Új könyvek
Feltöltött képek száma: 74072   Megfigyelési adatok száma: 251065
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Terepi munkán a Szivas-öbölben - Ukrajna, Krím Megosztom Facebookon
2005.05.24. 14:08 Laczik Dénes (Dini)

A túra résztvevői: Sebe Kriszta, Laczik Dénes

Az Azov-Black Sea Ornithological Station invitálására vettünk részt ezen a néhány napos terepi munkán, ahol a fő tevékenység a parti madarak gyűrűzése volt. Az utazás apropóját az adta, hogy a Mekszikópusztán jelölt madarak közül már néhányat visszafogtak az ukrán kollégák. Nem titkolt szándékunk volt, hogy megismételjük ezt a bravúrt:-)

2005. május 7-én délután indult a gépünk Budapestről Odesszába. A reptéren várt Oleg barátom a párjával, majd megismerkedtünk a helyi közlekedési módozatok legelterjedtebb változatával: a minibuszokkal. Rengeteg minibusz közlekedik a városban, ezek számozottak, lehet tudni, melyik merre megy. 1.25-ért elvisznek a vonalon bárhová. Megállójuk nincs, ha fel akarsz szállni, le kell stoppolni, ha le akarsz szállni, előre kell szólni a sofőrnek. Az Árkádia-szállóban néztek ki nekünk egy szobát, normál szállodai szoba volt, melegvízzel, amit Oleg a szoba átvétele után le is ellenőrzött. Mint mondta, erre szükség van. Mi hittünk neki. A szoba 100 grivnja volt egy éjszakára, ez azt jelentette, hogy másnap délig kellett elhagynunk. Gyors lepakolás után indultunk a tengerpartra.
Szédítő a sok cirill betűs nyugati típusú óriásplakát, amelyek luxuscikkeket reklámoznak, miközben sétálsz a valóságban és érzed, ez valami ámítás. A tengerpart valóban közel volt. Pusztuló mészkősziklák egyre fogyó maradványai, a szovjet idők remek vasbeton védőműveinek hullámok által összetört darabjai és a rajtuk horgászó helyiek jellemezték leginkább. Évente 2 millió turista fordul itt meg, az ő kiszolgálásukra éttermek sokasága sorakozik a parton. A cári idők elitjének dácsái később szanatóriumokká avanzsáltak, ma sokuk kihasználatlan, düledező épület.
A meglehetősen hosszúra nyúlt, kisebb záporokkal tarkított séta során barázda és sárgabillegetőt, kis légykapót, kisposzátát, kisőrgébicset láttunk, hallottunk, valamint irdatlan mennyiségű szarkát, dolmányos varjút és seregélyt.
A parti éttermekben borscsot nem főznek:-(

2005. május 8-át még Odessza megismerésére szántuk, délig magunk bóklásztunk, a tengerparton az egyik étterem szemetes hátuljánál egy gyönyörű apácahantmadarat találtunk. A neve ellenére hím volt:-) Az öbölben egy szerecsensirály ringatózott a vízen.
Délben értünk jött Oleg, kimentünk az állomásra, a csomagmegőrzőben leadtuk a hátizsákjainkat, majd nyakunkba vettük a várost. Oleg jó házigazda módjára minden látnivalót meg akart mutatni egy fél nap alatt, így jártunk az Operaháznál, a kikötőben, a karanténnál, Puskin házánál és Richelieu - bocs, ha nem jól írtam - szobránál, aki annak a híres bíborosnak a nagybátjya volt. Végül egy valóban ukrán étterembe ültünk be, ahol szerepelt az étlapon borscs, de aznap épp nem készítettek..:-(
Madártani szempontból a nap madara a tövisszúró gébics és az örvös légykapó volt - természetesen a hantmadár után.
Este 7 után indult a vonatunk Dzsankoj felé, ahová előreláthatólag másnap reggel hatra kellett megérkeznünk. Hálókocsiban utaztunk, úgyhogy nem malmozással kellett eltöltenünk az időt.
Az ablak előtt a nem is olyan régmúlt emlékei vonultak el: elhagyott gyárak, üzemek, kolhozok. Mind vasbetonból, mind meglehetősen rozoga állapotban. Rettentő nagy szegénységről árulkodtak a látottak.
Még naplemente előtt - kb egy órányi vonatútra Odesszától - óriási vetési varjú telepet figyeltem meg. Az alacsony fákon fészkek sokasága feketéllett, minden egyes fán legalább 5-6 fészek, és legalább két kilométeren keresztül haladtunk mellette! Irdatlan mennyiségű varjú lakhatott ott, sokat láttam még röpködni is, a többség azonban már biztosan aludt.

2005. május 9-én hajnalodott, mikor mi csendben összeszedtük a holminkat és előrehurcolkodtunk a kijárathoz. A vagonkísérő hölgy álmos szemekkel jött ajtót nyitni, de megeresztett egy mosolyt, amikor "Dászvidánjá"-val köszöntünk neki. A peronon a távolban feltűnt Joszif Ivanovics Csernyicsko alakja, mikor összetalálkoztunk, kezet nyújtott és megszólalt: Jóska. Róla tudni kell, hogy kárpátaljai születésű, édesanyja magyar, édesapja az Ural mellől származó orosz ember, így Jóska bácsi 7 éves koráig csak magyarul beszélt, a nyújtófát is e nyelven ismerte meg, no nem csak hírből, de nagyanyja által a gyakorlatban is tapasztalhatta saját bőrén:-) Elmondása alapján nem tartozott a "jó gyerek" kategóriába:-)
Az állomáson megvettük a visszaútra szóló jegyeinket (70 grivnja) 14-ére, majd bepakoltunk a TOYOTA Land Cruiser-be, és elindultunk bevásárolni.
Itt kell megemlíteni a kóbor kutyák hordáit. Ezekkel kisfalvaktól a nagyvárosig mindenhol találkozni. Sok a beteg közöttük, de látni olyanokat is, akiknek az utcán alakítottak ki alvóhelyet, és a fal mellett kutyakajás tálkák sorakoznak. Egyik sem bántott minket, meg sem ugattak. Az odesszai piac húscsarnokában kifejezetten kövér példányok uralták a terepet.
A bevásárlás után elindultunk a terepre. A város szélén mindjárt lemeszelt minket egy rendőr, de Jóska bácsi már hozzászokott ehhez. A TOYOTA tetszik nekik - mondja -, mert szokatlan. Talán kettő fut belőle Ukrajnában. Ezt ő a hollandoktól kapta, mert karamboloztak vele, és nem érte meg javíttatni és hazavinni. Szóval irány a táborhely! A Közép-Szivas legkeletibb öblének partján voltak felállítva a sátrak, szám szerint 5, 4 hálósátor és egy gyűrűző-konyhasátor, amelyet frissen cseréltek a télire, mert a nyárit két napja a szélvihar szétszaggatta. Vlagyimir Vlagyimirovics Kinda (Vologya, Vova) fogadott minket széles mosollyal és az utolsó két sárjárót a kezünkbe nyomta üdvözlésképpen. A tábor további lakója volt még Raja, Jóska bácsi felesége, aki még az igazak álmát aludta, mert negyed négyig gyűrűzött. Hamarosan azonban felébredt, és amint átestünk a bemutatkozáson, nekilátott reggelit készíteni. A továbbiakban is elsősorban ő felelt a tábori kosztért, nem is volt egy panaszszavunk sem! Nagyon finomakat főzött, és arra a hírre, hogy Odesszában nem kaptunk borscsot, a következő bevásárláskor beszerezte a hozzávalókat és megfőzte nekünk. Valóban nagyon ízletes étel!
A kulináris élvezetektől vissza a terepre! A tájról néhány szót: egykor sztyepp, ma felhagyott szántó gyeppé alakulóban. A hatalmas parcellák között 3 sorba ültetett ezüstfa és gledícsia bokrok-fácskák. Az öblök partja magas, a sztyepp rendszerint 4-5 méterrel magasabban fekszik a medertől. A mederben változó mennyiségű víz, ottjárttunkkor kis folyókká húzódtak össze a vizek, a gyér növényzet között főként csak az eső után csillogott víz.
A fasorokban 1-2 kilométerenként kisebb nagyobb varjútelepek, elszórtan szarkafészkek. A varjúfélék fészkeiben vörös- és kékvércsék, örvös galambok, csókák (na jó, ők is varjúfélék) és erdei fülesbaglyok költenek. A fasorok kiválóan alkalmasak a vonuló énekesek tanulmányozására, mert adják magukat a bujkálásra. Az egyik nap hemzseg a sűrű a mezei, kerti és barátposzátáktól, kis légykapóktól, tövisszúró gébicsektől és fitiszfüzikéktől, másnapra szinte semmi nincs bennük, majd egy nap múlva szürke légykapók, kerti poszáták, nagy fülemülék, fitisz- és csilpcsalpfüzikék tűnnek fel újból. Itt láttuk a lappantyút, de szívesen kiültek a bokrokra a szalakóták is.
A rétek tele vannak pacsirtával. A magasabb sztyeppi részeken a kalandrapacsirta az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű részeken a mezei pacsirta talál otthonra. A búbosok az utak környékét kedvelik.
A reggeli elfogyasztása után Jóska bácsi kezünkbe nyomott egy spektívet és elküldött madarászni:-) Elsétáltunk a távolban látható szakadóparthoz, ahol a seregélyek és a szalakóták költenek. Út közben táplálkozó, pihenő partimadarak csapatai keltek fel előlünk. Szemet gyönyörködtető volt a nászruhás ezüstlilék fekete-fehér mozaikja és a közöttük szaladgáló apróbb havasi, sarlós és apró partfutók kavargása. A falig elérve láttunk ugartyúkokat, kislilét, sok széki lilét, parti lilét, gulipánt és bütykös ásóludat. A fal tetején állva elröpült előttünk egy lócsér, de mire előkaptuk volna a fényképezőt, "lőtávon kívülre" került. Visszafelé találtunk egy székilile fészket, egy tojás árválkodott benne, a tojó lile pedig a közelből figyelt, vajon veszélyesek vagyunk-e. Nem voltunk azok. Visszatérve hallottuk, hogy lemaradtunk két táplálkozó kanalasgémről, meg egy vörhenyes fecskéről, amelyeket a táborból lehetett volna megfigyelni, ha ott vagyunk... Viszont akkor meg nem láttuk volna az ugartyúkokat meg a többit:-)
A meleg teljesen kivette az erőnket, úgyhogy jól esett az ebéd után alukálni egy keveset. Délután újult erővel indultunk a másik irányba felfedezni a halastavak élővilágát. Ott a szokásos kép fogadott: bölömbika szólt, vörösgém ugrott fel közeledtünkre, a hínáron réticankók keresgéltek, a tavon pedig szárcsák, barát, tőkés és kercerécék úszkáltak, búbos vöcsök bukott le és barna rétihéják ingadoztak a nád fölött.
A sekély kis tavacskákon gólyatöcsök táplálkoztak egy pár böjtiréce és 9 pár bütykös ásólúd társaságában, valamint piroslábú cankók és pajzsosok futkorásztak a parton. Ez utóbbiak meg is tévesztettek kicsit, mert víztaposó módjára táplálkoztak a mélyebb vízben.
Visszatértünk a sátrakhoz, megvacsiztunk, majd sötétedés után kimentünk hálót ellenőrizni. Nem volt egy nagy akasztás, mindössze 19 madarat szállítottunk a gyűrűzősátorba, de azok közül egy svéd és egy német gyűrűs volt! Gyűrűzés után nyugovóra tértünk, a miénk volt a reggeli 5-ös ellenőrzés. A későbbiekben is ez a rendszer állandósult: este 10-kor mi ketten, éjjel 1-kor Raja, Jóska bácsi és Vologya, 5-kor megint mi.

Folyt köv!
Fórum
Magyarországi terepi hírek
Sziasztok! Megy valaki kedden a hantmadárra? Csatlakoznék...
2019.07.14. 08:48 - Fábián Péter Imre
Apróhirdetések
Sziasztok! Eladósorba került Canon fényképező...
2019.07.10. 20:09 - Szabó Máté
Milyen madarat láttam?
Köszönöm a segítséget.
2019.07.03. 16:12 - Kazinczi János
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Terepmadarász Találkozó 2019
2019.06.27.
Az idei Terepmadarász Találkozót és MadarászFutamot a Fertő vidéken tartjuk szeptember 5-8.... Tovább »
Beszámolók
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget
2019.04.26.
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget 2018.07.27-08.12 Résztvevők Dr. Steiner Attila,... Tovább »
Galériák
Házi veréb
Passer domesticus
2019. június 18.
 
Kakukk
Cuculus canorus
2019. július 18.
 
Mezei nyúl
Lepus europaeus
2019. július 16.
 
PKMK
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció