165 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
gground woodpecker (Geocolaptes olivaceus)
Lesotho
2016. november
166 megtekintés
Keresztcsőrű-gyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Loxops coccineus - Hawaii Akepa - Alsó csőrkávájának legvége oldalra enyhén elhajlik, aminek segítségével a keresztcsőrűhöz hasonló módon nyitja fel a rügyeket rovarok után kutatva a lombkoronában. Szintén az énekesmadarak között szokatlannak számító tulajdonsága, hogy a hímek csak a második költési időszakukra lesznek látványos narancssárga tollazatúak, előtte a tojókhoz hasonlóan egyszerű szürke színezetűek. Becsült állománya néhány ezer példányból áll, elterjedése a Mauna Kea csapadékos keleti oldalára korlátozódik, közeli rokonai Oahun és Mauin az elmúlt 20 évben kipusztultak. A malária mellett a betelepített japán pápaszemesmadár, mint kompetitor megjelenése okozott egy komolyabb összeomlást a populáció méretében és szorította vissza a Hakalau-erdő belső magterületeire a 2000-es években.
162 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Kettőscsőrű gyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Hemignathus wilsoni - Akiapolaau - Elnézést az életlen felvételért, de a különleges csőralak miatt érdekesnek tartom ezt a fajt a bemutatásra. Alapvetően a harkályok nichét tölti be, az alsó csőrkávát árként használva megfúrja a vékony ágakat, majd a felső csőrkávát horogként használva húzza ki rovartáplálékát a kéreg alól. Veszélyeztetett faj, állományát mindössze 800 példányra becsülik. A legnehezebben látható endemikus gyapjasmadárfaj a Nagy-Szigeten, már csak a vezetővel látogatható Hakalau-erdőben van rá reális esély. Egész napos túránkon ezt az egyetlen fiatal madarat sikerült csak megfigyelnünk.
156 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Skarlátgyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Hakalau Forest National Wildlife Refuge
2016. november 6.
Drepanis coccinea - Iiwi - Az egyik leglátványosabb gyapjasmadár faj, a polinéz uraságok régebben sokezer példány tollából készült palásttal és koronával vakítottak. Jellegzetes csőralakja nektárfogyasztásra optimalizált. Korábban a szintén kipusztulással fenyegetett Hawaii lobéliák legfőbb beporzója volt, de a fő táplálékforrás megritkulásával alkalmazkodni tudott az ohiafák virágzatához is. Mindegyik nagyobbik szigeten előfordul, de a legtöbb szigeten már csak 50 alatti egyedszámban. A klímaváltozásnak köszönhetően a szúnyogok is egyre magasabbra jutnak, ami a fiatal skarlátgyapjasmadarak között 90%-os mortalitási rátát eredményez, mert az ohiafák virágzását követve eljutnak az alacsonyabb régiókba is. A Nagy-szigeten a szigorúan védett Hakalau-erdőben még gyakorinak számít, de az engedély nélkül látogatható alacsonyabban fekvő helyeken már nagyon megritkult.
155 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Olajzöld gyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Mauna Kea
2016. november 7.
Chlorodrepanis virens - Hawaii Amakihi - Sajnos a polinézek, majd az európaiak érkezése miatt a gyapjasmadarak többsége kipusztult, számos faj az utóbbi évtizedekben tűnt el. Napjainkra már csak 18 faj maradt, de a madármalária miatt ezek is a kipusztulás szélén állnak. Csak 1500 m tengerszint feletti magasság felett, ahova a szúnyogok még nem jutottak fel, van esély megfigyelésükre. Ez a faj endemikus a Nagy-Szigeten, a hegyi koa-erdőségekben szerencsére még több helyen könnyen megfigyelhető.
159 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Olajzöld gyapjasmadár
Amerikai Egyesült Államok, Hawaii, Mauna Kea
2016. november 7.
Chlorodrepanis virens - Hawaii Amakihi - A Hawaii-szigeteken endemikus gyapjasmadarak csoportja még a galápagoszi Darwin-pintyeknél is látványosabb példa az adaptív radiációra. Négymillió év alatt 56 fajuk alakult ki, eltérő életmódjuk a csőralakban tükröződik legjobban. Genetikai adatok alapján a 6-7 ezer km-re élő kelet-ázsiai Carpodacus pirókokból alakulhattak ki egy nagyobb invázió után a Csendes-óceán közepén. Az olajzöld gyapjasmadárról sem gondolná senki első látásra, hogy a karmazsinpirók közeli rokona. Csőre alapján elsősorban rovarevő, de csöves nyelvének köszönhetően nektárral is tud táplálkozni.
137 megtekintés
Még nincs értékelés Kommentek száma: 0
Északi-szigeti barna kivi
Új-Zéland, Kerikeri

Elemlámpa fényénél tudtam fotózni, vakut nem használhattam. Sokkal nehezebb kivit látni, mint gondoltam, ezt az egy fajt sikerült látnunk, rögtön az első éjszaka. Egy másik fajt hallottunk még.
374 megtekintés
Takahe
Új-Zéland, Tawhanarui Regional Park
2016. október
A blogomban olvasható a beszámoló a 3 hetes új-zélandi tanulmányutamról.
328 megtekintés
Fórum
Milyen madarat láttam?
Ez a másik förmedvény kép.
Ma, 19:16 - Hanyicska Zsolt
A WP és a világ terepmadarász hírei
Alakul ... Sunday September 17th 2017 Yellow-browed...
2017.09.18. 15:40 - Laposa Dávid
Sajtófigyelő
Hortobágy Természetvédelmi Egyesület 2017-ben elindított...
2017.09.17. 16:43 - Zalai Tamás
Szavazás
Melyik legyen a 2011-es év faja? Tovább »
Hírek, felhívások
Terepmadarász Találkozó program
Tegnap
XVII. Terepmadarász Találkozó, Sándorfalva - 2017 Október 5. (csütörtök) Érkezés 16 órától ... Tovább »
Beszámolók
Grúzia, Örményország 2017.
2017.09.17.
Résztvevők: Hartmann Johanna, Judák Tamás, Ölveczki Gyula, Pribéli Levente Szöveg: Hartmann... Tovább »
Galériák
Darázsölyv
Pernis apivorus
2017. szeptember 18.
 
Aranysakál
Canis aureus
2017. szeptember 16.
 
Havasi partfutó
Calidris alpina
2017. augusztus 25.
 
PKMK
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció