PKMK
Feltöltött képek száma: 75053   Megfigyelési adatok száma: 254699
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Törökország - All In One Megosztom Facebookon
2010.04.15. 21:38 Bodor Gábor

TÖRÖKORSZÁG, 2009. MÁJUS 15.-2009. JÚNIUS 4.

Részetvevők:
? Verseczki ?Hét évvel ezelőtt? Niki
? Pintér ?Bizonyítónak jó lesz? Balázs
? Ungi ?Müdür? Balázs
? Bodor ?Ne pöcsöljünk már? Gábor
? Berényi ?Baklava? Zsombor
? Bajor ?Zendzsi? Zoltán

Saját tapasztalatok röviden:

A keleti és kurdok lakta országrészben sok határon belüli katonai ellenőrzőpont van, ahol szinte kivétel nélkül mindenkit megállítanak. Ilyenkor természetes az útlevelek összeszedése és elvitele, melyet egy pár perces ellenőrzés után gond nélkül visszaadnak. Ezeket a helyeket illik figyelni és nem ajánlatos fékezés nélkül áthaladni rajtuk?
Az autós közlekedés mindenütt megoldott, ?kamionos nép? lévén az úthálózatuk meglehetősen szerteágazó és jól kiépített. Egy-két útszakasztól eltekintve, nagy átlagban nem volt gondunk az utakkal, akik pedig pár év múlva mennek ki, azoknak még kevesebb lesz, ugyanis elképesztő iramban építik ki az útjaikat! (Egy újabb irigylésre méltó példa?). Benzinkutakkal jól el vannak látva, az üzemanyag minőségével sehol sem akadt problémánk, bár néhány ellenpéldát hallottunk. (Ugyanakkor ezt elmondhatom Ausztriáról is, ahol családom egy része járt pórul a MOL-ra nyomuló kék-zöld üzemanyagtársaságnál?) Ennek ellenére nem árt, ha nem hagyjuk koppanásig elfogyni a benzinünket, ugyanis egyes helyeken előfordul, hogy 50-60 kilométeren keresztül nincs benzinkút.
Szállást elsősorban a hidegebb és katonailag jobban ellenőrzött K-i és DK-i részeken vettünk igénybe. Hoteleket sehol sem szükséges előre lefoglalni, minden kisebb és nagyobb városban lehet találni legalább egy normális szállást. A keresgélést nagyban megkönnyíti a Lonely Planet, vagy egy GPS-re letöltött részletes Törökország térkép. A hotelek árai és minősége között jelentős eltérések lehetnek ezért érdemes egynél több helyet megnézni. Alkudozással is lehet próbálkozni, de néha számítani kell rá, hogy nem sikerül. Mindenesetre az egyszerűbb hotelekben rugalmasabban állnak hozzá az árakhoz.
Élelmiszerek vásárlása, illetve élelmiszerboltok felkutatása sehol sem jelentett gondot, a legkisebb, legelhagyatottabb faluban is van legalább egy vegyeskereskedés. Érdemes venni az út elején egy 5 literes kempinggázt égőfejjel ? ezt is szinte bármelyik településen be lehet szerezni ? mivel nem drága és 6-8 embert több hétig kiszolgál úgy, hogy minden este melegítenek rajta valamit. Mi is beszereztünk egyet, így bármilyen konzervet, zacskós levest és egyéb nyalánkságot meg tudtunk főzni, akármerre jártunk. Iváshoz és főzéshez a biztonság kedvéért palackos vizet használtunk, de előfordult, hogy vezetékes vizet ittunk és attól sem lett semmi bajunk. Útmenti büfékbe, éttermekbe érdemes bárhol betérni, nagyon finom ételeik vannak. Néha ugyan előjöhet egy kis hasmenés, de az ízvilágért megéri. (Mi úgy úsztunk meg komolyabb hasmenés-partikat, hogy rendszeresen fertőtlenítettük magunkat pálinkával. Ez már máshol is bevált?)
Mobiltelefonok használata, illetve a hálózati lefedettség sok esetben hagy kívánnivalót maga után ? főleg keleten ? de a legtöbb helyről eredményesen lehet hazatelefonálni, illetve sms-t írni. Arra azonban készülni kell, hogy nem olcsó mulatság. Internetező helyek sok településen vannak, de rendszeresen netet nézni, illetve ilyen helyeket felkutatni sok esetben időigényes elfoglaltság lehet.

Közlekedés: bérelt kocsival (Hyundai Starex (H1) kisbusz)
?Megtett távolság: 7300 km
?Kocsibérlés költsége: 940 EUR
?Átlagos szállásköltség fejenként: 12-30 TRL között
?Kaja fejenként: 6-15 TRL között (pl. egy főétel + édesség + ital)
?Vízum: 15 EUR
?Általunk használt térképek:Türkei (ADAC: 1:750000, kiadva: 2008; a legrészletesebb Magyarországon kapható térkép. A beszámolóban található helyszínek 99%-a megtalálható ezen a térképen!), Turchia (Istituto Geografico Deagostini: 1:1150000, kiadva: 2004; egyes területek ezen jobban rajta voltak, mint az ADAC által kiadott térképen) (Sok térképen csak a NY-törökországi részek vannak rajta!)
?Általunk használt guide:: The Birds of Turkey (Helm, 2008)

2. Terepnapló:

A napi útleírásban az egyes megfigyelési helyek, hotspotok megközelíthetőségét nem adtuk meg minden esetben pontosan, mivel a felvett GPS-koordináták alapján könnyen meg lehet találni minden helyszínt!

2009. május 15. (első nap:Isztanbul ? Izmit ? Bolu ? Abant: Abant-gölü):
Május 15-én, koradélután indultunk Ferihegyről a Malév menetrendszerinti isztanbuli járatával, mellyel hazai idő szerint ? kb. 2 órás repülőút után ? délután fél 3 körül érkeztünk meg. A csomagok összevadászása után a legfőbb dolgunk az volt, hogy a Gábor által, interneten lefoglalt kisbuszunk ? amit a repülőtérre kértünk ? mihamarabb a hatalmunkba kerüljön. Kis keresgélés után megtaláltuk emberünket, egy alacsony török srácot, aki lekísért minek a kocsihoz. Az autót kifizettük és megkaptuk a papírokat. Kérdéseinkre minden esetben kedvesen mosolygott és persze egy szót sem beszélt angolul, ami nagyjából az ország egészére igaz. (Talán a kurdok lakta részen tapasztaltunk egy kissé jobb helyzetet.) Ekkor első török barátunk még nem tudta, hogy milyen állapotban fogja a kocsit visszakapni? Valószínűleg nem mosolygott volna ránk, ha a jövőbe lát.
A városban halvány sarlósfecskéket, havasi sarlósfecskéket, örvös papagájokat és néhány pálmagerlét láttunk.
Ezután kb. 2 órás küzdelem kezdődött a 14 milliós városból való kijutás érdekében. A Boszporuszon átkelve az araszoló kocsik között péksüteményt áruló embereket láttunk, akik a fejükön egyensúlyozva adták el az ólommal szennyezett ételeket.
A városból kijutva kissé javult az átlagsebességünk. Az E80-as autópályán keleti irányba vettük utunkat. A bérelt kocsi belső visszapillantója mögé szerencsénkre egy chip volt szerelve, ami automatikusan átengedett minket a kapun fizetés nélkül. Az összegyűlt infó alapján a végén kellett csak a bérbeadó cégnek fizetni a teljes összeget, ami elég kényelmessé tette az autózást. A kapukon való ki- és behajtásnál egy csipogás jelezte, hogy átmentünk az érzékelő alatt. A chip-es autók az ?OGS? feliratú sávban tudnak áthajtani, a többiek a ?CGS? feliratú sávokat használják. Az autópályadíjak egyébként nem drágák, a fizetős utak pedig mindenütt jó minőségűek.
Isztanbultól kb. 40 kilométerre a helyi Teszkóban ? itteni neve KIPA (40°56'14.07"É 29°19'39.69"K) ? jól bevásároltunk mindenféle kaját. Az áruház minden élelmiszerekkel kapcsolatos igényt kielégített, el is töltöttünk benne vagy ? órát, gondolva arra, hogy sokáig nem fogunk ilyen árubőséget látni.
Mivel a gépünk délután érkezett, a célunk erre a napra csupán az volt, hogy minél tovább eljussunk egy jó helyre, ahol sátrat tudunk állítani. Már éjszaka érkeztünk meg az Isztanbultól kb. 280 kilométerre fekvő Abant-gölü-höz, mely az E80-as autópályától délre, Bolu városától pedig kb. 35 km-re délkeletre fekszik (40°36'44.48"É 31°16'43.01"K). Itt töltöttük első éjszakánkat.

Nap faja: halvány sarlósfecske

2009. május 16. (második nap: Abant-gölü ? Bolu ? Gerede ? Ilgaz ? Osmancik ? Merzifon ? Samsun ? Trabzon?):
Hajnalban keltünk az erdőkkel körülvett tó partján, mely a helyiek egyik üdülőparadicsoma ötcsillagos szállodákkal, kiépített pihenőhelyekkel és meglehetősen koszos vécékkel. A madárvilág igen változatos volt: rövid idő alatt bejött a törpesas, egy vörösfarkú egerészölyv, néhány keresztcsőrű és karmazsinpirók, valamint egy török csúszka (40°35'55.53"É 31°16'49.46"K). A tó körüli erdőkben hemzsegtek az orchideák és a hunyorok.
Kaja és sátorbontás után továbbindultunk. Terveink szerint minél hamarabb el akartuk érni az ÉK-törökországi Kackar-hegységet, pontosabban Sivrikaya falucskát, mely félúton fekszik Rize és Ispir között a 925-ös főúton.
Az Abant-gölüt elhagyva Bolun keresztül ismét az E80-ason folytattuk utunkat, amely Gerede után autóútként folytatódik 100-as út megnevezéssel. Ilgazon és Osmancikon kersztül jutottunk el Merzifon városáig, ahol a 795-ös (E95-ös) útra kanyarodva jutottunk el már késő délután Samsun városába, mely a Fekete-tenger partján fekszik. Útközben az előbbi kb. 530 kilométeres útszakaszon álarcos gébicset, dögkeselyűt, kucsmás sármányt, kerti sármányt, kígyászölyvet és parlagi sast láttunk. Bejöttek az első vörhenyes fecskék és megvolt a kalandrapacsirta is.
Samsunnál a tengerparton kis tétovázás után úgy döntöttünk, hogy nem táborozunk le, hanem amíg bírjuk, váltott vezetéssel tovább megyünk kelet felé. Nagyjából így telt el az egész éjszakánk, ezért hajnalban ? igaz hulla fáradtan ? eljutottunk Sivrikaya-ig. Egyhuzamban lenyomtunk 900 kilométert.

Nap faja: török csúszka

2009. május 17. (harmadik nap:?Trabzon ? Sivrikaya ? Ispir):
Május 17-én hajnalban ? a legjobb időszakban ? érkeztünk meg a Kackar-hegységbe. A havas hegyek között elszórtan állnak a házak. A mélyebb völgyekben kiterjedt fenyvesek húzódnak. A bővizű patakok mentén alacsony lombhullató erdők találhatók. A hegycsúcsok közelében rhododendronbokrok alkotnak alacsony, de nagy kiterjedésű párnákat. Ezek közelében szúrtuk ki az országútról (925-ös főút) a meredek hegyoldalakon keresgélő kaukázusi nyírfajdokat (40°40'48.74"É 40°42'28.68"K). Sivrikaya környékén a rhododendronos mezőkön összesen kb. 20-at láttunk, melyek a délelőtt folyamán szép lassan elrejtőztek előlünk. (Ezért jó a hajnal!)
A reggel folyamán láttunk még karmazsinpirókot, havasi pintyet, örvös rigót, pusztai ölyvet. A fajdozás után visszamentünk a falu környéki fenyvesekhez, ahol kiszúrtunk egy kaukázusi füzikét. A havas hegycsúcsokhoz visszaautózva csapatunk néhány tagja látott átrepülve két rózsásszárnyú sivatagipintyet. Néhány órás útmenti madarászás után felértünk a 2640 méter magas Ovit gecidi-hez (Ovit-hágó), mely kb. 15 km-re délre van Sivrikaya-tól. Ennek közelében láttunk havasi szürkebegyeket, havasi fülespacsirtákat, sárgacsőrű kenderikéket és egy harist. Utóbbi meglehetősen furcsa látványt nyújtott a havas sziklák között, kb. 2500 méteres magasságban. A hegyek felett havasi varjak, havasi csókák és kövirigók repkedtek. A hágó előtt kb. 1 kilométerre egy fiatal szirtisastól megriadt kaszpi királyfoglyot látott néhányunk átrepülve. Később a lemaradók is kárpótlódtak, ugyanis közvetlenül a hágó előtti szirteken előkerült egy pár kaszpi királyfogoly (40°37'31.17"É 40°45'50.98"K), amelyekre feltehetőleg az előző szirtisas rátámadt, de nem járt sikerrel. A hágót elhagyva Ispir előtt ? a 925-ös és a 050-es út találkozásánál ? egy mély szurdokvölgyben két átrepülő vöröshomlokú csicsörke került szem elé. Egy sziklaszirten kiszúrtunk egy csukárt, később egy kék kövirigót. A sziklák felett parlagi sast, szirtisast és darázsölyvet láttunk.
Hajnaltól estig kb. 100 kilométert vezetve, este érkeztünk meg Ispirbe, ahol a Hotel Kackarban ütöttünk tanyát. A szállás hatunknak 140 TRL-ba került, alig sikerült valamit alkudnunk. A szobák korrektek voltak, tiszta fürdőszobával és angolvécével, a hotellel szemben igen jó kebabárussal. Érdemes felkeresni.

Nap faja: kaszpi királyfogoly

2009. május 18. (negyedik nap: Ispir ? 925-ös út: Yoncalik ? Gelinkaya ? Ispir):
A 900 kilométeres autózás után kissé többet punnyadva, kb. 8 körül vergődtünk ki terepre. Ispir környékének folyómenti erdeit vizsgáltuk át félörvös légykapóban reménykedve amelyet sajnos az egész út alatt nem láttunk. Kárpótlásként a város nyugati határában (40°28'25.32"É 40°59'0.11"K) bejött egy barátkeselyű, egy kishéja, egy dögkeselyű, egy kisbékászósas és két szalakóta. Ispirből nyugati irányba indultunk, majd pár kilométer után délre fordultunk a 925-ös főútra és elindultunk az E80-as (100-as) főút felé. Az E80-as előtt található Gelinkaya ? bár a legtöbb térkép csak a tőle pár kilométerre fekvő Yoncalikot jelzi ? a félörvös légykapók mekkája. A 2360 méter magasan fekvő Gölyurt-gecidi (Gölyurt-hágó) környezetében és kicsivel utána (40°25'36.06"É 40°48'5.33"K) láttunk kis héját, kövi verebet, kucsmás sármányt, kerti sármányt, déli hantmadarat, parlagi sast, szirti sast, törpesast. A hegyeket elhagyva egy kiszélesedő folyómederhez jutottunk, ahol hatalmas kiterjedésű füves legelők húzódnak. Itt figyeltünk meg barna kányát, vörös ásóludakat, pusztai ölyveket, kucsmás billegetőt, pásztormadarakat. Gelinkayába késő délután éreztünk, ahol a tavasz eléggé meg volt csúszva. A fák még csak elkezdtek rügyezni, a hűvös idő miatt a légykapók még valahol máshol jártak. Kárpótoltuk magunkat egy feldegg sólyommal, kb. 150 karmazsinpirókkal, hamvas rétihájával, vizirigóval, berki poszátával, kerti gezével, kaukázusi csilpcsalpfüzikékkel. Este úgy döntöttünk visszamegyünk Ispirbe, mivel másnap ÉK-i irányba terveztük utunkat és a már ismert városka éppen útba esett. Útközben láttunk egy kuvikot. A városon átfolyó Nehri-folyó partján ? közvetlenül a város szélén belefutottunk egy Finnországot idéző puccos faházas kempingbe (40°27'24.91"É 40°57'38.75"K), ahol 160 TRL-ért kaptunk egy önálló épületet mindennel felszerelve. (A legigényesebb szállásunk volt, ami mindenképpen megéri az árát. Itt rendezték idén nyáron a rafting-vb.-t). A kempingben éjjel füleskuvik szólt. A nap folyamán összesen kb. 200 kilométert autóztunk.

Nap faja: kis héja

2009. május 19. (ötödik nap: Ispir ? Karakamis ? Yusufeli ? Artvin ? Hopa):
Egy korrekt esti sörözés után kissé tompán ébredtünk a faházban. A kemping előtti folyó partjáról berki poszátát hallottunk. Kiadós reggeli után ? ami a szálláshoz tartozott ? egy halvány gezét még levarrtunk, majd a 050-es úton indultunk el ÉK-i irányba Yusufeli felé. A mai napi végcél az Ispirtől kb. 210 kilométerre lévő Hopa városa volt. Ispirtől pár kilométerre a 050-es útról láttunk egy öreg szakállas saskeselyűt, egy barátkeselyűt, sok havasi varjút, havasi csókát, havasi sarlósfecskét és szirti fecskét (40°31'31.19"É 41° 2'9.54"K). Egy bajszos sármány is elénk került. Ispirtől 20-30 kilométerre egyre rosszabbá vált az utunk, majd Yokuslu falucskánál odáig fajult a dolog, hogy a keskeny földúttá szerényedő főút beletorkollott egy megduzzadt hegyi patakba. A helyzetet megoldva tovább amortizáltuk a már átvételkor sem teljesen hibátlan autónkat, majd folytattuk utunkat az ezek után legfeljebb egysávos aszfaltúttá fejlődő országúton Yusufeli felé. Az autózás ugyan kifejezetten kihívás volt errefelé, de a táj szépsége itt lenyűgöző volt. Ezen a vidéken kék kövirigót, szalakótát, törpesast és szirtisast figyeltünk meg. A 80 kilométeres utat röpke két és fél óra alatt meg is tettük, majd egy igen kulturált és olcsó étteremben kiadós evés után tovább mentünk a 950-es úton Artvin, illetve Hopa felé, a Fekete-tenger irányába. Az út innentől már kétsávos volt de kanyarokban igencsak bővelkedő. Az egyik hajtűkanyarban a folyamatosan mellettünk haladó szurdok szikláin két balkáni zergét láttunk.
Artvin előtt két dögkeselyű szakította meg a meglehetősen eseménytelen ? bár tájképileg igen szép ? utat.
Késő este érkeztünk meg Hopába, ami már erős grúz beütéseket hordoz magában. Néhány méregdrága hotel után lecövekeltünk a Hotel Imren-nél (41°23'39.63"É 41°25'11.50"K) 100 TRL-ért, melyet senkinek sem ajánlunk, kivéve, ha mindenképen olcsó szállást akar, mint ahogy mi is. Sátrazni is megpróbáltunk, de itt elég kevés az alkalmas hely ilyesmire, ráadásul jócskán ránk sötétedett már mire megérkeztünk.

Nap faja: szakállas saskeselyű

2009. május 20. (hatodik nap: Hopa ? Artvin ? Ardahan ? Cildir ? Aktas-gölü ? Cildir-gölü ? Kars):

Hajnalban szállásunkat pánikszerűen elhagyva kiautóztunk Hopa kikötője mellé átnézni a tengert. A parttól néhány száz méterre legalább 30-40 közönséges delfin vadászgatott (41°25'25.46"É 41°26'28.75"K) Ezután elindultunk a Grúz határ mentén (010-es főút) a tőlünk kb. 250 kilométerre fekvő Aktas-gölü (Aktas-tó) irányába, amelyet kettévág a török-grúz határ. Hopától kb. 150 kilométerre keletre Savsat falucska után elértük a 2640 méter magasan fekvő Cam-gecidit (Cam-hágó, 41°12'47.84"É 42°28'1.72"K). Ezen a vidéken láttunk ismét egy öreg szakállas sakeselyűt, szirtisast, kisbékászósast, havasi fülespacsirtát. A hágóról leereszkedve Ardahan városka előtt egy hatalmas kiterjedésű, kiszélesedő síkságra érkeztünk (41° 8'45.07"É 42°35'18.12"K), melyen több kisebb folyó alkotott vizesebb területeket, az ezen kívüli területek jórészt legeltetettek voltak. Igen sok ragadozó mozgott a területen: kisbékászósasok, dögkeselyűk, fakókeselyűk, törpesas, darázsölyv. Találtunk itt ezeken kívül néhány vörös ásóludat is. Ardahan után az úttól balra a fátlan síkságon egy sásos tavacskát vettünk észre (41° 7'36.99"É 42°45'58.37"K), melyen darut, vörösnyakú vöcsköket, kontyos- és kendermagos récéket láttunk. Cildirnél ? ahol a 010-es főútról bal kéz felé letértünk Grúzia felé, az Aktas-gölü irányába ? civil ruhás rendőrök faggattak úgy fél órán keresztül, mivel nem értették, hogy mit lehet nézni holmi madarakon és különben is miért nem otthon figyelgetünk ilyesmiket!? Nem tudtuk megmagyarázni nekik utunk célját, de a végén jó kedvvel váltak el útjaink. Ezen a helyen egy vizes lapályon láttuk az első borzas gödényt. Ezen kívül volt itt néhány fehérszárnyú szerkő és nyílfarkú réce. Az Aktas-gölühöz érve, a grúz határtól néhány kilométerre egy land rover jelent meg mellettünk négy állig felfegyverzett katonával. Köszöntek és megkérdezték uticélunkat. Az előző incidenshez képest a katonák parancsnoka rögtön vágta, hogy mi az a madarászás és elég jól ismerte a tavon élő érdekesebb fajokat is, mivel többször találkozott már itt a mi fajtánkkal. A végén még az is kiderült, hogy Szolnokon volt pár éve légideszant gyakorlaton, úgyhogy ez esetben tökéletesen teljesült a híres török-magyar barátság, amit ők fennen hirdetnek. A tó tele volt madárral: borzas- és rózsás gödények, vörös ásóludak, hamvas rétihéják, apró- és sarlós partfutók, gólyatöcsök, feketenyakú vöcskök, örmény sirályok voltak mindenütt. Az itteni célfaj, a lokálisan itt költő füstös récék sajnos nem jöttek be. Késő délután a jóval nagyobb Cildir-gölü északi partján tettünk még egy utolsó próbát, ahol metsző hidegben sikerült megfigyelnünk 2 példány füstös récét. Ezután ? már sötétben ? kb. 100 kilométer megtétele után jutottunk el Kars városába. Kissé körülményes volt a szálláskeresés. A város előtt már jó 30 kilométerrel elkezdődnek feltűnni a jobb, illetve rosszabb kinézetű hotelek. Ezek közül többen is próbát tettünk, ahol feltűnően kedvesen fogadtak. Aztán amikor megjelent az első lakkcsizmás-miniszoknyás hárem, akkor rögtön leesett hol is járunk. Ezek után még egy bizonytalan kísérletet tettünk egy hasonló helyen, ahol rögtön a helyi madám fogadott. Úgy döntöttünk végül, hogy ? nyugodt éjszakát kívánva ? bemegyünk a belvárosba, valami szokásos lepattant szállást keresni. (Végre megértettük, hogy Cildirnél a civil ruhás rendőrök miért röhögtek nagyon amikor mondtuk nekik, hogy Karsba tartunk és ott fogunk megszállni.) A város már rendben volt, de eléggé porfészek érzet szállt meg minket az utcáit és házait látva. Végül a Hotel Nursaray mellett döntöttünk 90 TRL-ért. (40°36'21.72"É 43° 5'50.65"K). Este csapatunk egyik része egy autentikus török vacsorát dobott be, majd mindannyian félholt állapotban dőltünk be az ágyba.

Nap faja: Örmény sirály

2009. május 21. (hetedik nap: Kars ? 070-es út ? 965-ös út ? Igdir ? Ararát ? Dogubayazit):

Reggel 7-körüli indulás után Kars városától DK-i irányba vettük utunkat a 070-es számú út felé. Az egyik magunknál tartott beszámoló említett egy kis tavat rengeteg madárral. Kb. 10 kilométerre Karstól (40°31'7.61"É 43°16'19.87"K) észre is vettük az út két oldalán fekvő vízállásokat, melyből a bal oldali teljesen kopár, míg a jobb oldali alacsony vízinövényzettel volt borítva. A madárvilág lenyűgözően gazdag volt: láttunk itt kb. 10 hamvas rétihéját, sárszalonkát, kendermagos récéket, gólyatöcsöket, kis liléket, parti liléket, vörösnyakú vöcsköket és összesen 5 kékcsőrű récét. A kis kitérő után visszamentünk Kars-ba, ahol újra a 965-ös útra tértünk rá, melyről Kagizman után a 080-as főútra kanyarodtunk Igdir felé. Innen a 975-ös úton jutottunk el Dogubayazitig. Ez alatt a kb. 230 kilométer alatt persze számos megállónk volt. A fent ismertetett kis tó utáni első pihenőt a 965-ös úton iktattuk be, a Pasli-gecidinél, mely 2020 méteres magasságban fekszik. A hágó előtt illetve után a jórészt kopár területeken erdei pacsirtát, dögkeselyűt, pusztai ölyvet, csukárt, hegyi kalandrapacsirtákat, pusztai hantmadarakat, déli hantmadarakat és fehértorkú fülemüléket láttunk (40°15'44.33"É 42°58'2.67"K). Ezeken kívül itt figyeltünk meg néhány, a mi ürgénkhez hasonló, de annál halványabb ürgefajt. A 080-as főutat elérve az Aras-folyó völgyében folytattuk utunkat. A folyó kavicszátonyain és környezetükben sok pásztormadarat, néhány dögkeselyűt, csigaforgatókat és fiókáikat vezető vörös ásóludakat figyeltünk meg. Igdirbe érve újabb dögkeselyű csigázott fel minket, majd nem sokkal később megláttuk az 5166 méter magas Ararátot (Agri-dagi). A hegyet nyugatról megkerülő főúton kiadós zivatart kaptunk, de a hegy déli oldalán hamar kisütött a nap. Innen elég magasról ráláttunk egy hatalmas vizes lapályra, mely az Ararát és Dogubayazit között húzódik több négyzetkilométeres kiterjedésben. A magaslatról láttunk itt üstökös gémet, nagy kócsagokat, batlákat, fattyúszerkőket, legalább 150 flamingót, bölömbikát, gulipánt, 4 székicsért, stb. Késő délután érkeztünk meg a Dogubayazit felett található Ishak Pasa saray-hoz, mely egy hatalmas palota a hegyek között, csodálatos kilátással. A napunkat itt zártuk, ahol a következő fajokat sikerült megfigyelnünk: kövi veréb, kövi csúszka, havasi sarlósfecske, kerti sármány, vöröshomlokú csicsörke, szirtisas, fekete gólya, havasi varjú. Szállást Dogubayazit városában kerestünk és találtunk: természetesen a Hotel Ishakpasa-ban (39°32'48.99"É 44° 4'51.85"K) vertünk tanyát, ahol 85 TRL-t kértek két szobáért.

Nap faja: fehértorkú fülemüle (bár egyeseknél a vöröshomlokú csicsörke volt az abszolút befutó)

2009. május 22. (nyolcadik nap: Dogubayazit ? Ishak Pasa saray ? Yukarimutlu köyü ?Caldiran ? Van-tó ? Van városa):

Korahajnali ébredés után ismét felmentünk az Ishak Pasa saray környékére mindenféle izgalmas keleti faj megfigyelésének reményében. Ezzel szemben szinte semmi nem jött be, új fajunk pedig egyáltalán nem volt. Persze panaszra így sem lehetett okunk! Láttunk vöröshomlokú csicsörkéket, nem sokkal később pedig fölénk körözött ? a túránk során immáron harmadik alkalommal ? egy öreg szakállas saskeselyű. Ezeken kívül volt még pusztai hantmadár, csukár, havasi varjú, téli kenderike, kerti sármány, bajszos sármány, kövi csúszka, kövi veréb, szirti fecske. A szeráj körüli sziklákon 30-40 centiméteres, szürke színű agámák sütkéreztek. Kultúrtwitch gyanánt megnéztük a palotát belülről is: nem csalódtunk, érdemes volt rászánni azt az egy órát, amit a 365 szobás, saját templommal rendelkező kastélyban töltöttünk. A helyszínt ? kis csalódással ? elhagyva egy viszonylag rövid, de később annál eseménydúsabbra sikerült, kb. 170 kilométeres szakasz követte Van városáig. A 975-ös (E99-es) útra tértünk rá, ahol az első megállót a Dogubayazit-tól kb. 40 kilométerre lévő, 2644 méter magasan fekvő Tendürek-gecidi-nél iktattuk be. A rövid nézelődés alatt bejött a kövirigó, a téli kenderike, a havasi fülespacsirta és a havasi pinty. Itt a célfaj már a mongol sivatagipinty volt, ennek reményében mentünk tovább Hunorék GPS-adatai alapján Serpentas falucska irányába, mely a térképeken is jelzett Caldiran falucska közelében fekszik. A hotspot-ot nem találtuk meg, de nem is volt rá ? szerencsére ? szükségünk! Yukarimutlu köyü közelében, egy lávakiömléses hely szélén vezető földút mellett egy forrástorkolatnál (39° 9'54.70"É 43°56'37.46"K) elképesztő mennyiségű énekesmadár mozgott. Kiderült, hogy nagy részük rózsásszárnyú sivatagipinty, melyből ezen a helyen legalább 30-at láttunk! Sörökkel, teleszkópokkal és fényképezőgépekkel felszerelkezve letelepedtünk a forrás közelébe. A néhány órás kényelmes várakozás közben ? nagyjából egy pontról ? a következő fajokat gyűjtöttük be: rózsásszárnyú sivatagipinty (30+), mongol sivatagipinty (1 pár), vöröshomlokú csicsörke, havasi pinty, citrombillegető, téli kenderike, csukár, halászsas, kövi veréb, havasi fülespacsirta, rozsdástorkú pityer. A közeli szántóföldeken pedig szikipacsirtákat láttunk. A sokkból némileg felocsúdva betértünk Caldiranba, ahol megünnepeltük az eseményeket egy autentikus török teázóban, ahol a hat darab teát a kb. 10 éves kiszolgálósrác egy kézben hozta ki! Délután érkeztünk a Van-tóhoz, ahol a víz felett rózsás flamingókat és örmény sirályokat láttunk. A túrán először hallottunk szerecsensirályokat. Este érkeztünk meg Van városába, ahol az első élményünk egy fickó volt, aki hörögve rohant el az autónk mellett öklét rázva, látszólag teljesen céltalanul. A kocsink előtt hirtelen megtorpant, majd mintha mi sem történt volna, hörögve és ökölrázva rohant tovább. Szállást a Hotel Caldiran-ban (38°30'12.83"É 43°23'38.41"K) találtunk, ahol 85 TRL-t kértek a szokásossá vált két szobáért. Mivel a városban nagy volt az élet, este mászkáltunk és kajáltunk még egyet alvás előtt.

Nap faja: mongol sivatagipinty

2009. május 23. (kilencedik nap: Van városa ? Van-kalesi ? Ercek-gölü ? Yalinagac köyü-Kösebasi köyü ? Van városa ? Yaniktar-dersy ? Patnos):

Reggel ? nem túl korán ? indultunk el szállásunkról, ahonnan első utunk a Van kalesihez vezetett, mely a város Van-tóhoz közeli szélén, egy sziklaszirten található. A várhoz közeli parkoló parkjában halvány gezét, kerti rozsdafarkút, berki poszátát láttunk, illetve hallottunk. A várból csodálatos kilátás nyílik a környező vidékre. Innen havasi varjakat és havasi sarlósfecskéket figyeltünk meg nagyon közelről. Időközben hatalmas szél lett ami leterelt minket a hegyről. A szuvenirboltok egyikében még egy eredeti kés-sárga szemű, hófehér vani macskát is láttunk, amely messzeföldön híres macskafajta. Innen a Van-tó partjára vezetett utunk, ahonnan ? déli irányból - még egyszer ránéztünk a várra és az alatta lévő sziklatömbre. A közben megjavuló időnek hála a madarak is megindultak. Láttunk innen fehérkarmú vércséket, dögkeselyűt fészken ülve, sötét színváltozatú törpesast. Az innen párszáz méterre lévő ? már teljesen csöndes ? tóparton vékonycsőrű sirályokat, bütykös- és vörös ásóludakat, üstökösrécét, pásztorgémet, fehérszárnyú szerkőket láttunk. A réteken mindenütt mocsári kosborok nyíltak. Innen a ?Birdwatchers guide Turkey? alapján elindultunk a 300-as úton kövi sármányt keresni. Mivel minden egyes útibeszámoló a faj biztos előfordulási helyét elintézte az egyszerű ?Van-hills? elnevezéssel, a fenti könyvön kívül nem volt biztos pontunk a sármányra. Az Ercek-gölü előtt a mediterrán jellegű élőhelyre emlékeztető ponton eléggé nehezen tudtuk elképzelni költési időben ezt a 2200 méter felett fészkelő hegyi fajt, de tettünk egy próbát: a hotspoton hegyi kalandrapacsirták, pusztai hantmadarak, kövi verebek, szalakóták, kerti sármányok, pusztai ölyvek mozogtak. Elunva a kilátástalannak tűnő keresgélést elindultunk a hegyekbe egy találomra kiválasztott úton Yalinagac falucskából. A földút kisbuszunknak kissé nehéz volt, de felküzdöttük magunkat. Útközben egy hegyi tócsa szélén piroslábú cankót vettünk észre kb. 2000 méteres magasságban. Pár kilométer után elértünk egy aszfalt utat, ez előtt ? még a földúton ? néhány rózsásszárnyú sivatagipintyet láttunk. A műúton jobbra fordultunk, majd párszáz méter után ? egy földútra térve ? ismét jobbra kanyarodtunk. A kőfejtőbe vezető jó minőségű úton kb. 0,5 kilométert mehettünk, amikor a bánya előtt (38°33'27.43"É 43°32'18.84"K) sikerült behoznunk egy kövi sármányt! A Kösebasi köyü-höz közel eső hotspotról a következő fajokat figyeltük még meg: havasi fülespacsirta, déli hantmadár, türk hantmadár, kövirigó, havasi pinty, kövi csúszka, pusztai ölyv. A földútról visszakanyarodva az aszfaltútra, visszaértünk Van városába. Innen ÉK-i irányba haladtunk tovább, az esti cél a kb. 170 kilométerre fekvő Patnos volt. A 975-ös úton haladva elértük a Yaniktar-dersy torkolatát, mely a Van-tó ÉK-i csücske környékén található (38°56'11.36"É 43°39'36.32"K). Itt, illetve a folyótorkolattól délre, attól pár kilométerre lévő iszapos partszakaszon a következő fajokat szedtük le: apró- és sarlós partfutó, parti lile, kékcsőrű réce, vékonycsőrű sirály, heringsirály, örmény sirály (1000+), bakcsó, bütykös- és vörös ásólúd. A folyótorkolathoz késő délután érkeztünk, a sok sirály valószínűleg csak a behúzáskor és éjszaka tartózkodik ezen a helyen. Este érkeztünk meg Patnosba, ahol a város nagyjából egyetlen szállodájában szálltunk meg, a Hotel Urartu-ban (39°14'6.33"É 42°51'34.96"K), 70 TRL-ért. Az ár tükrözi a színvonalat: a szálláson állott szag, folyosó végén közös zuhanyzó és wc. Szakadt ágyneműk, az alsó szinteken talán albérlők laktak, akik a folyosót használták mosókonyhának és teregetőnek. Egy éjszakánál többet nem érdemes itt eltölteni. Este ? amikor már minden zárt ? egyetlen éttermet találtunk még nyitva: a Café Sultan-t.

Nap faja: kövi sármány

2009. május 24. (Tizedik nap: Patnos ? Malazgirt ? Murat-folyó mente ? Bitlis ? Ziyaret ? Siirt ? Sirnak):

A biztonság kedvéért igen korán elhagytuk a várost, retkes szállásunkkal együtt, kb. akkor, amikor az utcaseprőn kívül még senki sem volt ébren. A mai cél Cizre lett volna, de csak Sirnak városáig jutottunk. Így is autóztunk kb. 380 kilométert a nap folyamán. Reggel a Patnostól nyugatra található Murat-folyó mentén szöszmötöltünk. Régebben itt költött néhány pártásdaru, ennek reményében indultunk útnak. A várost alig hagytuk el, amikor az út szélén pár kalandrapacsirtát, néhány csíkos szikipacsirtát és egy kis csapat feketehasú pusztaityúkot figyeltünk meg! A helytől kb. 1 kilométerre az út déli oldalán üstökös gémeket és ugartyúkot találtunk. A folyót Bulanik és Yoncali környékén több helyen megnéztük, melyek során sok kacagócsért, ezen kívül kis csért, csíkos szikipacsirtát, kalandrapacsirtát, berki poszátát, halvány gezét, pásztormadarakat, csigaforgatókat láttunk. Megkerestük azt a helyet ahol legutoljára tudtak pártásdaru költést, de itt sem jártunk sikerrel. A szántóföldeken azonban nagyon sok volt a vad tulipán és kardvirág. A régi költőhely nagy nádasánál nyári ludakat, batlákat, darvakat, kanalasgémeket, üstökösgémeket figyeltünk meg. Yancelitől kicsit északra a Murat folyó partjánál (39° 9'15.05"É 42°11'48.00"K) csigaforgatókat és 3 tüskés bíbicet hoztunk össze. Ezután a 965-ös, a 300-as, a 360-as és a 370-es főutakon haladva, Bitlis és Siirt városokat érintve, késő éjjel jutottunk el Sirnak-ig. Útközben semmi különöset nem láttunk, elsősorban a szerpentines útra figyeltünk, meglehetősen lassan haladtunk előre. Késő délután Siirt város környékén, egy út mellett húzódó mély sziklás völgyben az út széléről déli hantmadarat és kerti sármányt láttunk. Sirnak előtt ? már éjszaka ? egy benzinkút mellől füleskuvikot hallottunk. A városhoz közel az út szélén átrohant a kocsi előtt egy kb. 40 centiméteres hosszúfarkú barna színű versenyegér faj (Meriones sp.), melyet fotóznunk is sikerült. Sirnak-ba érve a Hotel Murat-ban (37°31'0.44"É 42°27'49.46"K) szálltunk meg. 2 szobát 100 TRL-ért kaptunk.

Nap faja: feketehasú pusztaityúk (emlős: hosszúfarkú egérke)

2009. május 25. (Tizenegyedik nap: Sirnak ? Cizre ? Midyat ? Mardin ? Kiziltepe ? Viransehir ? Ceylanpinar):

Nem túl korán ? 7 körül ? indultunk Cizre felé bibircses bíbic vadászatra. Olvastunk és hallottunk mindenféle történeteket, hogy a városban lévő folyóhídnál található élőhelynél milyen atrocitások szokták érni a madarászokat, mely minden bizonnyal az iráni határ közelségének tudható be. Mi éppen ezért még a város előtt megálltunk (37°20'49.69"É 42°11'41.29"K), hogy az időközben elért Tigris-folyó homokzátonyaira még nyugodt körülmények között ránézhessünk. Bár a hotspot-tól még jópár kilométerre voltunk néhány perc után kiszúrtunk 3 bibircses bíbicet, amint a zátonyokon ücsörögtek, sőt az egyik később a fészkére is felkuporodott! Innen figyeltünk meg még kis cséreket és vörhenyes fecskéket. A zátonyokon két teknősfajt is kiszúrtunk, ezek közül igazi érdekesség volt néhány Eufráteszi lágyhéjúteknős megfigyelése.
A Cizrétől kb. 300 kilométerre lévő Ceylanpinar két útvonalon közelíthető meg legkönnyebben. A délebbi határ mentén futó 400-as út igen rossz minőségű, inkább a 380-as utat javasolta Midyat és Mardin felé, mivel az sokkal jobb. A beszélgetés közben a műhely környékén több pálmagerlét is láttunk. Egy német fickó megfigyelései alapján elmentünk egy másik bibircses bíbices helyre, mely Cizrétől pár kilométerre nyugatra fekszik, ahol egy tó található. A hely jó volt, de éppen tele volt birkákkal és kutyákkal, úgyhogy mentünk tovább. A 380-as útról Idilnél déli irányba letértünk Oyali felé, ahol nagyon jó alacsony és ritkás tölgyesek találhatók. Ezen a kicsi, aszfaltos mellékúton láttunk az út széléről (37°16'24.65"É 41°42'31.18"K) bozótgezét, halvány gezét, kerti sármányt, vörösfejű gébicset. Pár kilométerrel odébb (37°15'52.95"É 41°42'58.44"K) pedig füstös cinegéknek örülhettünk. A főútra Karalar-nál visszatérve folytattuk utunkat nyugat felé. Viszonylag eseménytelen autózás után elértük Viransehirt, ahonnan DK-i irányban indul ki egy főút Ceylanpinar felé. Már délután érkeztünk meg egy falucska hídjához (36°58'2.14"É 40°12'39.90"K), ami alatt egy szinte teljesen kiszáradt folyómeder kanyargott. A hídról temminck-partfutót, tarka halkapót, tüskebujkálót és bozótgezét sikerült megfigyelnünk. Tovább haladva Ceylanpinar irányába, az út bal oldalán egy kopár domboldal pisztáciaültetvényének szélén kanyargó folyóvölgyecskénél (36°54'4.12"É 40° 3'17.31"K) tüskebujkálókat és feketecsőrű sivatagipintyeket szedtünk le! Estefelé ? de még világosban ? érkeztünk meg Ceylanpinar határába, egy várostól északi irányba fekvő vádiba. Úgy döntöttünk, hogy itt fogunk sátrazni (36°53'1.26"É 40° 0'59.36"K), mivel az idő itt már kellően meleg volt. Ez előtt még beugrottunk a városba feltölteni a megcsappant készleteinket. A teljes sötétség beálltáig a vádiban begyűjtöttünk még egy kuvikot, egy türk hantmadarat, néhány góbi szikipacsirtát és egy feketecsőrű sivatagipintyet.

Nap faja: bibircses bíbic (egyeseknél: feketecsőrű sivatagipinty)

2009. május 26. (tizenkettedik nap: Ceylanpinar ? Kavurga köyü ? Viransehir ? Siverek ? Atatürk-baraji ? Narince ? Nemrut-dagi milli park):

A vádiban napkeltekor ébredtünk türk hantmadár-énekre. A mellettünk lévő vádi szikláin kuvik figyelt minket egy ideig. Gyors kaja után összecuccoltunk és egy pár kilométeres kört tettünk a félsivatagos élőhelyen a pusztító meleg beállta előtt. A túra nem várt eredménnyel zárult: megfigyeltünk futómadarakat (9), csapatunk néhány tagja pedig ugyanitt zöld gyurgyalagokat látott. Nem kis meglepetésünkre ezen a helyen fölénk repült egy bibircses bíbic, mely fiókaféltő hangokat adva fölénk körözött, majd egy arra portyázó rókát vett célba, később egy mellékvádiba leszállt (36°53'20.06"É 40° 1'2.45"K). A vádi környékén egy dögkeselyű és több góbi szikipacsirta is előkerült. A séta után visszaértünk a kocsihoz és a szír határ mentén elindultunk északi irányba a mai végcél felé, mely a kb. 220 kilométerre fekvő Nemrut-dagi volt. (Amely nem összetévesztendő a Van-tó nyugati oldalán található, azonos nevű hegységgel!!!). A Ceylanpinar környéki kopár területeken azonban pár órát még el akartunk tölteni, így találomra kiválasztottunk több falucskát, illetve földutat, hátha belefutunk valami jóba. A fő cél a nyílfarkú pusztaityúk volt, amit sajnos nem sikerült begyűjtenünk. Kavurga köyü-nél azonban sikerült megfigyelnünk 1+2 álarcos sivatagifoglyot. A magányos madár a falu előtt a temetőhöz közel (37° 4'46.93"É 39°50'36.43"K), míg a másik kettő pedig a falu határánál egy köves rét mellett futott át a kocsink előtt (37° 4'41.67"É 39°50'10.14"K). A falu környékén rajtuk kívül bakcsót, türk hantmadarat, törpesast, góbi szikipacsirtát, bozótgezét és futómadarakat (3) láttunk (37° 5'4.44"É 39°50'31.90"K). Siverekbe betérve kajáltunk egyet, majd a 360-as úton tovább haladva eljutottnk az Atatürk-baraji kompjáig (12 TRL). A Nemrut-dagi milli park elejénél, Narince falucskánál fehértorkú fülemüle örvendeztetett meg minket. Nemrut-dagi felé Agdinpinar-nál szirti csúszka párnak örülhettünk. Ugyanitt fehérkarmú vércséket és dögkeselyűt is láttunk. A park bejáratát lezáró sorompóhoz megérkezve egyből begyűjtöttük a szürke sármányt és a kurd hantmadarat. Ezeken kívül bozótgeze ugrált a bokrok között. A sorompótól 100 méterre van egy szállás (37°56'56.27"É 38°45'36.17"K) ? Cesme Panzió ? melyet kisebb alkudozások után birtokba is vettünk, 110 TRL-ért, amibe egy reggelit is beletetettünk.

Nap faja: álarcos sivatagifogoly

2009. május 27. (tizenharmadik nap: Nemrut-dagi milli park ? kőszobrok ? Eufrátesz-folyó melletti homokbánya ? Atatürk-gát ? Bozova ? Birecik):

Hideg éjszaka után reggel 5-kor ébredtünk, rövid pakolászás után elindultunk a 2150 méter magas Nemrut-dagi csúcsra. A szállásunk mellől kiszúrtunk néhány halvány köviverebet, melyek hangja kísértetiesen hasonlít egyes kabócákéra. A sorompón áthajtva ? melyet belépőjegy vásárlása esetén már hajnalban kinyitnak a turisták számára ? rögtön belefutottunk fehértorkú fülemülébe, kurd hantmadárba, szürke sármányba, bozótgezébe és szirti csúszkába. A belépőt egyébként a sorompót kezelőtől lehet közvetlenül megvenni. A kiépített aszfaltút végénél kávézó található, melynek környékén havasi fülespacsirták, havasi pintyek, kövi verebek és havasi varjak mozogtak. A csúcs felé vezető úton déli hantmadarat, kurd hantmadarakat, kövirigót és havasi pintyeket figyeltünk meg. A hegyen lévő 2000 éves kőfejeket megnézve megvolt második kultúrtwitch-ünk az Ishak Pasa saray után. A szállásra visszatérve kellemes, bár nem túl bőséges reggelit kaptunk a teraszon, ahonnan egy fiatal álarcos gébicset, bozótgezét, fehértorkú fülemülét és kucsmás sármányt láttunk. A hoteltől elindulva nyugati irányba, Adiyaman város felé vettük az irányt, majd a 875-ös úton Bozova-ig autóztunk. Innen a napi végcél Birecik volt, mely a Nemrut-dagi-tól kb. 250 kilométerre, délre fekszik. Az Eufrátesz folyó előtt kb. 100 méterre, a főút jobb oldalán egy felhagyott homokbánya található (37°27'56.03"É 38°15'26.11"K). Ide benézve végre mindannyiunknak meglett a zöld gyurgyalag, ugyanis a bánya udvarában sima gyurgyalagok között legalább 3 pár költött itt! Ugyanitt egy tarka halkapóval is összefutottunk. Ahol az Atatürk-baraji-t elhagyja az Eufrátesz, ott található a hatalmas Atatürk-gát (37°28'12.99"É 38°18'44.60"K). A gátat megnézve utunk során először figyeltünk meg innen pápaszemes bülbülöket. Az esti órákban érkeztünk Birecikbe, ahol a város déli részén, az Eufrátesz partját kísérő sziklafal előtt kis sarlósfecskéket és havasi sarlósfecskéket láttunk. Kissé délebbre található ettől a helytől a WWF tarvarjúközpontja (37° 2'47.14"É 37°59'2.46"K), ahol félvadon tartott madarak költenek a folyóparti sziklákon. A telephez érve rögtön megvoltak a tarvarjak, az épület előtt pedig jónéhány, szürkés színű agáma. A telep mellett egy keskeny vádi kezdődik, melybe rövid időre benéztünk még a teljes sötétség előtt. Utolsó fényekben láttunk egy tamariszkusz poszáta családot. Visszaérve a tarvarjútelepnél hagyott kocsinkhoz egy lappantyút sikerült többször is megfigyelnünk. Szállást a város déli részén találtunk ? Hotel Acar (37° 1'43.14"É 37°58'40.59"K) ? melyre csapatunk pár évvel ezelőtt itt járt tagjai mint lepukkant motelre emlékeztek. Mostanra viszont nagyon puccos lett. Két éjszakát foglaltunk le itt, hosszantartó, de elég eredményes alkudozás után 160 TRL-ért szereztünk két szobát egy napra. Az eddigiekhez mérten drága volt, de a hely nagyon rendben van! A hotelhez közel vacsiztunk egy igen korrektet a Sahil restaurant-ban (37° 1'41.75"É 37°58'34.60"K), majd még éjjel elsétáltunk a szokásos városi kávézókhoz. Az egyiknél (37° 1'13.32"É 37°58'28.38"K) be is jött a sivatagi füleskuvik, bár nem láttuk valami fényesen. Ezután hullák módjára beestünk az ágyainkba.

Nap faja: zöld gyurgyalag

2009. május 28.(tizennegyedik nap: Birecik ? Halfeti ? Birecik):

7 órakor keltünk a szálloda előtt egy pálmagerlével indítottuk a napot. Mivel későn ébredtünk, mire átértünk az Eufrátesz jobb partjára, ? a várossal szemközti oldalra ? a kavicsbányatavakhoz (37° 2'46.53"É 37°58'22.26"K), a meleg miatt már nagyon sok madár elült. Előttünk fél órával dán madarászok látták itt az iraki rigótimáliát, nekünk már csak hallani sikerült. Láttunk viszont sok karcsú príniát (10+), tamariszkuszverebeket (20+), tarka halkapót (3), kis kormoránokat. Kis várakozás után elmentünk ? a jobb parton maradva ? a város déli felével szemben lévő partmenti gyümölcsösökhöz, ahol többször látták már a timáliákat, de annyira meleg volt, hogy feladtuk a küzdelmet, ugyanis szinte minden madár elhallgatott. A nagy meleget a kuvikos kávézóban töltöttük, ahol a helyiek ? ismerve az európai madarászok igényeit ? rögtön megmutatták egy nyárfán a pihenő sivatagi füleskuvikot, amelyet most már teleszkóppal igen jól meg tudtunk nézni (37° 1'14.77"É 37°58'28.82"K). A biztonság kedvéért még egy erdei fülesbagolyra is felhívták a figyelmünket. Koradélután átautóztunk Halfetibe. Nagyon kedves kisváros, de nem sokat maradtunk itt, mert igyekeztünk vissza Birecik környékére. Az Eufrátesz bal partjára koncentrálva, a város északi végénél lévő benzinkútnál ? ott ahol a városból ide vezető főút elkanyarodik a folyótól ? felmentünk egy földúton a közeli pisztácia ligetekhez (37° 3'40.14"É 37°58'16.83"K). Ezen a részen figyeltünk meg néhány barnavállú köviverebet. Rajtuk kívül bejött itt még egy tüskebújkáló, valamint egy feketecsőrű sivatagipinty. Késő délután felkapaszkodtunk a tarvarjútelep mellett kezdődő vádi tetejére, ahol pusztai ölyvet, tamariszkuszposzátát, néhányunk pedig álarcos sivatagifoglyot látott. A vádi felett észrevettünk egy ? valószínűsíthetően ? sivatagi pacsirtát átrepülni, de a farkát nem láttuk kellően jól, ezért nem írtuk be a listára. Ezen kívül fotóztunk egy kb. 8 cm-es rovarpókfajt is, ami méltán lehetne az alien-filmek egyik főszereplője.
Este a már jól ismert Sahil restaurant vendégei voltunk, éjjel pedig a hotelunké.

Nap faja: tamariszkusz veréb

2009. május 29. (tizenötödik nap: Birecik ? Eufrátesz mentén szír határ ? E90-es autópálya ? Tarsus ? Tarsus-delta ? Nigde)

A tegnapiakból tanulva már hajnalban kint szuggeráltuk a várossal szemközti nádas kavicsbányatavakat. Nem kellett sokáig várnunk, a tegnapi hotspoton (37° 2'46.53"É 37°58'22.26"K), bejöttek az iraki rigótimáliák (1 család: 2 juv. + 2 ad.). Ugyanitt kis kormoránok, karcsú príniák és tamariszkuszverebek repkedtek, hasonlóan az előző naphoz. Innen láttuk továbbá, hogy a pont szemközt lévő tarvarjútelepről 66 tarvarjú repült ki déli irányba táplálkozni az Eufrátesz mentén. Fél nyolc körül a legészakibb bányatavaknál több kisebb csapatban összesen kb. 30 feketehasú pusztaityúk repült be inni. Nagyon bizalmatlanul viselkedtek, ennek ellenére többször sikerült őket a földön is megfigyelnünk. Kora délelőtt Bireciket elhagyva elindultunk a folyó jobb partján vezető főút mentén déli irányba, a szír határon fekvő Kerkamis városka felé (egyes térképek ezt az utat tévesen a folyó bal partján jelzik!). A terület jórészt mezőgazdasági művelés alatt áll, nem sok mindent láttunk errefelé. Az út menti fákon több helyen voltak tamariszkuszverebek. A folyó Bireciktől 15 kilométerre kiszélesedik, itt elég sok vízimadár volt: búbos vöcskök, cigányrécék, kontyos réce, kis kormoránok stb. A határt elérve visszafordultunk Birecik felé, majd nyugati irányba indultunk tovább, Adanán keresztül Tarsus városa felé. Itt a Tarsus-delta bejárása volt fő célunk. Tarsusnál a főútról egy balra lévő Renault-szalonnál tértünk le balkéz felé, ahol sűrű, zömmel eukaliptuszerdőkből álló, csatornákkal sűrűn átszőtt bozótos vidékre értünk. Az első jó fajunk itt egy pápaszemes bülbül volt. Az egyik földúton rövidesen meghallottunk két örvös frankolint (36°52'56.29"É 34°53'8.40"K), melyből az egyiket csapatunk néhány tagja látta is. Ugyanitt vörhenyes fecskék üldögéltek a dróton, kissé odébb pedig álarcos gébicset figyeltünk meg. Autóba ülve a földúton tovább haladtunk, majd nem sokkal később egy barna halkapó ugrott el a kocsink elől (36°52'30.79"É 34°52'55.33"K) ugyanitt egy tojó örvös frankolin is kisétált elénk az útra, mely 7 fiókát vezetett. A nap folyamán összesen 6 barna halkapót láttunk a területen, a földutakon autózva (találtunk egy fészket is az egyik csatorna homokfalában: 36°48'30.11"É 34°55'59.93"K). Ezen a részen ki szerettünk volna nézni a tengerre, de ezt csak mintegy két órás zötykölődés után értük el. A part szürke homokos és eléggé szemetes volt. A fövenyen 5 széki lile rohangált, rajtuk kívül láttunk még itt kis csért és sztyeppi sirályokat is. A legközelebbi betonutat elérve sietve elhagytuk a terepet, mivel már jócskán benne voltunk a délutánban. A célunk a Tarsustól kb. 140 kilométerre fekvő Nigde városa volt. (A reggeli táv megtételével Bireciktől Nigdé-ig ma összesen 430 kilométert vezettünk). Sötétedés után érkeztünk meg a városba, ahol a Hotel Sahinban (37°58'11.91"É 34°40'39.36"K) találtunk szállást magunknak, 90 TRL-ért reggelivel együtt.

Nap faja: barna halkapó

2009. május 30. (tizenhatodik nap: Nigde ? Demirkazik ? Tarsus ? Silifke melett: Göksu-delta)

Kissé hosszabb alvást és egy kiadós reggelit beiktatva életünkbe, 9-körül indultunk el a Nigdétől keletre lévő Demirkazik faluba, ahol ismét hegyvidéki fajokra szerettünk volna rágyúrni. A falutól északra lévő síközpont mellett felkapaszkodtunk kocsival a hegyre, majd másfél órás gyalogtúra következett a csúcs alatti itatóig (37°50'59.81"É 35° 7'27.18"K). Itt letáboroztunk. Kis idő múlva nemzeti park őrök jelentek meg akik nagyon jó fejek voltak. Elmondták, hogy belépőt kellett volna vennünk a park bejáratánál, de miután mi ezt nem tettük meg, készségesen adtak mindannyiunknak egyet fejenként 5 TRL-ért. Nem fontoskodtak, nem kötekedtek, csak kellemes időtöltést kívántak és mentek a dolgukra. Az itt töltött néhány óra alatt ? az itatótól nem mozdulva ? a következő fajok jöttek be: rózsásszárnyú sivatagipinty, kaszpi királyfogoly (1 pár) (? 12-kor!), havasi pinty, havasi fülespacsirta, csukár, havasi varjú, havasi csóka, végül egy örmény szürkebegy. A távolabbi szirteken kőszáli kecskék pihentek. Visszafelé menet a kocsi környékén türk hantmadarat, pusztai hantmadarat és déli hantmadarat is láttunk. A síközponthoz közel, egy nomád pásztortábor mellett egy vöröshomlokú csicsörkét is megfigyeltünk. Demirkazikból visszajöttünk Tarsusba, majd innen DNY-i irányba fordulva, a 400-as úton jutottunk el ? már éjszaka ? a Silifke alatt lévő Göksu-folyó deltájához. Az itt található, nagy kiterjedésű, sekély tó nyugati oldalának madárlese alatt (36°17'42.63"É 33°56'0.24"K) vertünk sátortábort. A nyugalmunkat éjjel csak néha zavarták mag az aranysakál-üvöltések.

Nap faja: örmény szürkebegy

2009. május 31. (tizenhetedik nap: Göksu-delta)

Hajnalban keltünk, csapatunk egyik fele kissé frissebb volt. Nekik meg is volt a jutalmuk: a nagylesből kiszúrtak egy kék fút. A nap folyamán ki sem mozdultunk a deltavidékről. 8 óra körül egy angol madarászcsoport zavarta meg reggelinket a lesnél. Erről a pontról a kék fúkon kívül a következő fajokat szedtük össze: pápaszemes bülbül, karcsú prinia, örvös frankolin. Koradélelőtt elindultunk a tó körül kialakított jó minőségű földúton, mely mellett magaslesek és ismertetőtáblák igazítják el a madarászokat a területen. Ezeken a helyeken üstökös récéket, tüskés bíbiceket, kis kócsagokat, széki liléket láttunk. A tó déli oldalán lévő lesnél (36°17'5.74"É 33°57'33.18"K) márványos récék (2) repültek fel előlünk. A sekélyebb lagúnákban vörös ásóludak, ezüstlilék, kőforgatók, sarlós partfutók, rózsás flamingók szedegettek. A tengerparthoz közel egy elhagyatott ház ligetes (36°18'17.41"É 34° 1'0.76"K) parkjából lappantyút riasztottunk fel. Ugyanitt berki verebek fészkeltek. Az egyik füves tarló szélében szuharbújóval is találkoztunk. Délben már szinte elviselhetetlen volt a meleg, úgyhogy fürödtünk a tengerben, utána ebéd, majd újra madarászás. Egy rákhalász kunyhó mellett kisétálva a tengerpartra megtaláltuk a sokat keresett ?Turtle-beach-et? (36°18'0.04"É 34° 1'49.90"K). A tenger mellett kisétáltunk a delta csúcsáig (36°17'37.83"É 34° 2'33.32"K). A parton a halászháztól kb. 2 kilométert kellett menni. A parttól kb. 100 méterre már kifelé menet is több óriási álcserepes teknőst láttunk levegőért feljönni! A part végén elnyúló zátonyt találtunk, melyen korallsirályok (35!), szerecsensirályok, és kis csérek pihentek. A tengeren mediterrán vészmadarak és bukdosó vészmadarak vadásztak. Délután visszamentünk még a szállásadó magaslesünkhöz, a tó NY-i oldalához, ahol a csapat másik felének is meglett a kék fú. Ezen kívül alacsonyan vadászva egy eleonóra sólymot is megfigyeltünk itt. Sötétedés után még visszamentünk a ?Turtle-beach-hez?, mivel nappal láttuk, hogy több teknős a napokban kijött tojást rakni a partra. A holdfénynél kitűnően lehetett látni, ahogy az óriási teknősök a partmenti vizekben úszkálva keresik az alkalmas helyeket, ahol ki tudnak jönni a szárazföldre. Az egyik ? kb. 1 méteres ? teknőst éppen kint találtuk a parton. Gyors fotózás után békén hagytuk és elsiettünk a helyszínről. Visszafele jövet a rákhalászkunyhó egyik lakója elénk jött a partra, szerényen felhívta a figyelmünket arra, hogy ne zavarjuk a teknősöket, majd meginvitáltak minket egy teára. Közben mutattak egy olyan madaras naptárt, ami után megnyaltuk mind a tíz ujjunkat. A teázás alatt a fényre jövő ízeltlábúaknak köszönhetően odacsábult egy kuvik, majd házigazdáink mutattak egy fészekaljnyi fiatal gyöngybaglyot a házuk melletti kis épület padlásán. Ezzel az élménnyel zártuk a napot, s mivel a halászok megengedték, hogy a mellettük lévő ? már nem használt ? étterem épületében (36°18'17.41"É 34° 1'0.76"K) aludjunk, itt maradtunk éjszakára.

Nap faja: korallsirály

2009. június 1. (tizennyolcadik nap: Göksu-delta ? Silifke ? Alanya ? Akseki)

Kora hajnalban a régi étteremben alvó csapattagok úgy ébredtek, mint a karfiol, mivel olyan szúnyogáradat volt éjszaka, hogy mindenkit összecsipkedtek. Ezen az éjszakán csak a kocsiban alvók tudtak pihenni kicsit? Éjszaka többször szólt a területen egy ugartyúk. Hajnalban visszanéztünk még első éjszakázóhelyünkhöz, a tó nyugati oldalán lévő magasleshez kék fú reményében, de ez esetben egyet sem láttunk. A már szinte szokásossá váló örvös frankolinok, karcsú príniák és üstökös récék természetesen most is megvoltak. Még reggel elindultunk a deltától NY-ra lévő, tőlünk kb. 390 kilométerre fekvő Akseki városkába. Utunk a Földközi-tenger partján vezetett a 400-as főúton, Bozyazi-n és Alanya-n keresztül. A 695-ös utat elérve É-i irányba fordultunk és késő délután értük el Akseki-t. A tengerparti út csodálatos tájakon vezetett keresztül, de igen kanyargós volt, ezért csak nagyon lassan tudtunk előre haladni. Mivel a nap folyamán szinte kizárólag kocsiban ültünk, nem sok madarat sikerült megfigyelnünk. A 400-as út mentén több pihenőt is beiktattunk. Ilyen alkalmakkor láttunk az út széléről kígyászölyvet, pápaszemes bülbült, déli hantmadarat, vörösfejű gébicset, hollót és kucsmás sármányt. Késő délután érkeztünk meg Akseki városába, ahol rögtön felkerestük a belvárosi temetőt (37°2'44.14"É 31°47'31.56"K), mivel ez az öreg fákkal benőtt, meglehetősen zavarásmentes park az ide érkező madarászok egyik kötelezően megnézendő hotspot-ja. A fák között kerti rozsdafarkút, fenyves cinegét és balkáni poszátát figyeltünk meg. A temető aljnövényzetében pedig több száz tő orchidea ? madársisakok, ujjaskosborok, bangók stb. ? nyíltak éppen ebben az időszakban! Sötétedés előtt sátorhelyet kerestünk a város szélén. A hely megválasztásánál figyeltünk arra, hogy legyen a közelben sűrű bozótos, mivel másnap hajnalban be akartuk gyűjteni a még hiányzó énekeseinket. A város feletti egyik domboldalra vezető keskeny aszfaltúton felautózva ? egy régi temető mellett ? találtunk is egy sátrazásra alkalmas terepet, melyet rögtön birtokba vettünk (37°2'18.91"É 31°48'39.42"K). Vacsora közben ? sötétedés után ? erről a helyről hallottunk lappantyút, macskabaglyot és füleskuvikot.

Nap faja: balkáni poszáta

2009. június 2. (tizenkilencedik nap: Akseki ? Konya ? Eskil ? Cihanbeyli ? Kulu ? Kulu/Düden-gölü)

Éjjel a jandarma egyik terepjárója meglelte kisbuszunkat a keskeny út szélén és jól felébresztettek minket. Be kell vallanunk, nem annyira örültünk ennek a találkozónak. Alsógatyában kimásztunk a kocsiból és a sátrakból és a fegyveres katonák gyűrűjében igazoltuk megunkat. Miután kiderült számukra, hogy nem vagyunk sem orrvadászok, sem plutónium-csempészek, visszaadták útleveleinket és kis mosollyal a bajszuk alatt jó éjszakát kívánva elrobogtak. Az incidens után pár órára már magunktól kászálódtunk ki az útra, ahol ? köszönhetően a hajnali időszaknak ? mindenütt szóltak az énekesmadarak. Rövid időn belül bejött az éjszakázóhelyünk 100 méteres körzetén belül a feketetorkú poszáta és a török csuszka (3). A kellemes reggeli élmények után sátort bontottunk és elindultunk a városból kivezető főúton. Akseki határától nem messze, egy bozótos-bokros helyen álltunk meg (37° 1'57.56"É 31°46'26.61"K), ahol az út széléről láttunk balkáni- és feketetorkú poszátákat, kövi csuszkát, kucsmás sármányt egy olív gezét és egy rozsdás sármányt. Egyes beszámolók említettek a városnál egy ?walled plantation-t? (fallal körülvett ültetvényt, erdőt), melyben további jó fajokat lehet találni. Mivel ilyen jellegű hely csak a tegnap már meglátogatott temető, valamint egy városon kívül elhelyezkedő másik temető volt, mindkettőt megnéztük és körbemadarásztuk. A tegnap már említett orchideák mindkét helyen tömegesen nyíltak, de madarakból semmi említésre méltót nem láttunk. Később ? a városból kifelé tartva ? mégiscsak rátaláltunk a helyre, amelyben igen idős, hatalmas méretű fák álltak. Az alacsony kőfallal körülvett erdőfolt (37°1'26.57"É 31°44'19.64"K) a főútról közelíthető meg a legkönnyebben, ahol egy étteremnél kell jobbra fordulni és kb. 900 métert kell egy keskeny aszfaltúton autózni. Rövid keresgélés után bejött itt egy keleti füzike, melyet egészenközelről láttuk. Ezen kívül törpesast, közép fakopáncsot, olív gezét és rozsdás sármányt sikerült itt még megfigyelnünk. Az erdőfoltban perzsa mókust is láttunk. Ezután Konya felé vettük az irányt, az esti cél az Aksekitől kb. 420 km-re, É-ra levő Kulu-gölü (egyes térképeken Düden-gölü) volt. Konya-t a 695-ös, majd a 696-os főúton értük el, ezután a 300-as úton indultunk tovább K felé, a Tuz-gölü déli sarkához. Konya és a Tuz-gölü közötti rész szinte teljesen fátlan, rövidfüvű sztyeppterület ahol nagyritkán reznekeket is szoktak látni.
A Tuz-gölü NY-i partja mellett fekvő Gölyazi falu előtt, egy csatorna partján beautóztunk egy földúton az Aci-gölü partjára. Igen jó mozgás volt rajta: rózsás flamongók (550+), vörös ásóludak, kendermagos-, csörgő- és üstökös récék, gulipánok, gólyatöcsök, tüskés bíbicek, vékonycsőrű sirályok, kis- és kacagócsérek pihentek és táplálkoztak a tavon. A szántóföldeken, réteken több helyen előkerült a csíkos szikipacsirta és a pusztai hantmadár. Visszatértünk Gölyazi faluba és a rajta átmenő aszfaltúton folytattuk tovább utunkat a 715-ös főút irányába, Cihanbeyli felé. Gölyazi és Cihanbeyli között, a Tuz-gölü egyik kiszáradó lagúnájában (38°37'16.36"É 33° 8'59.51"K), gulipánok társaságában fiatal sivatagi liléket (2) találtunk. Kulu városába már sötétben érkeztünk, így kissé nehézkes volt sátorhelyet találni a szántóföldekkel körülvett Kulu-gölü partján (39° 3'27.99"É 33° 8'27.03"K).

Nap faja: rozsdás sármány

2009. június 3. (huszadik nap: Kulu-gölü ? Ankara ? Bolu ? Abant-gölü)

Reggel erősen felhős égre és dörgésre ébredtünk, úgyhogy kapkodva összerántottuk sátrainkat és bevágódtunk a kocsinkba. Mint hamarosan kiderült ezt épp az utolsó pillanatban tettük meg, ugyanis pár pillanat múlva leszakadt az ég. A félig összecsomagolt sátrak és hálózsákok között szorongva kb. 20 percet töltöttünk el így, miután kissé kezdett alábbhagyni az eső. Nemsokára elállt az áldás, ezek után összerendeztük sorainkat, majd megnéztük a szállásunk körül ? Kulu-gölü mellett egy kisebb tó ? található vízimadarakat. Tüskés bíbicek, rózsás flamingók, gólyatöcsök, vékonycsőrű sirályok, bütykös- és vörös ásóludak tartózkodtak legnagyobb számban a kis vízálláson. Rövid időn belül elhúztak a komor felhők és nem sokkal később kisütött a nap. Ekkor értünk át a Kulu-gölü-höz, ahol egy pár méter magas szikpadkáról (39°4'11.13"É 33°7'58.20"K) átszkenneltük az egész tavat. A tavon rengeteg vörös ásólúd (250+) és rózsás flamingó (3500+) táplálkozott. Gábor utóbbiak között kiszúrt egy kis flamingót is! Ezeken kívül láttunk néhány sivatagi lilét is, melyek majdnem teljes nászruhában voltak. A tó gyakoribb fajai közül említést érdemelnek a tüskés bíbicek, a széki lilék, a vékonycsőrű sirályok, és a kacagócsérek.
Ezeken kívül székicséreket, csigaforgatókat, a partmenti füves, szántóföldes területeken pedig túzokot (1), feketehasú pusztaityúkot (1), pusztai ölyveket és csíkos szikipacsirtákat figyeltünk meg. Napközben tovább indultunk északnak a 750-es (E90-es) főúton Ankarán keresztül Bolu irányába. Esti célunk az első éjszakán már meglátogatott Abant-gülü volt, mely Kulu-tól kb. 320 kilométerre fekszik É-i irányban. Mielőtt azonban elhagytuk volna Kulu-t még beugrottunk egy igazi, hamisítatlan törökfürdőbe (39°5'19.79"É 33° 4'58.89"K). A sajátos hangulatú hely minden bizonnyal minden külföldi számára maradandó élményt nyújt, mindenképpen ki kell próbálni. Masszírozással együtt 20 TRL-ba kerül a belépő. Egy kiadós ebéd után indultunk Ankara felé a már említett 750-es főúton, majd az ankarai körgyűrűn NY-i irányba kerülve az E89-es autópályán folytattuk utunkat. Napközben az idő meglehetősen elromlott, sokszor esett az eső, ezért madarászni egyáltalán nem tudtunk, így inkább haladtunk. Délután ? nem túl későn ? érkeztünk meg a jól ismert Abant-gölühöz. A napunk hátramaradt részét ? miután az eső elállt ? a félörvös légykapók keresésére szántuk, de sajnos megint nem jött be a faj. Ehelyett láttunk tüzesfejű királykát, karmazsinpirókot és süvöltőt. A tó egy másik partszakaszán sátraztunk le (40°36'27.35"É 31°17'37.63"K).

Nap faja: kis flamingó

2009. június 4. (huszonegyedik nap: Abant-gölü ? Izmit ? Isztanbul-repülőtér)

Reggel amennyire lehetett megszárítottuk bepárásodott tetejű sátrainkat és a hazautazásra gondolva teljesen összecsomagoltuk cuccainkat. (kivéve a távcsöveket és a fényképezőgépeket?) Az idő ma is többször volt hozzánk gonosz, mint kegyes. Olykor iszonyatos esőben haladtunk Isztanbul felé. Az első napon útba ejtett Kipa Bevásárlóközpontba beugorva megejtettük a kötelező szuvenír vásárlást, majd belevetettük magunkat a 14 milliós Isztanbul dugójába. Még szerencse, hogy időben elindultunk és lelkileg felkészültünk az araszolásra. Kb. 2 óra alatt jutottunk át a városon az Atatürk Airport-ig. Hálát adtunk az égnek, hogy nem robbantunk le majd megkerestük a gépünket és hazarepültünk.

Nap faja: vörös vércse (Az egyetlen faj, amely az utunk során minden nap megvolt!)

A csapat a Nemrut Dagin
Fórum
Milyen madarat láttam?
Szia Zsolt! Teljesen jó "sima" sárszalonkára....
Ma, 18:36 - Kovács Norbert
Távcsövek, teleszkópok
Mielőtt bárki komolyan gondolná, hogy neten nem szabad...
Ma, 13:14 - Kármán Balázs
Apróhirdetések
Eladó VIXEN Giant Zoom 16-40x80, két éve vásárolt, két...
Tegnap, 20:47 - Kirják Sándor
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
AZ ÉLŐHELY-HASZNÁLAT TÉR-, ÉS IDŐ-MINTÁZATAI
2019.09.24.
Tisztelt Természetvédő Kollégák, Kedves Barátaink! A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a VIII.... Tovább »
Beszámolók
XIX. Terepmadarász Találkozó (Fertő)
2019.10.15.
Sziasztok! Végre összeállítottam a 2019. szeptember 7–8-án a Fertő tónál... Tovább »
Galériák
Seregély
Sturnus vulgaris

 
Sárga lombjáró
Dendroica petechia
2019. október 18.
 
Fekete sas
Aquila clanga
2019. október 20.
 
1 % - amivel idén is támogatni tudod a birding.hu-t
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció