Lepkeszet.hu - kattanj rá!
Feltöltött képek száma: 73527   Megfigyelési adatok száma: 249570
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Törökország Megosztom Facebookon
2006.04.26. 20:52 Török Hunor Attila

Kelet-törökországi madarásztúra 2005 június 27. - 2005 július 13.-ig

Résztvevők: Katona Gergely, Korompai Tamás, Pigniczki Csaba, Simay Gábor, Tihányi Gábor, Török Hunor Attila

Útvonal
Szerbián- Bulgárián átautózva Törökország
1. Ilgaz
2. Ispir
3. Sivrikaya
4. Dogubayazit
5. Ercis
6. Bulanik
7. Sirnak
8. Nemrut Dagi
9. Birecik
10. Durnali
11. Yahyali
12. Demir kazik
13. Göksü-delta
14. Kulu gölü
(térképet lásd lent)
Bulgárián-Románián át Magyarország

A jól ismert madarászhelyeket jártuk végig a külföldi trip reportok és hazai információk alapján. A mostani leírás egy kicsit vázlatos, csak a főbb információkat és lényegesebb fajokat tartalmazza amiket láttunk illetve, hogy hol mennyi időt töltöttünk el, mindezt néhány élményünkkel megfűszerezve. A fontosabb fajokról megpróbáltam mindenhol GPS koordinátát (WGS 84) felvenni, ezek a fajok mellett, vagy a hely leírásánál szerepelnek.

Néhány általános információ

Utazás: bérelt mikrobusszal mentünk, melynek 11.000 Ft körül volt a napidíja, a 17 nap összesen fejenként ~32.000 Ft-ba került. Az üzemanyag volt a legjelentősebb költség, hiszen összesen 10.000 km-t autóztunk. Törökországban az üzemanyag drágább volt mint amire számítottunk, még a hazai áraknál is jóval magasabb volt. A gázolaj litere 290-330 Ft-ba került. Így az üzemanyag még további 50.000 Ft volt fejenként. A további kisebb költségek pl. autópályadíj, határátlépések, vízum stb. a leírásban részletezve.

Pénz: török líra. Amikor ott jártunk akkor történt a pénzük revíziója, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy lecsaptak 6 nullát a végéről. Így az 1-es és az 1.000.000-ós bankó azonos értékű volt. Nem okozott ez nagyobb problémát sehol. Az eurót is sok helyen elfogadják.

Gasztronómia: az éttermekben, lokantasikban vett kész kaják sokszor olcsóbbak mint a boltban vásárolt nyersanyagok. Egyébként a hazai árakkal kell számolni. Keleten valamivel olcsóbb, főleg a kész kaja. Mindenhol lehet sis kebabot kapni (birkahússal, hagymával, paradicsommal pitával/ban készült egyszerű, de igen ízletes étel, amit ahány hely annyiféleképp készítnek). Nagyon finomak a birkahúsos ételek mellett az édességeik (halva, baklava, csokik stb.). Rengeteg olajos magot lehet kapni, kimérősen is. És persze olajbogyót is mindenfélét. Vizet sehol nem ittunk csapból, csak palackozottat. A boltban jól nézzétek meg, hogy mi van a palackban, mi egy rekesz édes-mentolos fogkrémízű ásványvíznek hitt üdítővel 2 hétig szenvedtünk . Alkohol tartalmú italt a nagyvárosok, turistaközpontok kivételével csak kevés helyen lehet kapni. Az országban csak két italt gyártanak a „világhírű” török sört az Efest, ami egész jó, csak sajnos az ára is, 350-400 Ft volt egy üveg. A másik nemzeti italuk a Raki, ami ánizslikőr és a törökök vízzel keverve isszák, ami így színét tekintve leginkább a tejre hasonlítható.

A NAPLÓ

2005. június 27-én 13 órakor indultunk el Debrecenből, egyelőre öten, Katona Gergely, Korompai Tamás, Simay Gábor, Tihányi Gábor és jómagam. 17 órakor vettük fel Pigniczki Csabát Kecskeméten, így teljes létszámra bővülve 18.30-kor atléptük a határt Röszkénel. Átautóztunk Szerbián ami mondhatom nem volt valami felemelő élmény. Az autópályának csúfolt néhol hatodrangú minőségű úton három kapunál összesen 75 Eurót húztak le rólunk, és persze meg is büntettek a szokásos gyorshajtásért. Itt nem nehéz gyorsan hajtani ugyanis ezen az autópályán egymást érik a 60-as táblák. De Gáboréknak sikerült lealkudni 10 Euróra.

Június 28. Miután elhagytuk ezt a barátságos kis országot :-), éjjel 02 órakor átléptük a szerb-bulgár határt. Az előzetes rémisztgetések ellenére Bulgárián keresztül simán ment az út. Autópálya díjat nem kell fizetni csak 4 és 5 Eurót perkálni „dezinfekcióra” és útadóra a határon. Most már másodszor teszem meg ezt az útvonalat két éven belül, de Bulgáriában egyszer se volt gond, míg Szerbiában mindig lehúztak. Mielőtt átléptük a bulgár-török határt megálltunk még egy jónak tűnő helyen madarászni, itt egy pár berki veréb (Passer hispaniolensis) jött be. 08.30-kor már a Törökországi utakat koptattuk. A török vízumot egyébként a határon meg lehet váltani, egy hónapos turistavízum 20 euró. 13 órakor elértük Isztanbult. Az autópályán, ami itt Törökországban tényleg az, nem csak úgy hívják, és nem csak ez a különbség, hanem jóval olcsóbb is. 14 órakor Izmitnél megálltunk egy kutnál és pénzt váltottunk. Itt havasi sarlósfecskéket (Apus melba) láttunk. 16.45-kor Bolunál lejöttünk az autópályáról. 18 órakor elértünk egy sziklás, cserjékkel, fákkal benőtt jónak tűnő madarászhelyet. Itt 20 óráig pihenés képpen madarásztunk egyet (N 40° 51.1681’ E 32° 27.4068’; 1387 m magasan). Kövirigók (Monticola saxatilis) és bajszos sármányok (Emberiza cia) mozogtak. 23 órakor megálltunk Ilgaz után aludni, egy kőbányának tűnő hegyátvágásban (N 41° 3.0516’ E 34° 16.5944’; 555 m magasan).

Június 29. 04.30-kor ébredtünk kerti sármányok (Emberiza hortulana) és sövénysármányok (Emberiza cirlus) énekére. A mellettünk meredező sziklafalakon kövi csuszka (Sitta neumayer) és déli hantmadár (Oenanthe hispanica) mozgott. 07 órakor reggelizés és pakolás után indulas tovább. 08 órakor Osmancik után (N 40° 58’58.452” E 35° 03’33.870”; 730m magasan) először egy pár majd még egy pár dögkeselyű (Neophron percnopterus) körözött be fölénk. Az egyik pár a tőlünk nem messze lévő sziklára leszállt és egy pár perc múlva párzottak, ritka pillanatokkal ajándékozva meg bennünket. Itt még egy kis madarászásra szántuk el magunkat, rövidesen egy álarcos gébics (Lanius nubicus) is a szemünk elé került, majd két vándorsólyom (Falco peregrinus) repült be a légtérbe és ült ki az egyik sziklára. 12 órakor elköltöttünk egy sis kebabot Resadiyeban egy benzinkút mellet lévő locantasiban. 15.30-kor elértük Sebinkarahisart, itt pihentünk egy rövidet, majd folytattuk utunkat. 23 órára értünk Ispirbe, innen egy kicsit tovább mentünk és egy patak mellett aludtunk (N 40° 28.0553’ E 40° 57.3382’; 1310m magasan)

Június 30. 05.30-kor ébredtünk. A mellettünk lévő sziklafalon kövi verebek (Petronia petronia) és szirti fecskék (Ptynoprogne rupestris) költöttek. 12 óráig a városban és a mellette lévő patakparton kerestük a félörvös légykapót, de sajnos nem lett meg.
14 órakor áthaladtunk az Ovit Dagi hágón. Itt karmazsinpirókok (Carpodacus erythrinus), havasi pityerek (Anthus spinoletta) és havasipintyek (Montifringilla nivalis) kerültek a szemünk elé. Felfelé haladva a hágón elértük a 2800 m-es magasságot, itt már leszállt a köd, volt olyan, hogy alig láttuk magunk előtt az utat. 15.30-kor megérkeztünk Sivrikayaba. Itt igen gyorsan megtaláltuk a kulcsembert Mustafa „bilák kokk, ízi kokk, háj pilátó” Sarit. El se lehet téveszteni, a falu egyetlen mecsetje mellett lévő egyetlen teázó az „irodája”. Csodálatosan ki van plakátolva a nyírfajd plakátjaival, de nem csak a teázó falára jutott nem kis mennyiségű poszter, hanem a híd pillérjeire is és még számos jól látható és kevésbé jól látható helyre a faluban. A Mester (ahogy Pigi hívta) pillanatok alatt ott termet és még észbe se kaptunk, de már a teázóban ültünk egy pohár forró és erős török tea mellett. Sajnos a Mester alig tud angolul, amit nyáron a madarászoktól megtanul, azt valószínüleg a hosszú téli napokon el is felejti. Egy pár egyszerű mondatot viszont beszél kellemes helyi akcentussal. Kérdésünkre, hogy mennyire biztos, hogy látni fogjuk áhított madarunkat. Válaszként a bilák kokk, ízi kokk, háj pilátó érkezett. További kérdéseinkre is ezeket a rövid kifejezéseket kaptuk válaszul, különböző sorrendben. Így nem is akartunk tovább kérdezgetni, szép csendben szürcsölgettük a teánkat, mert közben eleredt az eső. Kialkudtuk, a nem túl magas fejenkénti 10 eurós árat és megbeszéltük a reggeli találkozót (helyi idő szerint) 5 órára. Miután elállt az eső és a köd is feloszlott, falu melletti ködből előtűnő valóban festői szépségű magashegyi erdőben megkerestük a kaukázusi- (Phylloscopus sindianus) és a zöld füzikét (Phylloscopus nitidus)(N 40° 41.5849’ E 40°41.4684’; 1870 m). A falu mellett kerestünk egy kevésbé sziklás helyet és 21.30-kor itt nyugovóra tértünk.

Július 1. 03.30-kor felébredtünk. 04 órakor találkoztunk a Mesterrel. Felmentünk kocsival a lelakatolt magánútján egészen addig a pontig ahol a kaukázusi nyírfajdokat (Tetrao mlokosiewiczi) (N 40° 40.8852’ E 40° 42.9888’; 2305 m) meg lehetett figyelni, zavarásuk nélkül. Itt találkoztunk Süreyyaval, aki a török Birdlife-nál dolgozik pár török madarászt hozott, hogy megmutassa nekik is a fajt. Ő ennek a fajnak Törökországban a fajvédelmi koordinátora. Mint utólag megtudtuk, a teaház plakátján az általa készített fajd fotó díszeleg. Elég hosszasan elbeszélgettünk vele és nagyon pontos és friss információkat kaptunk tőle bizonyos fajok előfordulási helyéről. 06.30-ra vissza is ertünk a faluba. Fotózkodtunk és ittunk egy búcsú teát a Mesterrel, aki mint kiderült máris ment be a következő városba Ikizderébe. A busz megvárta, a benne lévő összes utassal, amíg nyugodtan elfogyasztja velünk a teát, majd hazamegy átöltözni, visszajön és elbúcsúzik tőlünk. Mindenkinek ajánlom a Mesterrel való megismerkedést, valóban kedélyes és jópofa ember. 09 órakor lefelé menet reggeliztünk az Ovit Dagi hagó után. Itt havasi fülespacsirták (Eremophila alpestris) és havasi varjak (Pyrrhocorax pyrrhocorax) jöttek be. 10.30-ra visszaértünk Ispirbe, rövid pihenő után továbbindultunk az Iráni határ mellett fekvő Dogubayazit felé. Drasztikusan rossz minőségű hegyi úton haladtunk a hegyekben Yusufeli felé. 15.30-kor elértük a város után lévő szorost, itt nem azon a pontokon amit Sürayya adott meg (UTM 0647508, 4476717; 0667357, 4503607; 0719350, 4493080) két saskeselyűt (Gypaetus barbatus) sikerült megfigyelni (N 40° 48.7110’ E 41° 38.5273’; 583 m).
17.30 Uzunderében vacsoráztunk. A várost dél felé elhagyva az Engolegkappi II nevű patak hídjánál megálltunk. Itt boltok, pékségek és egyéb kereskedelmi helységek vannak a főút mellett. Szemben fent a sziklafalon pedig egy minimum 6 páros fakó keselyű (Gyps fulvus) telep. Összesen 13 példányt figyeltünk meg itt, melyből egy fészekben lévő kitolasodott fióka volt (N 40° 30.7535’ E 41° 31.5840’).
24 órára elértük a Dogubayazit mellett lévő Isak pasa serayt (N 39° 31.2420’ E 44° 8.1647’). Itt a mecset előtti parkolóban „kiestünk” a kocsiból és elaludtunk.

Július 2. 04 órakor ébredés. Miután kitöröltük a csipát a szemünkből nekiálltunk madarászni. Felmentünk a patak medre mellett a hegyre, majd a romoknál keresgéltünk. Itt kövi sármányt (Emberiza buchanani), türk hantmadarat (Oenanthe finschii) és vöröshomlokú csicsörkét (Serinus pusillus) sikerült megfigyelnünk. Távolról láttunk kétszer elrepülni egy–két példány valamilyen sivatagipintyet, de sajnos olyan távol voltak és olyan gyorsan repültek, hogy nem sikerült jól megfigyelni és meghatározni. De nem adtuk fel. Először is visszamentünk a parkolóba és elfogyasztottunk egy-egy hideg üdítőt és jégkrémet. Jól esett megpihenni a fák árnyékában, mert a hegyen már kezdett iszonyatos meleg lenni, pedig még kilenc óra se volt. A seray környékén sétálgatva három elrepülő madárra lettünk figyelmesek. Az egyik egy koróra ki is ült a patak mellé. Miután jól szemügyre vettük kiderült, hogy rózsásszárnyú sivatagipintyekről (Rhodopechys sanguinea) van szó. Itt a parkoló környékén a fák alatt már szinte mindenhol emberek ültek és piknikeztek. A kis tér közepén pedig egy birka és egy kecske gida sétálgatott. Miután több ember elkezdett kisebb-nagyobb tálakkal és késekkel az állatok köré gyűlni, felmerült bennünk a gyanú, hogy itt bizony valami történni fog. Egy pár perc múlva el is kapták a birkát, egy kis kergetőzés árán és egy oldalt lévő kis betonplacra vitték, amit eddig észre se vettünk. Kiderült, hogy egy profi kis mészárszék működik itt. A mészáros beöltözött az akcióhoz és két segítőjével pillanatok alatt leteperték és a túlvilágra küldték a birkát. Még csordogált a vére mikor arrébb húzták és nyúzni kezdték, már következett a kecske is. Az emberek pedig már sorba álltak és alkudoztak az állatok különböző testrészeire. Amint megkapták „jussukat” már mentek is vissza családjaikhoz, ahol már parázslott a tűz a rost alatt és a pár perce még vidáman ugráló kecske már sült is. Csak reménykedni mertünk, hogy az a család aki meghívott mindannyiunkat egy teára, meg fog hívni falatozni is ebből az illatosan sülő húsból. Ami szerény véleményem szerint a húsok legfinomabbika. Ez így is történt, miután ismételten megjártuk a hegyet a mongol sivatagipinty után kutatva, eredménytelenül. Mint kiderült nem véletlen volt ez a meghívás. Egyik lepkészünkre szemet vetett a család három lánya közül a középső. Már a teameghívás előtt folyt a diskurzus, bár egyikőjük se értette a másik nyelvét, mégis megértették egymást, ahogy az út során ez már oly sokszor megtörtént. A családfő azzal kezdte, hogy megkérdezte van-e felesége? Miután kiderült, hogy nincs a legidősebb lányt akarta hozzá adni, de látva nem tetszését, gyorsan a középsőt kezdte el kínálgatni. Bár arra is felhívta a figyelmet, hogy van egy gyereke akinek egy amerikai az apja. Mi csendben tömtük a fejünket néha-néha egy-egy mosolyt megengedve feléjük, dícsértük az ízletes húst. Másik lepkészünk se hagyta ki a kalandot. A jégkrém és üdítő fogyasztáskor feltűnt nekünk, hogy egy 4 fiatal lányból álló csapat állandóan ott sertepertél körülöttünk. Amint letelepedtünk az árnyékba a mellettünk lévő padra ültek. Amint oda-oda pillantottunk néha egyikünknek-másikunknak egy-egy kacsintás volt a válasz. Nem ám mint nálunk szemezés, gyenge kis flört, nem, szemérmetlenül kacsingattak. Bár mi ezzel mit sem törődve a mongol sivatagipinty után vetettük magunkat a hegyek közé, a másik lepkészünk rajtaveszet az ígéző szemeken. A valóban csábos szépséghez odament azzal az ürüggyel, hogy egy fotót készít róla. Be is álltak a lányok a képhez, szépen mosolyogtak. Majd beszédbe elegyedet velük. Nem sok idő telt el mikor a mészáros srác haragos tekintettel ment oda hozzá és törökül, de meggyőző arcmimikával elmagyarázta, hogy az a lány az ő barátnője és ha nem vigyáz akkor könnyen a birka sorsára juthat . Itt keleten még elég erősen él az a hagyomány, hogy a férfiak közterületen nem szólhatnak a nőkhöz. Ez a szokás okozhatja, hogy itt a lányok az idegenekkel keresik a kontaktus lehetőségét, sokszor bajba sodorva azokat. Ezek után mi is próbáltuk jobban tisztelni ezt a hagyományt. Miután egy másik család látta az előbbi kis incidenst és látva lepkészünk letörtségét egy tál barackkal próbálták meg jobb kedvre deríteni. 13 órakor elbúcsúzva a családtól, aki megvendégelt minket és a rengeteg gyerektől, akik körberajongtak minket, és szinte követelték, hogy fotózzuk őket, kisebb nehézségek árán, de elindultunk. Ahhoz, hogy ki tudjunk állni a mikrobusszal és meg tudjunk fordulni, Pigi a fotózás ürügyével félrecsalogatta a siherehadat. Akik miután elindultunk még rohantak utánunk „fotómen, fotómen”-t kiabálva és integetve. A buszban összegesztük magunk között, hogy milyen kedvesek is az itteni emberek és milyen kis élménydús délelőttön voltunk túl. A Dogubayazit-i útról letérve a Van-tó felé, az első katonai ellenőrzőponton áthaladva az első nagy kanyarban 7 hegyi kalandrapacsirtát (Melanocarpypha bimaculata) figyeltünk meg az út menti szántóföldön (N 39° 26.533' E 44° 0.4944'). 15.30-kor Caldiran település útmenti szeméttelepén megfigyeltük az első örménysirályokat (Larus armenicus), ami mint kiderült a környéken a leggyakoribb sirályfaj (N 39° 8.2993’; E 43° 56.3838’). 16.30-kor elértük Cerpnetes nevű kis kurd falut. Ami egy bazalttenger közepén volt. Meglehetősen bizarr látványt nyújott a hatalmas vulkáni kőtenger, ami szinte a látóhatárig terjedt. Ezt a kopár tájat még megfűszerezte a közelgő vihar és pár perc múlva sötétségbe borult az amúgy is sötét táj. De még mielőtt elkezdett volna esni az eső a mongol sivatagipinty (Bucanetes mongolicus) nyomára bukkantunk (N 39° 10.8150’ E 43° 54.3722’). Továbbhaladva utunkon 18 órára elértük a Van-tó észak-keleti csücskét. Kisebb viták után, a fürdési illetve alvási lehetőségeket illetően, Ercis után a Goldozui leagazás környékén egy szántó mellett táboroztunk le. Miután lementünk a tó partjára eszünkbe ötlött, hogy valami olyasmit olvastunk az útikönyvben, hogy a Van-tó sósabb mint a Holt-tenger. Legtöbbünket a parti zóna megtekintése meggyőzött, de volt olyan tamáskodó akit csak a kóstolás győzött meg. A partja egyébként teljesen sivár még egy nádszál se él meg ebben a sós beltengerben. A hatalmas rohangáló rovarpókok egy kicsit furcsának tüntek az elején, főleg mikor valamelyikünk lábára fel is próbáltak mászni. De a lepkészek kifejezettén élvezték és sorban fogdosták meg őket, majd mindig egy-egy nagyobbra cserélték. Végül a két legnagyobb útitársunk lett, egy-egy befőttes üvegben. Gyönyörűen zabálták a legyeket, böglyöket amik betévedtek az utastérbe. Vacsorázás után 22 órakor nyugovóra tértünk.

Július 3. 05.30-kor ébredtünk. 16 hegyi kalandrapacsirta (Melanocarpypha bimaculata) és 10 szikipacsirta (Calandrella brachydactyla) pörgött a kocsi körül (N 38° 53.0663’ E 42° 59.5341’; 1773m). Az utunk egy része a tó északi partján vezetett, amelynek voltak szép részei. Adilcevas mellett 2 öreg dögkeselyű (Neophron percnopterus) körözött az út fölött (N 38° 47.9513’ E 42° 43.3526'). Délre megérkeztünk Bulanikba. Sürayya infója szerint Hamza patikus tud majd segíteni a pártás daru megtalálásában. Ketten elindulnak megkeresni őt. A kisváros főterén kisebb csoportosulás gyűlik körénk és élénk érdeklődést mutatnak, hogy mit keresünk itt. Mire egyikünk a határozóban megmutatja a pártás darut. Többen bólogatnak hogy ismerik és tudják, hogy hol vannak ezek a madarak. Az egyik öreg rámutat a túzokra és mutatja, hogy fiatalkorában mennyit lőtt belőle. Közben visszaérnek a többiek azzal a szomorú hírrel, hogy a patikus nem tud most mutatni darut, mert rosszkor jöttünk és nincsenek itt. Így hát az egyik felkínálkozó helyi embernek mondjuk, hogy jöjjön velünk, épp szállna be az autóba, mikor megérkezik a patikus és kirángatja, majd bevágódik ő a helyére az anyósülésre és kiadja az ukászt, hogy menjünk. Először elvisz egy kaszálókkal, szántókkal tarkított mélyebb részre ahol azt mondja, ha jól értelmeztük, hogy itt költöttek, de már nagyok a fiókák és elmentek innen. Nézelődünk, de nem láttunk semmit. Átmentünk a táplálkozóhelyükre a Murat folyó mellé. Itt hoszas keresés után se találtuk. Ellenben láttunk pásztorgémet (Bubulcus ibis) és tüskésbíbicet (Hoplopterus spinosus). Majd meghívott minket egy ebédre. Természetesen ismét kebabot kajáltunk. A pincér angoltudását kihasználva, mivel ő egy kukkot se tudott angolul elmagyarázta, hogy a lehető legrosszabb időben keressük a pártás darvakat, de ha van egy hetünk amit itt eltöltünk akkor egy hét múlva lehet, hogy meg tudja mutatni a madarakat. Felajánlotta, hogy elvisz a közelben egy jó madarászhelyre, egy tóhoz. Az utóbbit elfogadtuk. Elvitt minket a Haclik-gölühöz. Itt a tavon volt egy költősziget ahol költöttek kanalasgémek, Pigi nagy örömére. A tóra feketehasú pusztaityúkok (Pterocles orientalis) jártak be inni, egy kisebb csapatot volt szerencsénk hosszasan figyelni. Közben egy csíkos szikipacsirta (Calandrella rufescens) egész közel merészkedett hozzánk.(N 39° 0.1919’ E 42° 16.9700’). Körbejártuk a tavat, az egyik ház mellett egy nagyon közel lévő világos színű kuvikot sikerült megfigyelni és fotózni, amiről kiderült, hogy a kuvik (Athene noctua ssp. lilith) itteni alfaja. Visszaérve a városba megköszönve a szíves vendéglátást és kalauzolást azt kértük, hogy álljunk meg egy boltnál, hogy tudjuk venni magunknak estére ennivalót. Hamza nem csak hogy megmutatta, hogy hol a bolt, de bejött velünk és segített vásárolni, sőt nem engedte, hogy fizessünk, hanem ő állta a cehet. Ilyen nagyvonalúságot nem tapasztalt még egyikünk se. Még egy gyors fotózkodást megengedtünk a helybeliekkel, aztán elindultunk. A pártás darvakat nem adtuk fel. Úgy gondoltuk, hogy rászánjuk még a mai estét és a holnap délelőttöt a keresésükre. Visszamentünk arra helyre amit Hamza mutatott először és figyeltük a behúzó madarakat. ( N 39° 6.5925 E 42° 10.6482). Megittuk a boltban vásárolt Efes sörünket, beszélgettünk, majd sátrat állítottunk és 22 órakor már aludtuk is.

Július 4. 04.15-kor ébredtünk. Kerestük a pártás darvakat, de csak 2 öreg és 2 fiatal darut találtunk ami hiú reményeket keltett a csapatban. 06.30-kor elindultunk a Murat-folyó mellé tovább keresni őket, de miután a folyó innenső partján nem találtuk meg őket a helyiek útmutatása alapján a következő településnél lévő hídon átmentünk. 09 órakor Yoncali mellett, a híd után egy hatalmas legelőn a darvak keresése közben, nem kis örömünkre, talátunk 2 futómadarat (Cursorius cursor) (N 39° 11.0154’ E 42° 15.9409’). Miután nem találtuk meg a darvakat és a maradék remény is elszállt a csapatból továbbindultunk a Nemrut kráter felé. 16 órára el is értük azt. És a keskeny meredek hegyi úton kocsival felmentünk egészen a kráter belsejébe (N 38° 36.6737’ E 42° 14.2240’; 2347 m). Itt nem sikerült látni azokat a fajokat amikért jöttünk. Viszont tájképi szempontból valóban lenyűgöző a hely. Már a felfelé tartó út is szép rálátást nyújt a Van-tóra, a kráter belsejében pedig lenyűgöző színű kisebb-nagyobb tavak vannak. Mindegyik más jellegű és más színű. Miután mindenki kigyönyörködte és kifotózta magát úgy döntöttünk, hogy az előzetes figyelmeztetések ellenére az Iraki határ mellett lévő Cizre városa felé vesszük az irányt, a bibircses bíbic egyetlen WP-ben ismert költőhelye felé. Útközben 19 órakor Bitlis városában megálltunk egyet vacsorázni. A lassan unalmassá váló sis kebabot ettük, amit mindenhol másképp készítenek és szinte nem is ugyanaz az étel, csak az alapanyaga változatlan a birkahús és a kenyér vagy pita tészta. A város után egy borzasztó rossz minőségű hegyi úton haladtunk tovább, ez csak azután javult miután letértünk róla egy alacsonyabb rangú útra. A kereszteződésnél egy katonai ellenőrzőpont fogadott minket. Miután a kiskatona aki megállított minket nem tudod angolul hívta a felettesét aki a törököktől már megszokott szívélyességgel kérte el útleveleinket, majd átvizsgálás után jó utat kívánva adta vissza. Itt egy pár kilométer után már éreztük, hogy Kurdisztán belsejében lehetünk. Pici hegyi falvak, közülük sok lakatlan volt, egy pár házon jól láthatóan tank lövedéke által ütött rések, félig összedőlt, kiégett házak. A falvak fölött lévő magaslati pontokon pedig mindenütt egy-egy jól kivilágított katonai támaszpont. Totális ellenőrzés. Az utakon alig jártak autók. Igaz, hogy elég későre járt az idő, már éjfél volt. Lassan mi is elfáradtunk és egy vízszintes felületre vágytunk ahol alhatunk. Itt a sziklás hegyek között nehéz volt találni egy ilyen helyet, de végül sikerült egy akkorácska helyet találni ahova leállhatunk a kocsival és a két sátrat felhúzhattuk (N 37° 35.2701’ E 42° 23.0853’; 1178 m). Jó köves volt a talaj és nagy nyögések közepette feküdt le mindenki, a forgolódások után lassan elcsendesedett mindenki és már csak a horkolásokat lehetett hallani.

Július 5. 05.30-kor kék kövirigók (Monticola solitarius) hangjára és egy kurd hablatyolására ébredtünk. Azt próbálta nekünk kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy gyorsan menjünk innen tovább a következő városba, mert ha jönnek a katonák letartóztatnak minket. Útközben még láttunk vörösfejű gébicset (Lanius senator) és bozótgezét (Hippolais languida). 08.30-kor elértük Cizrét. A város előtt a Tigris partján megálltunk és meg is láttuk a bibircses bíbiceket (Hoplopterus indicus) a kavicsos mederben. Egy tarka halkapó (Ceryle rudis) is vadászott a folyó medrében (N 37° 20.7407’ E 42° 11.7724’). A rossz hírek ellenére nem kaptunk katonai ellenőrzést, így továbbmentünk. A városban azonban látszott, hogy erős katonai jelenlét van az Iraki határ közelsége végett. Több harci jármű, géppuskával felszerelve cirkált a városban. Elhagyva a várost a szír határ mellett haladtunk tovább. Az úton végig a várostól még több tíz kilómeterre is üzemanyagszállító kamionok álltak hosszú tömött sorokban. Egyetlen egy útzár volt ahol elcsodálkoztak, hogy mit keresünk itt, de simán továbbengedtek.13.00 órakor elértük Diyarbakirt.17.00 órakort átkompoltunk az Atatürk-víztározón a Nemrut Dagihoz. A kompon már látszott, hogy eső közeleg, ami fél óra múlva meg is érkezett.19.00 órakor már fent voltunk a nemzeti park bejáratánál. Útközben érdeklődtünk több hotelnél és kempingnél, de egyik se győzött meg minket. Aztán itt fent a bejárat mellett találtunk egy kis hangulatos szállást, a Cemse hotelben (N 37° 56.9427’ E 38° 45.5966’ 1475 m). A tulaj srác nagyon kedves volt és viszonylag olcsón 12 euróért fejenként, végre ágyban párnák közt aludhattunk, meleg vízzel zuhanyozhattunk (hú, de jó volt 9 nap után), kaptunk vacsorát és reggelit is. A hely is nagyon kellemes volt. A nagy közös helység volt az étkező is egyben, a közepében egy hatalmas fával, mintha körbeépülte volna a hotel. A vacsora után igen elpilledtünk és 22.30-kor már aludtunk is.

Július 6. 04.30-kor ébredtünk és irány a csúcs. Útközben több család vörösfarkú hantmadarat (Oenanthe xantoprymna) sikerült megfigyelni, frissen kirepül fiatalokkal. Ugyanitt láttunk még vörösfejű gébicset (Lanius senator). Fentebb szürke sármányt (Emberiza cineracea) és fehértorkú fülemulét (Irania gutturalis). A csúcson a hettita romoknál fantasztikus volt a kilátás az Atatürk-víztározóra. A 10-14 m magas uralkodói szobrok körül havasi pintyek (Montifringilla nivalis) röpködtek.10 órára vissza is értünk a szállodához, ahol reggeliztünk. Összepakoltunk és 11.30-kor indultunk tovább. 13 órakor egy bozótos élőhelyen megálltunk madarászni. Az autó mellett egy eleséggel ugráló bozótgezére (Hippolais languida) figyeltem fel. A fészke a kocsi mellett 2 m-re lévő cserjében volt, majdnem teljesen kitollasodott fiókákkal. Ugyanitt láttunk még szirti csuszkákat (Sitta tephronota) és tüskebújkálót (Cercotrichas galactotes). Aztán gőzerővel megindultunk Birecik hírös városa felé. Este 18 órára elértük ezt az Eufrátesz partján fekvő várost. Ahol a Bagoly nevű kávézó kis kellemes kerthelységében egy tea szürcsölgetése mellett sikerült alaposan megfigyelnünk és fotóznunk az itt költő és vadászgató sivatagi füleskuvikokat (Otus brucei). A kávézó udvara, ami gyakorlatilag egy park, tele van aggatva kéken világító neon fénycsövekkel, ezek odavonzák a rovarokat, azok pedig a baglyokat. A város mellett sokáig kerestünk alkalmas nyughelyet, de sajnos nem találtunk. Így jobb híján egy út menti köves placcon ütöttük fel sátrainkat, és a fáradtságtól nem is éreztük az alattunk néha jó ökölnyi szúró köveket. Éjfélre az egész csapat már húzta a lóbőrt.

Július 7. 03.30-kor ébredés, hogy hajnalra a vádiban lehessünk, hogy az álarcos sivatagifoglyokat (Ammoperdix griseogularis) láthassuk. Ébredés után az alvóhelyünk melletti gyümölcsösben láttunk még tamariszkuszverebet (Passer moabiticus), tamariszkuszposzátát (Sylvia mystacea) és barnavállú köviverébet (Petronia xanthocollis) is. Nagy nehezen meg is találtuk a benzinkút mögött a vádi bejáratát. Szinte az egész vádit végigjártuk, ahol már reggel 9-kor a fehér mészkőfalak magukba szívták az erős napsütést és felhevítették – néhol 40 °C fölé - a levegőt. A tikasztó hőségben alig mozgott bármi is. Piginek és Simay Gábornak azonban szerencséje volt és sikerült egy pár másodpercig megpillantaniuk egy-egy foglyot. Mi, egy tócsára inni érkező, feketecsőrű sivatagipinty (Rhodospiza obsoleta) csapattal vigasztalódtunk. Dél körül elhagytuk a vádit. Úgy döntöttünk, hogy ebben a melegben sziesztáznunk kell. Egy a város melletti kiszáradt folyómederben kaptunk annyi árnyékot, ahol nyugodtan meghúzódhattunk. 16 óra körül visszamentünk a városba, Tihanyi Gábor tett még egy próbálkozást a vádiban, ami sikerrel is járt és több példány sivatagifoglyot is sikerült megfigyelnie. Mi addig megnéztük a tarvarjú (Geronticus eremita) telepet és valattuk egy kicsit a folyót, de sajnos a szemközti szigeten, ami valaha zöld gyurgyalagok fészkelőhelye volt és pusztaityúkok is rendszeresen jártak ide inni, mára egy elég zavart hellyé vált, így tarvarjúk kivételével semmit sem láttunk. Azok között azonban több színesgyűrűs példány is akadt, amikre Pigi egyből rá is kattant és bőszen olvasta le a kombinációkat  (N 37° 1.6667’ E 37° 58.5880' 416 m).18.30-kor elértük Gaziantep városát, ahol rövid bóklászás után ebben a „kis” 800.000 ezres városban megtaláltuk a kivezető utat. 20.30-kor elértük Durnalit. Kerestünk egy megfelelő alvóhelyet, amit egy köves földút mellett találtunk meg. 22.00 órákor a fáradtságtól kimerülve nyugovóra tértünk.

Július 8. 05.00-kor ébredtünk kabócák hangjára. Mindenütt ezerrel vertek ezek a nem kis méretű rovarok. Körülöttünk mindenütt pisztácia és gyümölcsligetek és ültetvények sorakoztak a sziklás, enyhén lejtős hegyoldalban. 9 óráig madarásztunk itt. Majd elindultunk tovább. 10.30-kor elértük Osmaniye-t. 13.00-kor Feke-t. Itt letértünk a rövidítés reményében a hegyeken átvezető harmadrendű útra. Később ezt a kis ballépésünket százszor megbántuk. Az itt vezető út nem műút volt, hanem egy kavicsos út, néhol oly keskeny, hogy épp, hogy elfért a mikrobuszunk. Elég bizar látványt nyújtott az alattunk húzódó 7-800 m-es szakadék. El se tudtuk képzelni, hogy mi lett volna, ha szembe is jön valaki. Persze nem jött senki. Időnként volt egy-két ház elszórtan, ahol látszólag éltek emberek, de legtöbbször nem találtunk senkit, hogy megkérdezzük, hogy jó úton haladunk a célvárosunk felé. Így csak reménykedtünk, hogy jó felé megyénk. Néhol ahol volt egy négyes kereszteződés, ott elbizonytalanodtunk, de érzéseinkre hallgatva próbáltunk meg jó irányba menni. 16.15-kor a hegyekben Yachiali előtt kb. 50 km-re egy út menti fenyőfán megpillantottunk egy pár madarat. Keresztcsőrűk (Loxia curvirostra) társaságában megpillanottunk egy, majd több török csuszkát (Sitta krueperi) (N 37° 52.0979 E 35° 9722; 1507 m). A hegyekből lefelé haladva kaptunk egy defektet, de szerencsénk volt mert Yahyaliban sikerült találnunk egy szervízt ahol 2 óra alatt kicserélték a kereket egy ugyanolyanra amilyen nekünk volt, viszonylag olcsón. A város mellett aludtunk.

Július 9. 05.00-kor ébredtünk és a Szultán mocsárba indultunk madarászni, a sivatagi lilét (Charadrius leschenaultii ) kerestük, de sajnos nem jártunk sikerrel. Az egész tó ki volt száradva vizet alig találtunk, madár is alig volt. Egész délelőtti sikertelen keresés után egy Sultan nevű panzióra bukkantunk, ahol a tulaj tudtunkra adta, hogy ő itt a lokal gájd, meg a kollegái és vannak csónakok, bevisz a mocsárba meg minden és azt mutat amit akarunk. Meghívott egy-egy kólára minket. Aztán mikor megtudta, hogy eszünk ágában sincs ott tölteni több napot, sőt már ezt a fél órát is időpazarlásnak tartjuk szívélyessége erősen megcsappant és kifizetette velünk az üccsit, kemény 5 dollárt egy kis üveges kólájért. Jó pofátlan volt a fickó, ha erre jártok messzire kerüljétek el ezt a helyet. Délután 15.00 órára már a Demir kazik lábánál voltunk. A célfajunk itt a trip egyik legizgalmasabb faja a kaszpi királyfogoly (Tetraogallus caspius) volt. Itt megkerestük Safakot a Safak panzióban (N 37° 50.2535’ E 35° 2.8535’). Ő egy komoly vezető, az angol trip reportok 50 eurós fejenkénti szolgáltatásról számolnak be. Ez be is bizonyosodott 5 percnyi beszélgetés után, de ebben az árban benne van a szállás, vacsora és reggeli, a hegyre felvisz, megmutatja a madarakat és lehoz. Mi csak a fuvart ígényeltük, meg a madarak megmutatását, meg is alkudtunk vele 20 euróba és felajánlotta, hogy az udvaron felhúzhatjuk a sátrakat. A délután hátralévő részét a változatosság kedvéért  madarászással töltöttük, a hegy lábánál, Marti mellett ahol több havasi csókát (Pyrrhocorax graculus) is sikerült megfigyelni. Majd a közeli településen, Camardiban megvacsoráztunk, a változatosság kedvéért  sis kebabot (kb. 20. verzióban próbáltuk ki ezt az ételt.) 21.30-kor már aludtunk is.

Július 10. Hajnali 02.30-kor ébredtünk, hogy világosodásra fent legyünk a királyfoglyoknál. A szállítóeszközünk egy – Törökországszerte elterjedt - kistraktor volt. Safak vezetett, a két Gábor ült a két sárhányón, mi ketten Pigivel pedig a hátulra szerelt raklapon és indult is a menet. Nem sokat tökölt, nyomta neki rendesen a köves, néha iszonyú meredek és rettenetesen poros hegyi úton. Néhol elgondolkodtam, hogy lehet, hogy terepjáróval se lehetne feljönni ide. Pedig régen teherautók használták ezeket az utakat és a krómium bányákból hordták le a kibányászott ércet. Ezekhez a krómium bányákhoz mentünk fel mi is, tengerszint felett 3300 m-re. Amikor felértünk alig ismertünk egymásra, úgy néztünk ki mint a részeg ruszki bányász a műszak lejárta után, főleg Piginek volt iszonyú poros az arca (lásd fotó). Még ki se fújtuk magunkat, és elindultunk a bányák felé, egy pár méter múlva a vezetőnk elkezdte utánozni a királyfogoly hangját, amire rögtön válaszoltak is a fejünk fölött lévő sziklák mögül a madarak. Majd egy pár perc múlva három példány át is repült a fejünk fölött és kiült a szembe lévő sziklára, majd újabb kisebb csapatok érkeztek, így összesen 9 példányt sikerült megfigyelni ebből a ritkán szem elé kerülő fajból. Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk lefelé. Még megálltunk egy-két helyen. Itt bejött még az örmény szürkebegy (Prunella ocularis), és rozsdás sármány (Emberiza caesia) is. Pigi meg látott egy csukárt (Alectoris chukar). 07.30-ra vissza is értünk a Safak panzióhoz. Ahol rövid pakolás után már indultunk is a Tarsus deltába. 11.00 órára oda is értünk, itt egy eukaliptusz ültetvénybe bóklásztunk ahol karcsu priniát (Prinia gracilis) és barna halkapót (Halcyon smyrensis) is láttunk. 15.30-ra elértünk a Göksü-deltába (N 36° 18.0877’ E 33°55.4150; 60 m). Itt pápaszemes bülbült (Pycnonotus xanthopygos) és több mint 30 kék fút (Porphyrio porphyrio) láttunk. Majd fürödtünk egyet a Földközi-tengerbe. Este itt próbáltunk a parton aludni, de a helyi fiatalok és kevésbé fiatalok is a part menti szórakozóhelyeken mulattak, ami nem volt tőlünk túl messze. Lementünk egészen a homokos tengerpartra, de a távolban a tenger felett pont jött egy vihar és iszonyú füledt meleg lett. Ráadásul rengeteg volt a szúnyog. Úgyhogy az olyan rég óta áhított tengerparti éjszaka egy pokollá vált. Életem egyik legszörnyűbb éjszakája volt, amit végül a kisbusz első ülésein vészeltem át, pár szemhunyásnyi időt aludva.

Július 11. 04.00 órakor mentünk vissza a deltába. Itt a kilátóból sikerült megfigyelni a márványos récét (Marmaronetta angustirostris) és az odébb kihelyezett megfigyelő pontokból az örvös frankolinokat (Francolinus francolinus) is. A madarászás után jól esett egy zuhany a parton. Majd bementünk Silifkébe elintézni ügyes-bajos dolgainkat és indultunk is tovább 9 óra körül. 17.00 órára elértük a Kulu gölüt. Itt a jó száraz sziken sikerült elakadnunk, a rekkenő hőségben. Szerencsére volt traktor a közelben így viszonylag rövid időn belül kiszabadultunk a szik fogságából. Ezen a hatalmas kiterjedésű szikes tavon láttunk vékonycsőrű sirályokat (Larus genei) és több mint 2000 rózsás flamingót (Phoenicopterus ruber), a lemenő nap fényében, ami látványnak se volt utolsó. Ez volt a zárókép is a madarásztúránkon. Innen már egyenesen haza tartottunk. 21.00 órakor a következő város mellett alvóhelyet kerestünk az út mellett és nyugovóra tértünk.

Július 12. 06.30-kor fehérkarmú vércsék (Falco naumanni) hangjára ébredtünk, egy pár itt költött az alvóhelyünk közvetlen közelében. 15.00-ra elértük Isztanbult. Edirnében még vásároltunk egy pár ajándékot az otthoniaknak. 18.30-22.30-ig tartott amíg átjutottunk a határon.

Július 13. 06.00-kor elértük a bulgár-román határt, egy röpke óra alatt át is jutottunk. 09.00-kor Pitestinél jártunk. 14.00 órakor megebédeltünk Salistenel. 15.45-kor elhagytuk Tordát. Innen már minden simán ment és pár óra múlva már otthon is voltunk Magyarországon.

FAJLISTA
MAGYAR NÉV LATIN NÉV
Kis vöcsök Tachybaptus ruficollis
Búbos vöcsök Podiceps cristatus
Feketenyakú vöcsök Podiceps nigricollis
Kis kárókatona Phalacrocorax pygmeus
Bakcsó Nycticorax nycticorax
Üstökösgém Ardeola ralloides
Pásztorgém Bubulcus ibis
Kis kócsag Egretta garzetta
Nagy kócsag Egretta alba
Szürke gém Ardea cinerea
Vörös gém Ardea purpurea
Fekete gólya Ciconia nigra
Fehér gólya Ciconia ciconia
Batla Plegadis falcinellus
Kanalasgém Platalea leucorodia
Rózsás flamingó Phoenicopterus ruber
Vörös ásólúd Tadorna ferruginea
Bütykös ásólúd Tadorna tadorna
Tőkés réce Anas platyrchynchos
Nyílfarkú réce Anas acuta
Kanalas réce Anas clypeata
Márványos réce Marmaronetta angustirostris
Üstökösréce Netta rufina
Barátréce Aythya ferina
Cigányréce Aythya nyroca
Kontyos réce Aythya fuligula
Kékcsőrű réce Oxyura leucocephala
Barna kánya Milvus migrans
Dögkeselyű Neophron percnopterus
Fakó keselyű Gyps fulvus
Kígyászölyv Circaetus gallicus
Barna rétihéja Circus aeruginosus
Hamvas rétihéja Circus pygargus
Kis héja Accipiter brevipes
Egerészölyv Buteo buteo
Pusztai ölyv Buteo rufinus
Békászó sas Aquila pomarina
Parlagi sas Aquila heliaca
Szirti sas Aquila chrysaetos
Törpesas Hieraaetus pennatus
Fehérkarmú vércse Falco naumanni
Vörös vércse Falco tinnunculus
Kabasólyom Falco subbuteo
Vándorsólyom Falco peregrinus
Guvat Rallus aquaticus
Kék fú Porphyrio porphyrio
Szárcsa Fulica atra
Daru Grus grus
Csigaforgató Haematopus ostralegus
Gólyatöcs Himantopus himantopus
Gulipán Recurvirostra avosetta
Ugartyúk Burhinus oedicnemus
Székicsér Glareola pratincola
Kis lile Charadrius dubius
Széki lile Charadrius alexandrinus
Tüskés bíbic Hoplopterus spinosus
Bíbic Vanellus vanellus
Temminck-partfutó Calidris temminckii
Pajzsoscankó Philomachus pugnax
Piroslábú cankó Tringa totanus
Tavi cankó Tringa stagnatilis
Szürke cankó Tringa nebularia
Erdei cankó Tringa ocropus
Billegetőcankó Actitis hypoleucos
Dankasirály Larus ridibundus
Vékonycsőrű sirály Larus genei
Sztyeppi sirály Larus cachinnans
Sárgalábú sirály Larus michahellis
Kacagócsér Gelochelidon nilotica
Küszvágó csér Sterna hirundo
Kis csér Sterna albifrons
Fattyúszerkő Chlidonias hybridus
Fehérszárnyú szerkő Chlidonias leucopterus
Örvös galamb Columba palumbus
Balkáni gerle Streptopelia decaocto
Vadgerle Streptopelia turtur
Kakukk Cuculus canorus
Füleskuvik Otus scops
Kuvik Athene noctua
Erdei fülesbagoly Asio otus
Havasi sarlósfecske Apus melba
Sarlósfecske Apus apus
Gyurgyalag Merops apiaster
Szalakóta Coracias garrulus
Búbosbanka Upupa epops
Zöld küllő Picus viridis
Nagy fakopáncs Dendrocopos major
Balkáni fakopáncs Dendrocopos syriacus
Kalandrapacsirta Melanocorypha calandra
Szikipacsirta Calandrella brachydactyla
Búbospacsirta Galerida cristata
Erdei pacsirta Lullula arborea
Mezei pacsirta Alauda arvensis
Havasi fülespacsirta Eremophila alpestris
Partifecske Riparia riparia
Füsti fecske Hirundo rustica
Vörhenyes fecske Hirundo daurica
Molnárfecske Delichon urbica
Parlagi pityer Anthus campestris
Erdei pityer Anthus trivialis
Havasi pityer Anthus spinoletta
Sárga billegető Motacilla flava
Hegyi billegető Motacilla cinerea
Barázdabillegető Motacilla alba
Vízirigó Cinclus cinclus
Havasi szürkebegy Prunella collaris
Vörösbegy Erithacus rubecula
Fülemüle Luscinia megarhynchos
Házi rozsdafarkú Phoenicurus ochruros
Rozsdás csuk Saxicola rubetra
Cigánycsuk Saxicola torquata
Pusztai hantmadár Oenanthe isabellina
Hantmadár Oenanthe oenanthe
Déli hantmadár Oenanthe hispanica
Kövirigó Monticola saxatilis
Örvös rigó Turdus torquatus
Fekete rigó Turdus merula
Énekes rigó Turdus philomelos
Léprigó Turdus viscivorus
Cserregő nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus
Nádirigó Acrocephalus arundinaceus
Halvány geze Hippolais pallida
Kis poszáta Sylvia curruca
Kerti poszáta Sylvia borin
Barátposzáta Sylvia atricapilla
Csilpcsalpfüzike Phylloscopus collybita
Barkóscinege Panurus biarmicus
Őszapó Aegithalos caudatus
Kék cinege Parus caeruleus
Széncinege Parus major
Csuszka Sitta europaea
Függőcinege Remiz pendulinus
Sárgarigó Oriolus oriolus
Tövisszúró gébics Lanius collurio
Kis őrgébics Lanius minor
Vörösfejű gébics Lanius senator
Szajkó Garrulus glandarius
Szarka Pica pica
Havasi csóka Pyrrhocorax graculus
Havasi varjú Pyrrhocorax pyrrhocorax
Csóka Corvus monedula
Vetési varjú Corvus frugilegus
Dolmányos varjú Corvus corone cornix
Holló Corvus corax
Seregély Sturnus vulgaris
Házi veréb Passer domesticus
Mezei veréb Passer montanus
Havasipinty Montifringilla nivalis
Erdei pinty Fringilla coelebs
Csicsörke Serinus serinus
Zöldike Carduelis chloris
Tengelic Carduelis carduelis
Kenderike Carduelis cannabina
Keresztcsőrű Loxia curvirostra
Karmazsinpirók Carpodacus erythrinus
Meggyvágó Coccothraustes coccothraustes
Sövénysármány Emberiza cirlus
Bajszos sármány Emberiza cia
Kerti sármány Emberiza hortulana
Nádi sármány Emberiza schoeniclus
Kucsmás sármány Emberiza melanocephala
Sordély Miliaria calandra

*Tarvarjú Geronticus eremita
Szakállas saskeselyű Gypaetus barbatus
Kaukázusi nyírfajd Tetrao mlokosiewiczi
Kaszpi királyfogoly Tetraogallus caspius
Álarcos sivatagifogoly Ammoperdix griseogularis
Örvös frankolin Francolinus francolinus
Csukár Alectoris chukar
Kék fú Porphyrio porphyrio
Bibircses bíbic Hoplopterus indicus
Futómadár Cursorius cursor
Vékonycsőrű sirály Larus genei
Örmény sirály Larus armenicus
Feketehasú pusztaityúk Pterocles orientalis
Pálmagerle Streptopelia senegalensis
Szirti galamb Columba livia
Sivatagi füleskuvik Otus brucei
Havasi sarlósfecske Apus melba
Barna halkapó Halcyon smyrensis
Tarka halkapó Ceryle rudis
Hegyi kalandrapacsirta Melanocorypha bimaculata
Csíkos szikipacsirta Calandrella rufescens
Szirtifecske Ptynoprogne rupestris
Pápaszemes bülbül Pycnonotus xanthopygos
Örmény szürkebegy Prunella ocularis
Tüskebujkáló Cercotrichas galactotes
Fehértorkú fülemüle Irania gutturalis
Türk hantmadár Oenanthe finschii
Vörösfarkú hantmadár Oenanthe xantoprymna
Kék kövirigó Monticola solitarius
Karcsú prínia Prinia gracilis
Bozótgeze Hippolais languida
Tamariszkuszposzáta Sylvia mystacea
Kaukázusi füzike Phylloscopus sindianus
Zöld füzike Phylloscopus nitidus
Füstös cinege Parus lugubris
Török csuszka Sitta krueperi
Szirti csuszka Sitta tephronota
Kövi csuszka Sitta neumayer
Álarcos gébics Lanius nubicus
Tamariszkuszveréb Passer moabiticus
Barnavállú köviveréb Petronia xanthocollis
Köviveréb Petronia petronia
Berki veréb Passer hispaniolensis
Vöröhomlokú csicsörke Serinus pusillus
Rózsásszárnyú s. pinty Rhodopechys sanguinea
Feketecsőrű sivatagipinty Rhodospiza obsoleta
Mongol sivatagipinty Bucanetes mongolicus
Szürke sármány Emberiza cineracea
Kövi sármány Emberiza buchanani
Rozsdás sármány Emberiza caesia

Összesen: 212 faj


















A bejárt útvonal (a sárga számozott pöttyök az éjszakázó helyeinket jelölik, a zöldek a megállásokat)

Az Atatürk víztározó

A csapat sivatagi füleskuvik megfigyelésen

A vádi

A Mester
Fórum
Milyen madarat láttam?
Vadgerle.
2019.05.24. 19:34 - Kovács György
Könyvek, újságok, weblapok
Utóljára teszem fel, utána törlöm a listából, ha valakit...
2019.05.24. 09:33 - Szelle Ernő
Apróhirdetések
Az álcaháló és az okulárok elkeltek. Ami még eladó...
2019.05.21. 13:34 - Kovács-Hélisz Robin
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Az MME Nomenclator Bizottság 2019. január 25-26-ai gyűlésének fontosabb döntései
2019.02.09.
Taxonómiai változásokAz AERC TAC, amit az európai ritkaság bizottságok ezelőtt széleskörűen... Tovább »
Beszámolók
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget
2019.04.26.
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget 2018.07.27-08.12 Résztvevők Dr. Steiner Attila,... Tovább »
Galériák
Székicsér
Glareola pratincola
2019. május 22.
 
Kékbegy
Luscinia svecica
2019. április 20.
 
Füsti fecske
Hirundo rustica
2019. május 18.
 
1 % - amivel idén is támogatni tudod a birding.hu-t
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció