PKMK
Uploaded images: 74680   Number of Observations: 253244
   
E-mail Adress:
Password:
Trip Reports
Trákia 2014 május - Europe / Greece Megosztom Facebookon
07/08/2014 15:53 Domoki Ferenc

Trákia 2014 május 16-20
Az alábbi beszámoló egy rövid kirándulás krónikája, melynek 3 fő célja a dadia-i keselyűk, az Evrosz-deltában költő Tüskés bíbicek, és a mediterráneum énekeseinek májusi zsongásban történő megfigyelése volt. Az utazók: Ampovics Zsolt és Domoki Ferenc.
Technikai információk:
A meglátogatni kívánt területekről elsődlegesen információkat Steve Mills: Birdwatching in Northern Greece 2011-s könyvéből gyűjtöttem. Mr. Mills fenntart egy kiváló honlapot is: www.birdwing.eu, ahol a könyv tartalmának frissítéseit le lehet tölteni. A könyv információit pontosnak találtuk, mind az irányokat, mind a fellelhető madarakat tekintve, a tájékozódást számos térképvázlat és GPS koordináta segíti. A könyv megvásárlásával befolyt összegek természevédelmi célú fejlesztésekre fordítódnak, és erre itt is nagy szükség van.
Szállást a booking.com oldalon Ticherionban a Hotel Thrassosban foglaltam, az előre foglalás ebben az időszakban valószínűleg nem szükséges, de a hotelt tudjuk ajánlani mindenkinek, nyugodt helyen van egy tóparton (parkolóban Halvány geze énekel, teraszról Törpegémet láthatunk), 2 személynek 45, 3 személynek 50 euró/éj egy szoba, és stratégiailag nagyon jó helyen van, mind az Evrosz-delta és Dadia (Evrosz-dombság) irányába egyaránt.
Az Evrosz delta keleti része a török határ közelsége miatt katonai zóna, így ide csak engedéllyel lehet belépni. Az engedély ingyenes, amit az Evrosz-delta látogatóközpontján keresztül kell elintézni. Ez praktikusan egy email megírását jelenti (info@evros-delta.gr, vagy e.makrigianni@evros-delta.gr, Eleni nagyon kedvesen intézkedett), melyben fel kell sorolni az utasok személyi adatait (név, állampolgárság, születési idő, útiokmány szám és lejárati ideje (mi személyi igazolvánnyal mentünk). Átfutási idő: min. 4 hét, az engedélyt a látogatóközpontban lehet átvenni nyitvatartási időben.
Utazás saját gépkocsival, az 1200 km-es út nagy része fizetős autópályákon tehető meg, az utazási tudnivalókról egy részletes leírás itt: http://www.utikalauz.hu/index.php?p=folap&id=333
Nekünk a rendőrséggel nem volt dolgunk, a makedón-szerb határon a kocsi papírjait is kérték, a makedón vámosok voltak a legérdeklődőbbek. Az autópályadíj az egész szerb-makedón részen oda vissza kb. 10 eFT, mindenütt lehet bankkártyával fizetni, így helyi valutát nem váltottunk. Tankolni jelenleg Makedóniában jelentősen olcsóbb, a neten az állami kutakat (Makpetrol) ajánlják. A görög szakaszon Thesszalonikitől a török határig 3x 2.1 euro a díj egy irányba a jelentős részben új A2 autópályán.
Útleírás:
Péntek reggel 3-kor indultunk Szegedről, jó iramban keltünk át Szerbián és Makedónián, dél körül már Görögországban voltunk. Az első görög szakasz egy autóút, itt jó tudni, hogy a leállósávot itt teljes értékű pályatestként használják. Itt már mutatkoztak madarak, valószínűleg a Prespa tavon költő gödények váltanak az út felett a táplálkozóterületek felé tartva, hamarosan mindkét fajt sikerült megfigyelni az útról. Az A2 autópályán kelet felé indulva szintén az autópályáról lehet már látni madarakat, Szalakótát, Rózsás flamingót, Pusztai ölyvet etc. Délután 3 felé már célterületeken jártunk, először a Nesztosz-delta felé vettük az utunkat, hogy a Tüskés bíbicekkel ismerkedjünk. Nem kellett rossz földutakon haladni, Keramotitól közvetlenül északra egy Y elágazásnál (GPS 40.868, 24.706) a műút szélén van a Tüskés bíbicek kedvenc, egyébként beszántott focipályája, ahol három madarat sikerült megfigyelni és fényképezni. A siker után kimentünk a Keramoti tengerpartra, hogy ott is járjunk, Thassos szigetét néztük meg, a sziget mellett a tengeren 2 pixel nagyságú vészmadarakat láttunk, „nagyok” voltak, valószínűleg Mediterrán vészmadarak. A szigetre nem keltünk át, akinek erre is van ideje a Mount Ipsarionon költő Rozsdás sármányt is találhat Mr. Mills szerint. A Nestos deltájából a Nestos szurdokvölgye felé indultunk. Alapvetően két lehetőség van, maga a szurdok belseje ill. a szurdok keleti falára kívülről felkapaszkadó „scenic drive”. Ez utóbbit választottuk, (Toxotes-be kell eljutni, ott indul jelezve a scenic drive: GPS 41.116 , 24.746) reménykedve a Szirti fogolyban, amit nem sikerült látni, de itt már a mediterrán fajok szépen mutatkoztak, tipikus fajok itt a Bajszos poszáta, a Vörösfejű gébics és a Sövénysármány. A „scenic drive” felvisz egy hágóra, ahol kiépített kilátóhely van a gyönyörű szurdokvölgyre. Különösen fájó volt itt a ragadozóktól mentes égbolt, itt 3 éve még egy erős, kb. 30-40 madárból álló Fakókeselyű populáció élt, amit egy szándékos mérgezés irtott ki a terület két Szirti sas párjával együtt (forrás: birwng.eu) . Nagy élmény volt a szemmagasságban ill. az alatt vadászó, szinte életveszélyesen közel kerülő Havasi sarlósfecskék megfigyelése, fotózása. Innen visszatértünk az autópályára és a szállásra sötétedés után érkeztünk.
Szombaton 5-kor (magyar idő szerint 4-kor) indultunk a délelőtti úticélhoz: a Kapsalo rádióantenna-állomáshoz. Ticherionból Provatonason át Lefkimmi felé kell autózni be a dombok közé és a falu szélén a „Kapsalo” táblát követve balra tartva rátérni egy aszfaltos útra, ami egy katonai rádióadóig kanyarog minegy 17 km hosszan. Talán az egyik legmlékezetesebb reggeli madarászat volt ez mostanában, egy perc unalom sem volt a következő hat órahosszában. Lefkimmi felett fasorokkal tarkított rétek terülnek el, az útszéli telefondrótokon Kucsmás sármányok énekeltek, spontán megállva egy jobbnak látszó helyen Halvány geze, Mezei poszáta, Kakuk, Sárgarigó került először szem elé, de hamarosan sikerült kiszúrni egy éneklő Dalos (Balkáni) poszátát is. Később láttunk többet is, de eléggé bújkáltak, jól megnézni nehéz volt őket. Visszaülve az autóba rögtön egy Füstös cinege érkezett a közeli fára, majd hamarosan odább repült, de néhány száz méterrel feljebb két verekedő Füstös cinege már nem zavartatta annyira magát! A következő megálló ez kicsit nyíltabb résznél volt, egy régi bozótégés sebei látszottak, itt hallottuk meg az első Olívgezét énekelni, majd még egyet és itt is tanúi voltunk annak, hogy a revírmeccsek még nem dőltek el. A megállót a szomszédos domboldalon felfedezett hím Álarcos gébics koronázta meg. Habként még átrepült 2 Pásztormadárcsapat is. Ez után az út vegyes tűlevelő erdőben kanyarog, hallgatóztunk Keleti (Bonelli) füzike után, de nem hallottunk. Zsolt az egyik megállónál látott egy Keresztcsőrűt. Feljebb a bozótos részen a Sövénysármány-Bajszos poszáta- Vörösfejű gébics trió dominált, és itt került elő az út egyetlen Kucsmás poszátája, igaz nem tettünk erőfeszítést, hogy többet találjunk. Az út végül egyre szűkebb kanyarokban kanyarog fel a dombtetőre, az utolsó előtti kanyarban kiszaladt a kocsi elé egy Csukár-pár! Nagyon közel voltak, és ütemesen szaladtak a kocsi előtt a műúton, így viccesen autóval követtük a foglyokat, míg bevettük a kanyart és végül az egyenesben felszálltak a kocsi orra előtt és kirepültek a hegyoldalra. Nagy élmény volt! Később hallottuk még szólni a hímet a domboldalon, de meglátni nem sikerült többször őket. Ekkor kb fél 8 volt. A katonai terület le van zárva, de ki lehet jutni egy nyílt területre, ahol jól be lehet látni a légteret. Eddig még nem is jutottunk el, mert Zsolt megdöbbenésére egy Fakókeselyű emelkedett fel alólunk – tehát felülről pillantottuk meg, majd pár perc múlva az első Barátkeselyű majd a többi (6 v. 7 madár). Én csak azért nem lepődtem meg annyira, mert a könyv pontosan ezt ígérte, hogy itt testközelből lehet látni a madarakat, nemcsak az etető távolságáról. A következő két órahosszát a domboldalon töltöttük a napsütésben és az eget lestük (Kígyászölyvek, Vándorsólyom, Barátkeselyűk). Legutoljára (fél 10 körül) jelentek meg a Dögkeselyűk (min 3 adult pd) és egy szép világos Törpesas. Közben azért figyeltük a domboldal énekeseit is: Erdei pacsirta, Déli hantmadár, Kék kövirigó, Bajszos poszáta és a Kerti sármány voltak a karakterfajok. Mikor elteltünk az élményekkel, és a ragadozók megfogyatkoztak, elindultunk lefelé. Újból láttunk két Olívgezét, igen közelről egy hím Álarcos gébicset, valamint Fekete gólya, Darázsölyv, Szirti sas (ad.) került még szem elé. A hüllőket a görög teknősök és a Haragos sikló képviselte. Lefkimmi alatt egy Törpesas döntött úgy, hogy a műút oldalában fog vadászni, nem zavartatva magát a forgalomtól vagy a fényképezőgépet csattogtató magyar madarászoktól. Provatonasba visszatérve egy rövid szünetet tartottunk és persze meggyőződtünk, hogy a gólyafészek aljában tényleg Berki veréb kolónia alakult ki. A dél legmelegebb óráit az Evrosz-deltába szóló engedély felcsípésével és Evrosz tartomány fővárosának Alexandropoulinak meglátogatásával töltöttük el, ahol megvásároltuk egy pékség összes süteményét (5db), és Zsolt hosszas keresés után rábukkant az egyetlen ragadozók égbolton való felfedezésére alkalmas munkavédelmi napszemüvegre, és legott megvette a bolt mintadarabját. Így felvértezve már érdemes volt a délutánt az Evrosz-deltában tölteni, úgy döntöttünk, hogy először a nyugati, tehát a szabadon látogatható részben bolyongunk el. A területre bevezető út a Loutros folyó keleti partján indul befelé az Alexandropouli-Soufli útról, amelyen dél felé egészen addig haladtunk befelé, amíg egy információs táblához nem értünk, mely arra utasított bennünket, hogy innen gyalog kell tovább haladni. Ez a tábla, és több másik is sörétlövések nyomát viseli, mely jól mutatja e Ramsari Egyezménybe foglalt terület védettségének mély társadalmi beágyazottságát. Letettük a kocsit és gyalogoltunk, de a mellettünk elhúzó motorizált görög alakulatok azt sejtették, hogy a tábla csak a turistáknak szól. Itt a gáton kelet felé az ún. Drana lagúna terül el, nyugati irányban pedig egy csatorna, amelyen túl további területek vannak, melyek kimaradtak a madarászásból most. A Dranan nem volt sok víz, és túl sok madár sem, de mindjárt a közelebbi sarokban üldögélt Kis csérekkel mintegy 15 Vékonycsőrű sirály, röpködtek a gödények és viszonylag folyamatosan Batlák húztak kisebb-nagyobb csapatokban. A partimadarakat csak a helyi költőfajok (Csigaforgató, Széki lile, Székicsér, Piroslábú cankó) és néhány Apró partfutó plusz egy Ezüstlile képviselte. Annál inkább megörvendeztettek bennünket a Kalandrapacsiták, a földön kis fajdkakasként dürgő nagy pacsirta külön élmény volt. Szikipacsirták és Parlagi pityerek is számosak voltak, a Búbos pacsirta is kifejezetten gyakori, viszont a Mezei pacsirtát csak nehezen sikerült beszedni. Estefelé az autóval észak felől megkerültük a lagúnát és a könyv szerint a delta legjobb Pusztai hantmadár élőhelyére mentünk (GPS 40.840 26.051). A megadott helyen nem volt hantmadár, de a hely sem tűnt jónak egy fél kilométerrel délebbre viszont az élőhely is javult, a Kalandrapacsirták nagy esti nászrepülést tartottak (mondjuk egyszerre 3 madár egy kis terület felett), és itt végre előkerült két Pusztai hantmadár, eléggé bújkáltak egy bokorban, de aztán rendesen megmutatta magát a hím végre a naplementében. Sötétedésre értünk vissza a műútra, és könnyed 20 percnyi kocsikázás után beroskadtunk Provatonas „grill”jébe, ahol azt ettük, amit adtak: melegszendvicset és sült krumplit, de nem bántuk. Az ágyat sem bántuk nagyon.
Vasárnap 5-kor megint keltünk és indultunk: irány Dadia. A faluban fél hat körül raktuk le a kocsit és gyalog indultunk el az etetőhöz vezető széles úton, amelyen a turistákat minibuszokkal szállítják. A könyv szerint az erdő jó az énekesekre, nekünk már a célfajok közül csak a füzike hiányzott, és valóban egy óra gyaloglás után a tűlevelűekkel vegyes erdőben meghallottuk az éneklő Keleti (Bonelli) füzikét. Kábé 30 percet kerestük, végre a telefonról egy kihangosítóval feljavított hangra bejött egy madár, amit végre jól megnézhettünk, noha vizuális élménynek nem egy csoda a faj. Meg is állapodtunk, hogy a hang kell, aztán a következő fél kilométeren még spontán láttunk még három Keleti füzikét hang nélkül (ők persze szóltak, noha az ének se egy hajde nagy valami). Lehet, hogy az a hét órás időpont volt az aktivitás csúcsa, mindenesetre lefelé fél 11 magasságában egyetlen éneklő madarat sem hallottunk áthaladásunkkor. Fél 8-kor már a lesen voltunk, ami a miénk volt teljesen. Sajnos nem volt friss dög, csak néhány csontváz, így csak a bent éjszakázó madarak voltak: 2 Barátkeselyű, 1 ad. Dögkeselyű, és 1 subad. Szirti sas. A levegő már ekkor kezdett rezegni, és egy óra múlva, mire az első kirándulócsoport mejött, már megfogyatkoztak a madarak, pl. a Dögkeselyű eltűnt, helyette jelentkezett egy Barna kánya, és néhány Kígyászölyv. 10 órakor elindultunk visszafelé, és a gyülekező esőfelhőktől űzve leszaladtuk a lestől azt a mintegy 3.5 km-t vissza a faluba. Itt röviden megnéztük a kiállítást, majd immár zuhogó esőben visszaautóztunk Ticherionba, a hotelben sziesztáztunk, majd csaptunk egy vasárnapi ebédet egy helyi tavernában, ahol egy vendéget kért meg a vendéglős, hogy fordítson nekünk. Mire a kávén is túl voltunk az eső már elállt, és így elindulhattunk a délutáni Evrosz-delta túrára, ezúttal a katonai zónába. Du. 4 körül léptünk be, a műútról a lejárót nem túl könnyű felfedezni, egy kis sárga szegélyű fehér táblánál kell letérni (GPS 40.858 26.121) a katonai őrhelyhez vezető útra. Valószínűleg a vasárnap délutánra való tekintettel a jól felszerelt állomás teljesen néptelen volt. Néhány percig gyűjtöttük a bátorságot, majd behajtottunk. Kábé egy órával később hajtott utánunk egy katonai terepjáró három állig felfegyverzett katonával, akik udvariasan megkérdezték van-e engedélyünk, mikor mutatni akartuk, mondtáák nem kell, csak a nevünket kérdezték, és elhajtottak. A területen lényegében egy gátrendszer tetején haladó úton egy nagy durván téglalap formájú kört tettünk az óramutató járásával megegyező irányban. Az út kezdetben mezőgazdasági területek között halad, majd elértük az Evrosz hullámterületét szegélyező gátat, ahol délnyugatnak fordultunk. A behajtás közben sikerült hozzáadni a Békászó sast a ragadozókhoz, a hullámtér rétjein pedig a Batlák és a Kis kárókatonák mutatkoztak szép számmal. Kelet felé, a folyó felé tekintve szokatlan madárcsapatot pillantottunk meg: egy kábé 70 pd-ból álló Vörös ásólúd csapat volt, és utána még több kisebb-nagyobb csapatot sikerült látni, a honlap tanúsága szerint idén csúcsot ért el az itt telelő madarak száma (4000 felett) és talán több költő pár is maradt itt idén. Mindig volt mit nézni, előkerült egy-egy Lócsér, Kacagócsér, majd egy ad. Rétisas szaporította a fajlistát. A sztárok viszont kétség kívül a Tüskés bíbicek voltak, különösen az a pár, amelyik a gáton időzött, és egyikük úgy döntött, hogy megismerkedik velünk: odasétált az autóhoz és percekig pózolt Zsolt lencséjének. Sikerült egy kirepült Pusztai hantmadár fiókát megfigyelni, az esti fényekben pedig a Székicsérek légi bemutatójában gyönyörködtünk. Már erősen lefelé ment a nap, amikor kilépésre jelentkeztünk az őrbódénál. A katona kiengedett a lánc leakasztásával, majd a magyar hölgyek előnyös külső tulajdonságairól folytatott alapfokú angol beszélgetést követően gurulhattunk vissza a műútra. A sárgaszélű fehér táblától mintegy száz méterre lehettünk, és egy Szalakótát nézegettünk, és merengtünk, hogy mit nem láttunk még, amikor az egyik bokorból kirepült egy pettyes kakukk: ááá Pettyes kakukk! Szerencsénkre megállt az egyik fán, amiben persze jól elbújt, de legalább hallottuk a hangját, és amikor onnan is kirepült, akkor reptében viszonylag jól megnézhettük, ahogy átrepül a műút felett, majd eltűnik az út túloldalán. Nagyon érdekes tollruhájú (2cy) madár volt a „ trip faj”, a feje szinte fekete mint a juv. tollazat, de a szárnyában nyoma sem volt a vörös tónusoknak (lsd kép). Az út túloldalán kifejezetten jó Pettyes kakukknak való élőhely terül el (nyílt dimbes- dombos vidék, legelők, mezőgazdasági területekkel és facsoportokkal váltakozva, ha lett volna több időnk, érdemes lett volna arra keresni. Este a hotelben úgy döntöttünk, hogy mindent láttunk, amit itt láthattunk, ezért egy nappal megrövidítettük a Hotel Thrassosban töltött időt.

Hétfőn egészen fél hétig aludtunk és hétkor indultunk el. Zsolt Fehérkarmú vércsét szeretett volna fényképezni, a guide szerint erre a fajra legjobb Kalamokastro falucskája (az én GPS-em mint Neo Sidirochori utcáját találta meg, tehát ez utóbbi része lehet közigazgatásilag). Kalamokastrot észak felől közelítettük meg, már a falu előtti villanyoszlopon is egy hím Fehérkarmú vércse vadászott, a főtéren is voltak, és utána is, de csak itt láttuk őket, a szomszédos falvakban nem. Ha már eddig eljöttünk, még elgurultunk a trák lagúnák felé flamingót nézni, végül legkevesebb gyaloglással a Mesi beachez vezető útról sétáltunk át egy szántó szélén az Aliki lagúna nyugati partjához, és megközelítettük az egyik táplálkozó Rózsás flamingó csapatot. 2000 madarat megszámoltam, de még legalább ennyi volt olyan messze, melyek már a rezgő levegőben összeolvadtak. Szóval van bőven errefelé flamingó. Tervünk az volt, hogy a délutánt a Rodope hegység görög oldalán töltjük el, így nyerünk egy kis távolságot a másnapi nagy útból, másrészt titkos vágyként megfogalmazódott a Félörvös légykapó ill. a Szirti fogoly mint esély. Az Aliki lagúnától Xanthin át Stavropouli felé autóztunk, közben a Vistonida tónál átnéztük az útszélről a partimadarakat, de csak 2 kis csapat Apró ill. Sarlós partfutók voltak újak a kirándulásra. Stavropouliban a hegység lábánál a Nesztosz folyó partján fekszik, egy régi erődített városkának imponált, és talán itt legalábbis buszos túristák megfordulnak. A kánikulát a helyi tavernában töltöttük, ami nagy volt és angol/német menüvel ill. ezeken a nyelveken kommunikáló személyzettel kápráztatott el, és a paraszt görög saláta nagyon-nagyon jó volt! Az ebédlőasztal feletti platánra ebéd közben egy Búbosbanka ült fel, de inkább lihegett csak, míg a kövezeten fekvő macska miatt a leszállást a gyepre nem kockáztatta meg. Ebéd után elbóklásztunk a folyóparton légykapóügyben, de semmilyen légykapót nem láttunk, viszont élvezhettük a földön sarat gyűjtó Molnárfecskék és Vörhenyes fecskék közé leszálló Szirti fecskét. Stavropouliból Livaditisbe hajtottunk fel egy jó minőségű de teljesen elhagyott műúton, nem igazán tudtuk mire számítsunk, és hamarosan egy igazi mérsékelt övi középhegységi erdőbe érkeztünk. Szokatlan volt Görögországban Hamvas küllőt, Feketeharkályt és Süvöltőket látni, és az ismertető táblák szerint a Siketfajddal bezárólag minden lakik itt. Egy rövid zápor után az autóúton szinte egymást érték a Foltos szalamandrák. Visszafordultunk, és az estét jóval alacsonyabban egy kőgörgeteges lejtőn töltöttük, ami jónak tűnt a Szirti fogolyra, de nem láttunk/hallottunk. Szállást keresve Stavropouliban a Hotel Nemesis tábláit láttuk meg, onnan kábé 3 km-re a táblákat követve egy szürreális hotelhez értünk, bástyafokokkal, rózsaszín falakkal, pávával, struccal, és lefűrészelt agancsú fehér! szarvasokkal (és messziről füttyögő Füleskuvikkal). Vendég nemigen volt. Mindenesetre az újdonatúj hotelben 50 euróért kaptunk szobát reggelivel, az 5 euró a két reggeliért nem tűnt soknak, mert a presszókávét sehol se adták 2 eurónál olcsóbban.
Kedden reggel 6-kor keltünk és a hotelreggeli előtti időt a szálloda és Stavropuli között a Nesztosz folyómenti csalitosainak az átnézésével töltöttük. Légykapó nem volt, de a szemközti hegyoldalon azért csak megszólalt egyszer a Szirti fogoly (ha lett volna még egy hajnalunk), és egy szép folyóparti réten meglepetésünkre egy hím Álarcos gébics napozott egy fa tetején. Ugyanott Vörösfejű gébicsek és Tövisszúró gébicsek is mozogtak, jó volt így együtt látni őket. A reggeli után a legrövidebb úton visszatértünk az autópályára, és ott haladtunk (nagy Pásztormadárcsapat repült nyugat felé a Halkidiki félsziget magasságában) vissza ugyanazon az úton, amelyen jöttünk. A makedón határ előtt Polikastro városkájában tartottunk egy technikai szünetet, melyet egy Rózsás gödény formáció alaposan megzavart. Ezekkel a gödényekkel búcsúzott tőlünk Görögország. A késői indulás ellenére este kilenckor már Tápén jártunk a követező nap kihívásain merengve.

Képek: Ampovics Zsolt úton készített számos fotója megtekinthető a galériákban.

Madarak: (a Magyarországon is gyakori fajokhoz nem fűzök megjegyzést, csak ha valami érdekes volt)
1. Bütykös hattyú
2. Vörös ásólúd (Evrosz delta katonai zóna) összesen talán 80 madár
3. Bütykös ásólúd
4. Tőkés réce
5. Csukár (Kapsalo, 2 pd)
6. Szirti fogoly – csak hang Stavropouli környéke
7. Kis vöcsök
8. Búbos vöcsök
9. Mediterrán vészmadár (Thassos)
10. Kárókatona
11. Kis kárókatona
12. Rózsás gödény (útközben adultak, az Evrosz deltában immatur madarak)
13. Borzas gödény (ugyanígy)
14. Bölömbika (hang)
15. Törpegém
16. Üstökösgém
17. Kis kócsag
18. Nagy kócsag
19. Szürke gém
20. Vörös gém
21. Fekete gólya
22. Fehér gólya
23. Batla (Evrosz, táplálkozni a katonai zóna keleti részében láttuk őket, de a levegőben mindenfelé csapatok húztak
24. Kanalasgém
25. Rózsás flamingó (Aliki lagúnán néhány ezer, de az autópályáról is látható volt, az Evrosz deltánál viszont nem láttunk, igaz nem voltunk mindenhol)
26. Barna kánya (Dadia)
27. Rétisas
28. Dögkeselyű (Kapsalo, Dadia)
29. Fakókeselyű (Kapsalo)
30. Barátkeselyű (Kapsalo, Dadia,)
31. Kígyászölyv
32. Barna rétihéja
33. Karvaly
34. Egerészölyv
35. Pusztai ölyv - csak Zsolt látott egyet az autópályáról legelső nap
36. Békászó sas 1 pd Evrosz delta
37. Szirti sas Kapsalo 1 ad, Dadia 1 subad.
38. Törpesas – Kapsalo 1, Lefkimmi 1, mindkettő világos változat
39. Fehérkarmú vércse – Kalamokastro, legalább 4 hím és egy biztos tojó
40. Vörös vércse
41. Kabasólyom
42. Vándorsólyom – Kapsalo 1, Rodope 1
43. Szárcsa
44. Csigaforgató
45. Gólyatöcs
46. Gulipán
47. Székicsér
48. Parti lile
49. Széki lile
50. Ezüstlile
51. Tüskés bíbic (Keramoti 3 pd, Evrosz delta 10 pd)
52. Bíbic
53. Apró partfutó
54. Sarlós partfutó
55. Nagy póling
56. Piroslábú cankó
57. Dankasirály
58. Vékonycsőrű sirály (Evrosz- delta)
59. Szerecsensirály
60. Sárgalábú sirály
61. Kis csér (Evrosz- deltában elterjedt)
62. Kacagócsér 1 pd
63. Lócsér 1 pd
64. Fattyúszerkő
65. Kormos szerkő
66. Küszvágó csér
67. Parlagi galamb
68. Örvös galamb
69. Balkáni gerle
70. Vadgerle
71. Pettyes kakukk (Evrosz-delta széle, 1 pd)
72. Kakukk
73. Füleskuvik (Hotel Nemesis, csak hang)
74. Kuvik
75. Erdei fülesbagoly (Vajdaságban és itthon éjszaka vezetés közben)
76. Lappantyú (Provatonas felé autózva sötétedés után)
77. Havasi sarlósfecske (Nestos szurdok 10+ pd)
78. Sarlósfecske
79. Halvány sarlósfecske (városokban, pl Xanthi)
80. Gyurgyalag
81. Szalakóta
82. Búbos banka
83. Hamvas küllő (Rodope 2 pd)
84. Zöld küllő
85. Fekete harkály (Rodope, 1 pd)
86. Nagy fakopács
87. Balkáni fakopács (Polikastro, 1 pd)
88. Kalandrapacsirta – alkalmas helyeken kifejezetten gyakorinak imponált
89. Szikipacsirta – az Evrosz delta útjain rendszeresen felbukkant 10+ pd
90. Búbos pacsirta
91. Erdei pacsirta (Kapsalo, 1 pd)
92. Partifecske
93. Szirti fecske (Nesztosz szurdok, és Stavropouli)
94. Füsti fecske
95. Molnárfecske
96. Vörhenyes fecske
97. Parlagi pityer
98. Sárga billegető
99. Hegyi billegető
100. Barázdabillegető
101. Vörösbegy
102. Fülemüle
103. Pusztai hantmadár (4 pd)
104. Déli hantadár (Kapsalo, Stavropouli 1-1 hím)
105. Kék kövirigó (Kapsalo, Dadia)
106. Feketerigó
107. Énekes rigó
108. Léprigó (Rodope)
109. Berki poszáta (az Evrosz deltában igen gyakori)
110. Nádirigó
111. Halvány geze
112. Olívgeze (Kapsalo, 4 pd)
113. Barátposzáta (Dadia, Rodope)
114. Kis poszáta (1 pd, Dadia)
115. Balkáni poszáta (Kapsalo, min 3 pd)
116. Mezei poszáta
117. Bajszos poszáta (alkalmas bozótos hegyoldalakon mindenütt)
118. Kucsmás poszáta (Kapsalo 1pd)
119. Keleti (Bonelli) füzike (Dadia, 4pd)
120. Csilpcsalp füzike (Dadia, Rodope)
121. Őszapó
122. Kék cinege
123. Széncinege
124. Fenyves cinege
125. Füstös cinege (Kapsalo 3 pd)
126. Rövidkarmú fakusz (Dadia, hang)
127. Függőcinege (Evrosz-delta, hang)
128. Tövisszúró gébics
129. Álarcos gébics (Kapsalo 2pd, Stavropouli 1 pd)
130. Vörösfejű gébics (elterjedt)
131. Szajkó
132. Szarka
133. Csóka
134. Vetési varjú (Vajdaságban főleg)
135. Dolmányos varjú
136. Holló ( Dadiaban l. az etetőnél több madár)
137. Seregély
138. Pásztormadár (4x láttunk nyugat felé repülő madarakat)
139. Házi veréb
140. Berki veréb (Provatonasban a gólyafészekben, az Evrosz deltában pl csatorna feletti hidak alatt költöttek telepesen)
141. Mezei veréb
142. Erdei pinty
143. Csicsőrke
144. Zöldike
145. Tengelic
146. Kenderike
147. Keresztcsőrű (Kapsalo 1 pd)
148. Süvöltő (Rodope 5 madár)
149. Citromsármány (Rodope, 1 hím)
150. Sövénysármány (bozótos hegyoldalakon elterjedt)
151. Kerti sármány (Kapsalo 2 hím énekelt)
152. Nádi sármány
153. Kucsmás sármány (alacsony területeken gyakori Trákiában, de a makedón benzinkúton is énekelt egy hím)
154. Sordély






 
Contact Person:
Domoki Ferenc: ,

- Europe / Greece
tripfaj :-) Fotó: Ampovics Zsolt
Forum
Távcsövek, teleszkópok
Köszönöm a segítséget mindenkinek!
Yesterday, 19:36 - Máthé Zsombor
Sajtófigyelő
Természetfotók: ...
09/16/2019 20:01 - Barta Zoltán
Milyen madarat láttam?
Köszönöm. Megtévesztett a szétfeszített faroktoll.
09/16/2019 18:56 - Gáti József
Polls
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség More »
News, Announcements
XIX. Terepmadarász Találkozó program
08/21/2019
XIX. Terepmadarász Találkozó, Fertő-vidék - 2019 szeptember 5. (csütörtök) Érkezés 16... More »
Trip Reports
2 hét Ghánában
07/25/2019
Ghána 2018. 12. 28. – 2019. 01. 12. Résztvevők: Erőss Mariann, Takács Ádám, Szász Előd ... More »
Galleries
Golden Eagle
Aquila chrysaetos
10 September 2019
 
Blue-masked Leafbird

31 August 2019
 
Schneider s Pitta

30 August 2019
 
PKMK
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
HomeInfoObservationsGalleriesRankingHungarian Rarities CommitteeRegistration