Gyurácz József – Kóta András: Vas megye madarainak névjegyzéke
Uploaded images: 80443   Number of Observations: 271880
   
E-mail Adress:
Password:
Trip Reports
Patagónia, Tűzföld és Santiago de Chile környéke - South America / Chile Megosztom Facebookon
02/18/2020 20:50 Szász Előd

Chile, Argentína

2019. 12. 16. – 2020. 01. 01.

Résztvevők: Szijártó Ágnes, Szász Előd

Felhasznált irodalom, honlapok:

Alvaro Jaramillo – Birds of Chile: jól használható határozó, kb. 470 fajt tartalmaz, az igényes ábrákkal azonos lapon találhatóak az elterjedési térképek.
Ebird.org: Santiago környékéről és Tűzföld egyes részeiről sok adatot töltöttek fel, így a honlap alapján elég jól be lehet lőni, hová érdemes ellátogatni
Mark Pearman – The Essential Guide to Birding in Chile: ezt nehogy megvegyétek, alig vannak benne helyek és kevés is a róluk adott információ, ráadásul az ország déli területeire nem is tér ki a füzet (Patagónia, Tűzföld), szóval vitatkoznék a címben leírtakkal, gyújtósnak sem az igazi.

Általános információk:

Chile észak-déli irányban 4300 km hosszan húzódik a Csendes-óceán partján. A keskeny partvidéki síkság kelet felé gyorsan elkezd emelkedni és már az Andok hatalmas hegyei uralják az ország Argentínával határos részét. Északon a Föld egyik legszárazabb vidéke, az Atacama-sivatag található, majd délebbre folyamatosan egyre csapadékosabbá, üdébbé válik a táj. A főváros környékén, a síkságokon öntözéses gazdálkodás folyik, a hegyekben pedig kopár köves-bokros a táj. A Nothofagus erdők, a déli félteke mérsékelt övi erdői Santiagótól délre kezdődnek és egészen Tűzföld déli részéig húzódnak. Ezek a hatalmas erdőségek uralják Chile déli egyharmadát, főleg az Andok déli vonulatainak alacsonyabb területein találhatóak. Patagónia és Tűzföld északi része sekély tavakkal és dombokkal tarkított szeles síkság, egy végtelen fátlan legelőnek tűnik ez a vidék.
Mivel Chilében nincsenek trópusi erdők, mocsárvidékek és a sivatagok és az Andok kopár szirtjei elszigetelik Dél-Amerika más fajgazdagabb részeitől az országot, ezért viszonylag kevés madárfaj található meg az országban. A határozóban is csupán 470-et említenek, miközben Peruban több mint 1800 faj található. Viszont az ország elzártságának is köszönhető, hogy néhány endemizmus is található itt.
A Csendes-óceán viszont gazdag madárvilággal rendelkezik, köszönhetően a táplálékban gazdag Humboldt-áramlatnak.
Tűzföld déli részén pedig kis ízelítőt kaphatunk a Falkland-szigetek és az Antarktisz élővilágából.
Aki Chilébe utazik, ne számítson sok madárfajra, viszont a gyönyörű tájak, a hatalmas erdők, a tengeri madarak és a jó fotózási lehetőségek miatt megéri ide ellátogatni.

Éghajlat:

Santiago környékén 30 fok van nyáron, ezért csak a reggeli és késő délutáni órákban lehet érdemben madarászni. Dél körül mindig megerősödik a szél, ami a meleggel párosulva nem csábítja a szabadba az embert. 3000 méter felett is meleg van, pillanatok alatt leéghet az ember, ha nem védekezik a nap ellen.
Tűzföldön és Patagóniában 10-15 fok van és irtózatos erejű szél. Számolni kell azzal, hogy a szeles napokon nem lehet megmaradni a természetben, lényegében nem tudsz megállni a lábadon. Néha esik, havazik, de összességében kevés csapadék hullott a 8 nap alatt, amíg itt voltunk.

Közlekedés:

A fővárosban béreltünk először autót. Itt a reptéren vannak a cégek irodái, majd egy ingyenes busszal lehet eljutni a parkolókig, ahol átadják az autót. Santiagóban és az autópályákon útdíjat kell fizetni, ezt a kocsiban lévő csipogó eszköz segítségével automatikusan vonják le, amit az autó leadásakor még pluszban ki kell fizetni. Santiago nagyon be tud dugulni, vidéken nem nagy a forgalom. gyorsan lehet haladni. Az emberek kulturáltan vezetnek, rendőr alig volt látható az országban.
Patagóniában 3X drágább a bérlés, mint északon. Ha Argentínába is szeretne átmenni az ide látogató, akkor ehhez külön engedély kell az autóra, amit a bérlő cég előre elintéz. Mi az ADEL Rent a Car-nál választottunk egy Renault Dustert. A cégvezető nagyon segítőkész volt, elmagyarázta a határátkelés bonyolult folyamatát (az útlevél ellenőrzése, autó papírjainak ellenőrzése, vám ellenőrzés mindkét ország irodájában), elmondta, hol találhatóak benzinkutak és nyomatékosította, hogy mindig széllel szemben parkoljunk, nehogy kiszabja az ajtót kiszálláskor a vihar. Az úthálózat itt is jó minőségű, az alsóbbrendű utak viszont nincsenek aszfaltozva, de ezeken is lehet haladni 70-80 km/h-val. A helyiek nagyon száguldoznak, a kőfelverődésekre figyelni kell. Az utak mentén pedig sok a legelő állat, ugyan el vannak kerítve, de gyakran kijutnak az aszfaltra és komoly baleseteket okozhatnak. Elég sok helyen láttunk elütött guanakót.
Az üzemanyag kb. fél áron van az itthonihoz képest.

Pénz:

Chilei és Argentin Peso. Szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, szóval nem kell sok pénzt váltani.

Étkezés:

A kajájuk nagyon szar. Gyorséttermek egymás hegyén-hátán. Az igényesebb helyeken is csak steak, sült hal, hamburger, pizza, empanada kapható és ezeket sem fűszerezik. 2 helyi specialitást ettünk: a choclót, ami kukoricamálé és pörkölt összesütve és a chilei salátát, ami korianderrel elrontott hagymás paradicsomsaláta. Argentínában az egyik szállásadónknál befizettünk egy közös karácsonyi vacsorára, ahol volt szerencsénk megkóstolni a majonézes, hagymás narancssalátát. Gyakran vásároltunk gyümölcsöt és szendvicsnek valót a LIDER és ehhez hasonló szupermarketekben.
Az árak hasonlóak az itthoniakhoz.


Szállás:

Booking.com és AirBnB oldalakon foglaltunk, kb. 5-6 ezer forint/fő/éj áron.

Nyelv:

Angolul szinte senki sem beszél, néhány fiatalt leszámítva, így spanyol nyelvtudás nélkül elég nehéz boldogulni. Argentínában ráadásul még kicsit másképp is ejtik a spanyol szavakat, hogy tovább bonyolódjon a dolog.

Vízum:

90 napig vízum nélkül lehet tartózkodni Argentínában és Chilében is.

Védőoltások, egészségügy:

Nincsen kötelező oltás, délen még a csapvíz is nyugodtan iható.


Részletes beszámoló

2019.12.16.

Lago Batuco: egy sekély nádassal szegélyezett tó a santiagói reptértől 1 órányira, északra. Kb. 2 órát töltöttünk a területen. Batuco településről lehet megközelíteni a tavat egy földúton, ami a víztest keleti oldala mentén halad. Itt be lehet gyalogolni egy legelőn keresztül a vízpartig és közelről át lehet nézni a tó elég nagy részét. Sok réce (Yellow-billed Pintail, Speckled Duck, Red Shoveler, Chiloe Wigeon, Rosy-billed Pochard) egy Coscoroba Swan család, sok gólyatöcs és sirály, egy White-faced Ibis és néhány szárcsa (White-winged Coot, Red-gartered Coot) volt a tavon.
Autóval még megkerestünk néhány ebird-ön jelzett kisebb vizes területet, de ezek mind magánterületen helyezkedtek el, vagy kapuval le voltak zárva.

2019.12.17.

Farellones: 3000 méteren található síközpont az Andokban. Nyáron egy köves sivatagra emlékeztet a terület. A parkolónál egy kis őrbódéban felvették az adatainkat és elindultunk, hogy megtaláljuk a Rufous-belleid Seedsnipe-ot. 3300 méteren már elég nehezen ment az emelkedő és kiderült, hogy még nagyon messze kellene túráznunk a Piedra Numerada nevű helyig, így lemondtunk erről a fajról. Egy egész napot érdemes rászánni erre a túrára, de nekünk nem volt ennyi időnk. Inkább az egyik völgyben csordogáló patak mentén madarásztunk. Több jó fajt is láttunk: Grey-breasted Seedsnipe, White-sided Hillstar, Rufous-banded Miner, Creamy-rumped Miner, Scale-throated Earthcreeper, Black-fronted Ground-Tyrant, Greater Yellow-Finch. A parkolóhoz visszatérve láttuk, hogy a kondorkeselyűk az épületek tetején pihennek, így sikerült jó közelről megnézni őket.
Paeque Yerba Loca: 1200 méteren található a Farellones és Santiago közötti úton a park bejárata, a kaput reggel 8-kor nyitják. A belépő megvásárlása után egy földúton lehet eljutni a 8 km-re található kempinghez, ahol egy parkolóban kell hagyni az autót. Innen több túraút is indul a viszonylag kopár hegyoldalak irányába. Elsőre a nagy meleg, a délutánra megerősödő szél és a kevés növényzet miatt kicsit lehangoltak voltunk, de a túra során, főleg a völgyben felfelé haladó úton egész jó fajokkal találkoztunk: Plain-mantled Tit-Spinetail, Sharp-billed Canastero, Cordilleran Canastero, Moustached Turca, Fire-eyed Diucon, Tufted Tit-Tyrant, Rufous-tailed Plantcutter. 4 órát töltöttünk a területen, amit délután 6 előtt el is kellett hagyni.

2019.12.18.

Embalse el Yeso: 2500 méteren található víztározó, ahová autóval fel lehet menni. A gát előtt egy sorompónál felveszik az adatainkat, csak így lehet belépni a területre, mivel a környéken bányászat folyik. Nagyon szűk, kanyargós úton lehet eljutni a tó másik oldalára, ahol a tó sekélyebb részei találhatóak, megállni a kamionforgalom miatt csak ezen a részen szabad. Ezen a nedves, zöldellő területen szokták a Diademed Sandpiper-Plover-t keresni. 2 angol madarásszal találkoztunk, akik már órák óta kutatták a madarat sikertelenül, mi nem is nagyon próbálkoztunk, mivel kevés időnk volt és a fajt már Peruban láttam. Az argentin határ felé folytattuk utunkat és a bányát balkéz felé elhagyva egy sorompóba ütköztünk, ahol egy őr nem engedett tovább minket. Így kiderült, hogy csak a víztározó környékén kószálhatunk. Sok újdonságot nem láttunk, ezért hamarosan el is indultunk délnek, hogy minél hamarább letudjuk a 300 km-t, ami előttünk állt. Érdekesebb fajok: Grey-breasted Seedsnipe, Andean Gull, Chilean Flicker, Scale-throated Earthcreeper, Moustached Turca

2019.12.19.

Parque Nacional Altos de Lircay: 300 km-re, délre található ez a nemzeti park Santiagótól. Talca városáig autópályán lehet közlekedni, innen 65 km a park bejárata. Errefelé nincs nagy forgalom, jól lehet haladni. Itt találhatóak a Chile déli felére jellemző Nothofagus erdők legészakabbi nyúlványai, mindenképpen érdemes ezt a nem túlzottan ismert helyet meglátogatni a hatalmas fák, gyönyörű táj és speciális madárfajok miatt. A parkolótól 30 perc gyaloglásra található a bejárat, már ezen a szakaszon is megéri figyelni, itt is sok jó fajt találtunk: Striped Woodpecker, Thorn-tailed Rayadito (nagyon gyakori), Fire-eyed Diucon, White-crested Eleania (a leggyakoribb erdei madár), Southern House Wren (gyakori). Reggel 8:30-tól lehet megvenni a belépőt, itt kap mindenki egy papírt, amit kifelé az őrbódé mellett lévő postaládába be kell dobni. Mi egy teljes napot töltöttünk az ösvényeken és számomra az egyik legnagyobb élmény volt Chilében ez a 40-50 méter magas, vén faóriásokkal tarkított erdő. Lehetőség van a környező 2000 méter feletti hegycsúcsokat is megmászni, de mi a számunkra érdekes madárfajok miatt inkább az alacsonyabban fekvő erdőben futó ösvényeken túráztunk. Először a bejárat után balra kanyarodtunk és egy meredek úton 30 perc múlva egy sebes folyóhoz jutottunk. Rögtön láttunk kiülve 2 Austral Parakeet-et egy száraz ágon, később többfelé suhantak el felettünk rikácsoló csapatai. Távolról huhogtak a Chilean Pigeon-ok, amik szintén gyakoriak a területen. 3 helyen is hallottunk Chucao Tapaculo-t, viszont a lejátszott hangra nem reagáltak. Minden esetben az ösvényt keresztező nedves szurdokvölgyekből énekeltek a madarak, ahová igen nehéz volt a sűrű bambusz miatt bejutni. 20 perc próbálkozás után körbeugrált egy madár, de a félhomály miatt vállalhatatlan fotók készültek róla. A Chestnut-throated Huet-huet-et is hasonló helyen kerestük, mint utóbb kiderült, ezt rosszul gondoltuk. A meredeken visszafelé mászva kiült az egyik fa csúcsára egy Austral Pygmy-Owl. Ezután a legszélesebb ösvényt választottuk, ami a parkba vezető út folytatása. Itt 1 km gyaloglás után Ági valami neszre lett figyelmes, mintha valami az avart kapargatta volna. Már kicsit szárazabb volt az erdő, kevésbé sűrű növényzettel és meg is találtuk a madarat, ami a lábával kapirgált a levelek között, egy Chestnut-throated Huet-huet-et. Nagyon félős volt, így azonnal elszaladt, ahogy közelebb mentünk. Később még háromszor láttunk, mindig a kaparászás hangja buktatta le a madarakat, hangozásra nem reagáltak és fotózni is csak rosszul tudtuk őket. Érdekes volt, hogy az avarban kis ösvényeket jártak ki maguknak a madarak. Ezután nem sokkal egy hatalmas száraz fa irányából hallottunk egy jó erős dobolást és nemsokára ki is szúrtunk egy Magellanic Woodpecker hímet. A fotózás közben vettem észre, hogy a fa legtetején ül egy Chilean Hawk (Bicolored Hawk) is, ami nagyon ritkán kerül szem elé. Ahogy haladtunk tovább az ösvényen egyre magasabbra, úgy csökkent a fák mérete is, néhol már-már bokrossá váltott át a terület. Tufted Tit-Tyrant csapatba futottunk bele, majd egy kanyarban, ahol egy kis patak keresztezte az utat, megszólalt megint a Chucao Tapaculo. Szerencsénkre most reagált a hangra és többször körbeugrált minket, de a sűrű növényzetet sosem hagyta el. Érdekes volt látni, ahogy éneklés közben felemelte a fejét és jól kidülledt a „torokzacskója”. Visszafelé menet még kétszer láttunk Magellanic Tapaculo-t is, úgy mozgott a bokrok tövében, mint egy egér. Mindent sikerült látnunk, amit szerettünk volna, délután visszatértünk a szállásunkra.

2019.12.20.

Lago Colbún: a tegnap meglátogatott nemzeti parktól délre, 20 km-re található víztározó, ahol egy reggelt töltöttünk el. Az Argentínába vezető főúton haladtunk, majd kis földutakra letérve szkenneltük a vizet. Rögtön az első megállónál elrepült felettünk egy nagy csapat Burrowing Parrot, ezt a veszélyeztetett papagájt Chilében itt lehet legkönnyebben látni. A környező sziklás oldalaknál fészkelnek, innen járnak ki a mezőgazdasági területekre reggelente táplálkozni. Kb. 300 példányt láttunk, a tavat tápláló folyó mentén közelről is tudtuk fotózni őket. A nyílt vízen rengeteg Yellow-billed Pintail és több mint 1000 szárcsa úszkált. 2 Rosy-billed Pochard és 1 Great Grebe is volt még. A fejünk felett pedig átzúgott egy vándorsólyom. Próbáltuk az alsóbbrendű utakon megkerülni a tavat, de a víz déli oldalára csak engedéllyel lehet behajtani így visszadöcögtünk a gáthoz és elindultunk még délelőtt Quintero felé.
Quintero: Estére érkeztünk meg a kis kikötővárosba Valparaiso érintésével (egy óra dugóban araszolás). A szállásunk elfoglalása után legyalogoltunk az óceán partjára, ahol a sziklás partszakaszon láttunk 3 Seaside Cincoldes-t és a víz felett több South-American Tern-t és Peruvian Pelican-t.


2019.12.21.

Reggel 7 órakor találkoztunk Rodrig Reyes-el (birdwatchingchile@gmail.com), aki a tengeri madaras túrákat szervezi. Még korábban jelentkeztünk be az előre meghirdetett időpontra, a hajózás ára fejenként max. 150 dollár, de a sok érdeklődő miatt „csak” 100-at kellett fizetnünk. Kicsit izgultunk, nehogy elmaradjon a pelagic, mivel előző délután nagyon erős szél fújt, de kiderült, hogy itt a reggelek mindig szélcsendesek és 11 óra körül erősödik meg a légmozgás. Egy kis halászbárkával indultunk el, 4 vödör darabolt hallal és chilei diákokkal a fedélzeten. Rögtön egy tengeri vidrával és Red-legged Cormorant-al indítottunk. A parttól távolodva megjelentek a Peruvian Booby-k, Inca Tern-ek és a Sooty Shearwater-ek. Tömeges volt a prérisirály, majd néhány Peruvian Diving-Petrel húzott át a hajó előtt. Egy laposcsőrű víztapsó is leült elénk a hullámokra. 40 perc utazás után megálltunk és elkezdődött a beetetés. A Kelp Gull-ok és pelikánok merészkedtek a legközelebb, majd megjelentek a Pink-footed Shearwater-ek és 10 perc múlva az első Salvin’s Albatross. Ezután nem sokkal a messzeségben feltűnt egy hatalmas Royal Albatross is. Kis várakozás után folytattuk az óceán mélye felé az utat. Ekkor már sok madár kísért minket. Az újabb megállóknál már a mélyebb vizeket kedvelő fajok is feltűntek kisebb számban: White-chinned Petrel, Westland Petrel, Southern és Northern Giant-Petrel, Wilson’s Storm-Petrel. Már vagy 40 albatrosz repült és úszkált a bárka körül, köztük 1 Buller’s Albatross és egy Chatam Albatross (ezt én nem tudtam volna meghatározni, a fej szürkesége miatt határozta Rodrigo ennek). Fotózni nem volt egyszerű, mivel a hullám folyamatosan dobált minket, lényegében csak ülve volt esélyem próbálkozni. A viharfecske fotózás szerintem komolyabb kihívás, mint az Aconcagua megmászása. Szerencsére Ági tökéletesen bírta a kirándulást, engem kissé meggyötörtek a hullámok a végére, de nem én voltam, aki elhányta magát, hanem egy chilei srác. 11 után értünk vissza a kikötőbe, ahol megebédeltünk és elindultuk a 15 km-re fekvő mocsaras lagúnát megnézni.
Estero Mantagua: Valparaiso és Quintero között félúton található a terület bejárata a Hotel Solymar épületével szemben. Rodrigo próbálta hívni az ismerősét, hogy nyissa ki nekünk a kaput, de nem sikerült elintézni. Megálltunk az út szélén és bementünk a kerítés lyukán, ahogy Rodrigo elmagyarázta. 10 perc gyaloglás után egy magasleshez jutottunk, ahol rá lehetett látni a környező kisebb növényzettel övezett víztestre. Innen egy pallósor vezetett volna tovább, de ez le volt zárva egy számzárral. Később találkoztunk egy sráccal, aki egy madarászt vezetett és ő beengedett minket erre a részre is. Elég jó volt a terület, a nagy meleg ellenére is erős volt a mozgás. Érdekesebb fajok: White-tufted Grebe, Cocoi Heron, Cinnamon Teal, Lake Duck, Spot-flanked Gallinule, White-backed Stilt, Snowy Plover, American Oystercatcher, South-American Snipe, Black Skimmer, Spectacled Tyrant, Rufous-tailed Plantcutter.
Az autónkhoz visszatérve láttuk, hogy betörték a hátsó ablakát. Elvitték a csomagtartóból a bőröndünket és a kabátjainkat is. A hátsó ülés tele volt üvegszilánkokkal. Hívtuk a hotelben dolgozók segítségével a rendőröket, akik 3 óra várakozás után sem jelentek meg, így be kellett mennünk a legközelebbi őrsre, ahol spanyolul és google fordítóval elmagyaráztam a rendőröknek, hogy a történtekről állítsanak ki egy jegyzőkönyvet, mivel a biztosítónknak szüksége van valamilyen papírra az eseményről. Minden ruhánk odalett, szerencsére a komolyabb technika, iratok és pénz nálunk volt így tudtuk folytatni az utat. Este leadtuk egy fél nappal korábban a bérelt kocsit, az ablak miatt kb. 20 ezer forintot még fizetnünk kellett, majd másnap reggel meleg ruha nélkül elrepültünk Punta Arenas-ba, Chile patagóniai részének legnagyobb városába.

2019.12.22.

Punta Arenas: a várostól 15 perc autózásra, északra található a repülőtér, ahol Gerson várt ránk és negyed óra alatt elmagyarázta, hogy mire kell figyelnünk az utazásunk során. Kiemelte, hogy mindig teli tankkal induljunk el a szálláshelyünkről, mert nagyon ritkán lehet a városokon kívül benzinkutat találni. A Duster-hez adott egy műanyag kannát is, amibe plusz 10 litert tankolhattunk. A megbeszélés után bevezettünk a 120 000 lakosú városba, ahol rögtön felkerestük a nagyobb áruházakat és kb. 3 óra alatt sikerült minden hiányzó ruhadarabot pótolni és szerencsémre a Canon akksimhoz is került töltő. Ági rosszabbul járt, a Nikon gépéhez nem találtunk sehol töltőt (Ushuaiában ezt is megoldottuk). Vettem egy olyan kabátot a Sanchez & Sanchez árzuházban, amiről 2 hét múlva már leszakadtak a gombok. A kínai zoknikon meg nem találtunk méretjelölést, érzésre vásároltunk. Ezután szerettünk volna átkompozni Porvenirbe, ahol az esti szállásunk várt, viszont a viharos szél miatt nem indult a hajó Tűzföldre. Sajnáltam, hogy elmarad ez a 4 órás út, mivel sok tengeri madarat itt szerettem volna megfigyelni. Egy lehetőségünk maradt a feszített program miatt, Punta Delgada kompátkelőt kellett használnunk, ez 300 km plusz autózást jelentett, de másképp nem lehetett átjutni a túloldalra. Útközben lapos, monoton tájakon repesztettünk, néha egy-egy sekély tó törte meg az egyhangúságot. Punta Delgadanál feljártunk a kompra, a hajón kellett megvásárolni a jegyet, majd 15 perc után már át is értünk a Magellán-szoros legkeskenyebb pontján Tűzföldre. Rock Cormorant csapatokat láttunk a szoros felett repülni. A táj képe nem változott, Porvenir környékén autóztunk el több nagyobb lagúna mellett. Párszor megálltunk, de az idő szűke miatt nem tudtunk sokat nézelődni. Nanduk, flamingók szép számmal voltak, az Upland Goose tömeges volt, láttunk néhány Two-banded Plover-t. A guanakókkal vigyázni kellett, mert előszeretettel mászkáltak keresztül-kasul az úttesten.

2019.12.23.

Porvenir: reggel egyedül kimentem a kisvárostól 15 percre lévő lagúnákhoz (Lago los Cisnes), hogy a Magellanic Plover-t megtaláljam, a repteret elhagyva egy kiépített pallósoron lehetett a tópartra lejutni, ez volt a legjobb hely a spektívezésre. A viharos szél nem könnyítette a keresgélést, de néhány jó dolgot azért láttam: Crested Duck, Cinnamon-bellied Ground-Tyrant. Még délelőtt elindultunk Argentína felé, hogy időben Ushuaiába érjünk. Útközben szerettük volna megnézni Tűzföld egyetlen királypingvin kolóniáját, de kiderült, hogy hétfőn nem látogatható a terület, így a honlapon regisztráltunk 3 nappal későbbre (https://pinguinorey.com). Kelet felé vettük az irányt, ahol a táj elkezdett dombosabbá válni és a kopár vidéket egy üdébb, alacsony bokrokkal tarkított táj váltotta fel. A kavicsos úton lassan lehetett haladni, de szerencsére jól járható volt. Több ritkának számító fajba futottunk bele: Black-faced Ibis, Specktacled Duck, White-bridled Finch. 2 óra autózás után felhajtottunk a Punta Delgada-Ushuaia aszfaltozott útra, innen már 110 km/h-val lehetett haladni. 1 órába telt, amíg átjutottunk a 2 határállomáson, majd elindultunk már az Atlanti-óceán partján délre. Több helyen voltak rendőri checkpointok, de mindenhol azonnal továbbengedtek minket. Rio Grande után egyre hegyesebb és zöldebb lett a környezet, Lago Fagnanót elérve már erdők között utaztunk, majd nemsokára feltűntek a havas hegycsúcsok is. Mesébe illő volt a táj, már az autóból is kiszúrtuk, hogy hódvárak vannak mindenfelé. Később megtudtuk, hogy Észak-Amerikából telepítették be a hódot és gyorsan elterjedt ezen a vidéken.

Ushuaia: késő délután érkeztünk az 50 000-es kisvárosba. Megvacsoráztunk a rengeteg étterem egyikében, ami előtt egy királyrák plüssfigura mászkált, majd elfoglaltuk a szállásunkat.

2019.12.24.

Reggel meglátogattuk a Parque Nacional Tierra del Fuego-t, egy szépséges nemzeti parkot, ami a város tőszomszédságában helyezkedik el. Itt kivételesen beszéltek angolul a bejáratnál. Poros földutakon lehet a parkban autózni, ilyenkor, a főszezonban rengeteg a turista, ezért ha gyalogolni szeretne az ember, célszerű a főutakat elkerülni. Először megnéztük a világ legdélebbi postahivatalát, ahonnan a Beagle-csatornára rá lehetett látni. Gyönyörű fűrészfogas havas hegylánc húzódott a víz túloldalán, a csatornán meg élénk volt a madármozgás: Southern Giant-Petrel, Black-browed Albatross, Imperial Cormorant, Kelp Goose, Chilean Skua, Dolphin Gull. Ezután megnéztük a Panamerican Highway déli végpontját, ahol a parkolóból egy 1,5 km-t lehet még gyalogolni az öböl mentén. Itt több Steamer-Duck, Crested Duck, nagy csapat Imperial Cormorant és néhány erdei faj (Thorn-tailed Rayadito, Black-chinned Siskin, White-throated Treerunner) volt látható. A park főhadiszállásánál megebédeltünk, majd a környékén néhány vízparti ösvényen madarásztunk. Közelről láttunk 2 Black-necked Swan-t, Great Grebe-et és 2 Flightless Steamer-Duck-ot.

2019.12.25.

Isla Martillo: Ushuaia kikötőjéből indulnak a hajók erre a 40 km-re, keletre található pingvinfészkelő-szigetre. Interneten előre lehet jegyet vásárolni, a gyülekező az utazási iroda bódéjánál van. Kb. négy óra hosszú az kirándulás. A városhoz közel lévő szigetekhez mentünk először, ahol rengeteg Imperial Cormorant, South-American Tern, Kelp Gull, Dolphin Gull fészkel. Ezután egy kisebb déli oroszlánfóka kolóniát és egy világítótornyot mutattak meg nekünk, az egyik szigeten 2 Kelp Goose is pihent. Majd sebesen kezdtünk száguldani a messzi Isla Martillo irányában. Útközben több Chilean Skua, Black-browed Albatross és Southern Giant-Petrel repkedett a víz felett és néhány Magellanic Penguin is feltűnt. 1 óra múlva leparkoltunk a sziget partjára és pár méterről figyelhettük a szigeten fészkelő több száz Magellanic és néhány Gentoo Penguin-t. 30 perc fotózgatás után szélsebesen visszamentünk Ushuaiába.

Paso Garibaldi: 45 km-re található Ushuaiától, legjobb hely a világon a White-bellied Seedsnipe-ra. Egy angol madarász még a nemzeti parkban mesélte, hogy 10 órán keresztül kereste fiával a madarakat, de nem futott beléjük. Elég reménytelennek tűnt a helyzetem, ráadásul a pontos helyszínt sem ismertem, csak annyit tudtam, hogy a fahatár feletti nedves mélyedésekben kell keresni a fajt. Leparkoltunk a Paso Garibaldi kilátójánál, innen ha Ushuaia felé tekintünk, jobbra indul egy meredeken emelkedő földút. Ezen menve 500 méter múlva eljutottunk egy kis tó mellé, ahol egy hódot is láttunk korábban, majd elindultunk felfelé az erdőn keresztül, hogy elérjük a sziklás részt, ahol könnyebben lehet haladni. Ági feladta az erdőhatárnál a további túrázást és megbeszéltük, hogy egy óra múlva visszatérek hozzá, megvár egy kis völgyben. Elindultam a Paso Garibalditól nyugati irányban emelkedő völgy végébe a kopár köves, hófoltos hegygerincen. Két Yellow-bridled Finch-be ütköztem, amint egy bokron táplálkoztak, majd 1 Dark-faced Ground-Tyrant is kiült előttem egy sziklára. 30 perc után találtam is egy megfelelőnek látszó, több kis patak összefolyásából keletkezett vizes területet a völgy legvégében. Mivel már nem sok időm volt, leszaladtam ide és 3 perc múlva pont a lábam alól ugrott fel egy Seedsnipe. Nagy mázlim volt, kb. 5 méterről tudtam fotózni a madarat. Ezután visszaszaladtam Ágihoz és nem is késtem, csak 10 percet. A képet megmutattam a gépemen, Ági reakciója: „ez csak egy barna tyúk”.

2019.12.26.

Parque Pingüino Rey: korán reggel indultunk Ushuaiából és dél körül értünk a királypingvines helyhez. Megvettük a belépőnket, majd egy hölgy 5 percet mesélt a pingvinekről, a kolónia történetéről. Ez az egyetlen ismert kolónia Tűzföldön, kb. 100 egyedet számlál. Legközelebb biztosan csak a Falkland-szigeteken fészkel a faj. 12 éve jelentek meg itt a madarak. A sekély tenger itt megvédi őket a tengeri ragadozóktól, ezért ideális terület a számukra. A madarak éppen tojásokon „álltak”, a lábuk között jól kivehető volt emiatt egy kis dudor. A pingvinekhez nem lehet odagyalogolni, csak a kiépített lesekből szabad figyelni őket. Nagy élmény volt ezt a gyönyörű fajt látni, nem gondoltam volna korábban, hogy ilyen könnyen megfigyelhetőek és ehhez nem is kell valami méregdrága tengeri útra sem befizetni.
Újra Punta Delgada felé vettük az irányt, majd immár harmadszor átléptünk a határon és este megérkeztünk Rio Gallegosba. Ilyen lepukkant várost még nemigen láttam, de a szállásunk legalább megfelelő volt (Hotel Patagonia).

2019.12.27.

Korán reggel elindultunk a 350 km-re fekvő El Calafate városába, hogy délután megnézhessük a Perito Moreno gleccsert. A táj itt Argentínában már szürkévé változott, sehol egy bokor vagy fa. Sok Nandu, Guanaco és néhány Southern Caracara színesítette az utat. Az egyetlen benzinkút a két várost kivéve félúton, La Esperanzánál található, erre érdemes figyelni, nehogy megszívja az ember.
El Calafate: látszik, hogy rengeteg külföldi jár ide, egy pofás kisváros éttermekkel, sörözőkkel, túraboltokkal és szép fasorokkal, tóparti sétánnyal. Rio Gallegoshoz képest elég nagy a kontraszt. A település a Lago Argentino mentén helyezkedik el. A Laguna Nimez-hez érdemes kimenni, rengeteg vízimadárral találkoztunk itt, tömegesek voltak: Coscoroba Swan, Black-necked Swan, Chiloe Wigeon, Upland Goose, Chilean Flamingo. És láttunk végre 4 Ashy-headed Goose-t is. A gleccser 75 km még a várostól. A belépőt már jóval előbb kell megvásárolni, 18:00-ig lehet bemenni a területre. Egy hatalmas parkoló várja a tömegeket és pallósorokon lehet egy hegyoldalban közlekedni, ahonnan jól rálátni a hatalmas jégfalra. Érdekes módon ennek a jégfolyamnak nem csökken a mérete. Mindenkinek ajánlom, hogy ha Patagóniában jár, ne hagyja ki ezt a helyet, rohadt jól néz ki. Kicsit ugyan sok az ember, de felejthetetlen a hatalmas gleccser kék színe.


2019.12.28.

Parque Nacional Torres del Paine: Chile legismertebb nemzeti parkja, rengeteg turista érkezik ide nyáron, hogy kiránduljon a gyönyörű hegyek és azúrkék tavak között. A táj tényleg magával ragadó, viszont a park infrastruktúrája nem az igazi. Csak méregdrága hotelekben és kempingekben lehet megszállni, ráadásul egy normális étterem sincsen az egész területen. Az előbbiek miatt mi Puerto Natales-ben foglaltunk AirBNB-s szobát, ahonnan 1,5 óra autózással lehet elérni a park keleti bejáratát (Lago Sarmiento bejárat). Délról is meg lehet közelíteni a Serrano bejáraton keresztül a területet, de itt egy hosszú szakaszon elég szörnyű állapotú és nagyon kanyargós az út, szóval Puerto Natalesből inkább a másik irányt ajánljuk. Argentínából kora délután érkeztünk az őrbódéhoz és itt megvásároltuk a belépőnket, ami 3 napra ugyanannyiba kerül, mint egyre. Ha a park területét elhagyjuk, akkor befelé újra kell pecsételni a jegyeket, de nem kell semmit fizetni. A Lago Sarmiento mentén autóztunk, olyan erős volt a szél, hogy a tavak felületéről felkapta a vizet, ha kiszálltunk az autóból, nem tudtunk egy helyben megállni. Azért így is láttunk néhány érdekesebb madárfajt: White-tufted Grebe, Silvery Grebe, Spectacled Duck, Red Shoveler, Andean Duck. A látogatóközpontnál balra kanyarodtunk és elmentünk a Lago Grey-hez, hogy megnézzük a tó északi végében látható gleccsert. A parkolótól 1,5 km-t kell gyalogolni, hogy a tópartról látni lehessen a több kilométerre fekvő jégtömeget és a vízben úszó kisebb jéghegyeket. Először egy sebes folyón átívelő függőhídon kellett átgyalogolni, majd az orkán erejű szélben, a kavicsos tóparton haladtunk tovább, ahol a vihar által felkapott por és víz rendesen megkeserítette az életünket. A visszaúton láttunk egy csapat Austral Parakeet-et.

2019.12.29.

Egy egész napos túrát terveztünk erre a napra, féltünk, hogy a szél miatt dugába dőlhet a terv. Szerencsénkre megszűnt a vihar és reggel 9 órára már a Las Torres Hotelnél található parkolónál voltunk. Itt az autók visszapillantóját támadta egy Long-tailed Meadowlark, amit 5 méterről sikerült megfigyelnünk. Egy épületen keresztül lehet elindulni a túrákra, itt megkérdezik, merre megyünk és eligazítást is adnak. 7-8 napos kirándulással az egész hegytömböt meg lehet kerülni, mivel nekünk nem volt ennyi időnk, ezért a legnépszerűbb utat választottuk a park nevét adó toronyszerű sziklákhoz és a tövüknél fekvő tengerszemhez. Nagy volt a tömeg, szinte folyamatos sorban haladtak az emberek felfelé. Egy patak völgyében kapaszkodtunk sokáig, néhol kissé kitett helyeken, majd félúton egy menedékházhoz érkeztünk, amely után az erdőn keresztül meredeken kaptattunk a sziklák irányába. Kb. 4 óra kellett, mire a parkolótól a tóhoz jutottunk. Útközben a nagy zavarás ellenére láttunk ezt-azt: Chilean Flicker, Fire-eyed Diucon, Patagonian Sierra-Finch, Dark-faced Ground-Tyrant, Andean Condor. 1 órát töltöttünk a tengerszemnél, majd elindultunk lefelé. Délután hat körül értünk vissza az autóhoz. A tervünk az volt, hogy a Laguna Amarga-tól lassan elkezdünk csorogni a látogatóközpont irányába, nyugatra, hátha meglátunk valahol egy pumát. Korábban olvastam, hogy a park nyugati részén lehet nagyobb eséllyel belefutni a ragadozókba, mivel a zsákmányállataik, a guanakók is itt fordulnak elő nagyobb számban. A hajnali órák a legjobbak, de mi bíztunk benne, hogy késő délután is lehet szerencsénk. Egyszer megálltam, mert egy kövön kiszúrtam egy nagyobb madarat, miközben megnéztek a Chimango Caracara-t, Ági felkiáltott: „Ott a Puma! Először azt hittem, szívat, de utána megláttam, hogy tőlünk 50 méterre egy guanakó dögből falatozik a macska. Azonnal elkezdtünk fotózni, kicsit meg is zavartuk az állatot és pár méterrel arrébb húzódott. Óriási mázlink volt. Bár itt a legkönnyebb a világon pumával találkozni, azért a szervezett expedíciók is többnaposak szoktak lenni. 2 autó megállt és nagyon örültek, hogy mutattunk nekik pumát. Érdekes, hogy vagy 30 jármű haladt el úgy mellettünk, hogy nem is érdekelte őket. mit fotózunk annyira. Ezután elindultunk Puerto Natales-be és úgy döntöttünk, másnap már nem jövünk vissza a parkba, mivel minden lényeges dolgot láttunk.

2019.12.30.

Reggel elindultunk Punta Arenas felé, útközben minden kisebb tónál megálltunk, hátha bejön még a Magellanic Plover. A Laguna los Palos-nál időztünk hosszabban, de az erős szél nagyon nehezítette a helyzetünket. Nem is lett meg a lile, de azért lett még új fajunk: Silver Teal, Patagonian Yellow-Finch. Punta Arenas-ban még megnéztünk egy vizes élőhelyet a város északi részén (Tres Puentes). Sok réce, Upland Goose, hattyú, vöcsök, South-American Snipe volt a területen.

2019.12.31.

Reggel kimentünk a reptérre és elkezdődött a végtelennek tűnő hazaút.

Összesen 160 madárfajt láttunk két hét alatt. Ez nem tűnik olyan óriási számnak, de nem sokkal lehet többet látni ezeken a területeken. Ha sikerül a hosszabb kompozás és nem fúj mindig ilyen erős szél még pár fajt hozzá lehetett volna csapni a listához. Santiago környékén kihagytuk idő hiányában a La Campana parkot, ami a legjobb hely a White-throated Tapaculo-ra és a Crag Chilia-ra. Ezt érdemes lehet még bevenni az útitervbe.

Akit érdekel a területekre lebontott fajlista az egyedszámokkal, szívesen elküldöm.

Képek itt találhatóak az útról:
https://www.facebook.com/elod.szasz.9/media_set?set=a.2629279440488459&type=3

Fajlista:

white-tufted grebe
silvery grebe
pied-billed grebe
great grebe
royal albatross
southern giant-petrel
northern giant-petrel
buller&s albatross
salvin&s albatross
chatam albatross
black-browed albatross
pink-footed shearwater
sooty shearwater
white-chinned petrel
westland petrel
wilson&s storm-petrel
peruvian diving-petrel
magellanic penguin
king penguin
gentoo penguin
peruvian booby
peruvian pelican
red-legged cormorant
neotropic cormorant
magellanic cormorant
imperial cormorant
darwin&s rhea
great egret
snowy egret
cocoi heron
cattle egret
black-crowned night-heron
white-faced ibis
black-faced ibis
chilean flamingo
coscoroba swan
black-necked swan
kelp goose
ashy-headed goose
upland goose
flighless steamer-duck
flying steamer-duck
crested duck
spectacled duck
yellow-billed pintail
speckled teal
silver teal
chiloe wigeon
cinnamon teal
red shoveler
rosy-billed pochard
andean duck
lake duck
turkey vulture
black vulture
andean condor
black-chested buzzard-eagle
chilean hawk
white-tailed kite
cinereous harrier
variable hawk
southern caracara
chimango caracara
american kestrel
aplomado falcon
peregrine falcon
spot-flanked gallinule
white-winged coot
red-gartered coot
red-fronted coot
southern lapwing
white-backed stilt
snowy plover
two-banded plover
american oystercatcher
magellanic oystercatcher
greater yellowlegs
lesser yellowlegs
white-rumped sandpiper
baird&s sandpiper
south american snipe
red phalarope
white-bellied seedsnipe
grey-breasted seedsnipe
chilean skua
parasitic jaeger
kelp gull
dolphin gull
franklin&s gull
andean gull
brown-hooded gull
south american tern
inca tern
elegant tern
black skimmer
chilean pigeon
eared dove
picui ground-dove
black-winged ground-dove
burrowing parakeet
austral parakeet
austral pygmy owl
white-sided hillstar
magellanic woodpecker
chilean flicker
striped woodpecker
short-billed miner
creamy-rumped miner
rufous-banded miner
scale-throated earthcreeper
seaside cinclodes
dark-bellied cinclodes
gray-flanked cinclodes
buff-winged cinclodes
white-throated treerunner
thorn-tailed rayadito
plain-mantled tit-spinetail
sharp-billed canastero
cordilleran canastero
moustached turca
chestnut-throated huet-huet
chucao tapaculo
magellanic tapaculo
chocolate-vented tyrant
white-browed ground-tyrant
cinereous ground-tyrant
ochre-naped ground-tyrant
black-fronted ground-tyrant
cinnamon-bellied ground-tyrant
dark-faced ground-tyrant
spectacled tyrant
austral negrito
fire-eyed diucon
white-crested elaenia
tufted tit-tyrant
chilean swallow
blue-and-white swallow
southern house wren
sedge wren
rufous-tailed plantcutter
austral thrush
chilean mockingbird
correndera pipit
greater yellow-finch
patagonian yellow-finch
grassland yellow-finch
austral blackbird
yellow-winged blackbird
shiny cowbird
long-tailed meadowlark
patagonian sierra-finch
gray-hooded sierra-finch
mourning sierra-finch
plumbeous sierra-finch
common diuca-finch
white-bridled finch
yellow-bridled finch
rufous-collared sparrow
black-chinned siskin
yellow-rumped siskin


 
Contact Person:
Szász Előd: ,
Forum
Sajtófigyelő
...
Today, 10:55 - Barta Zoltán
Madarászok terepen
Szia Katesz! Te egy Úr vagy! Azt hiszem, ezt nevezik...
Yesterday, 21:44 - Mészáros József (Becher)
Apróhirdetések
Ma pedig visszautalva arra, hogy Miskolczi Gáspár (1702) a...
11/28/2020 10:17 - Ujhelyi Péter
Polls
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség More »
News, Announcements
Sokadalom madarászverseny, eredményhirdetés
11/27/2020
Kedves Madarászok! A Vadlúd Sokadalom madarászversenyének az eredményhirdetését online tartjuk a... More »
Trip Reports
XX. Terepmadarász Találkozó beszámoló
09/08/2020
Sziasztok! Az elmúlt hétvégén zajlott le a hazai terepmadarászok legnépesebb hazai jubileumi... More »
Galleries
Ural Owl
Strix uralensis
29 November 2020
 
Tufted Duck
Aythya fuligula
29 November 2020
 
Black-headed Gull
Chroicocephalus ridibundus
29 November 2020
 
PKMK
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
HomeInfoObservationsGalleriesRankingHungarian Rarities CommitteeRegistration