A bátor kis gulipán
Feltöltött képek száma: 75338   Megfigyelési adatok száma: 256050
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Pireneusok-Extremadura-Ebro delta túra Megosztom Facebookon
2005.09.20. 16:11 Vámosi Krisztián

Aragóniai Pireneusok-Extremadura-Katalónia őszi túra, 2005. szeptember 5-16.

Résztvevők: Szűcs Loránd, Vámosi Krisztián

Nem kevés időpont változtatás és szervezkedés után biztossá vált, hogy szeptember első két hetében egy hardcore clean-up túrát ejtünk meg Spanyolország eddig még általam sem látogatott tájain, hogy a délnyugat-európai költőfajok túlnyomó hányadát aztán még számomra is meglepő sikerességgel varrjuk le. A túra során sikerült 6100 kilométert megtenni luxembourgi kiinduló állomásunkról, sajnos a valaha legmagasabb európai benzinárak szorításában (Franciaországban 1,44 €/l-ig emelkedett a 95-ös benzin ára), még szerencse, hogy a kis lélekvesztő Suzuki keveset eszik…

Első nap Franciaországon vágtunk keresztül, Spanyolországot a májustól októberig nyitva tartó és ingyenes Túnel de Bielsa-n keresztül értük el, aztán Torla falu határában, az Ordesa Nemzeti Park határában aludtunk egyet. Szeptember 6-án, reggel Torla falu után, a San Antón kempinggel szemközt lévő hatalmas sziklaszirt pásztázásával foglalkoztunk, ugyanis a hírek szerint itt van (volt) saskeselyű fészek. A felszakadozó felhőzet kegyének köszönhetően sikerült háromszor is látni a felettünk magasan áthúzó, majd keringő SASKESELYŰT, fakókeselyűket, törpesast, hajnalmadarat, HAVASI VARJÚKAT, a patakvölgyben pedig vízirigót, hegyi billegetőt. A sikeres saskeselyű-twitch után a Lleida reptere melletti kitérőnket inkább ne forszírozzuk, Zaragoza és Madrid érintésével estére értünk a Monfragüe parkba, immár Extremadura szívében, ahol egy parkolóban aludtunk meg (Mirador de la Báscula), mint később kiderült, a lehető legjobb helyen.

Reggel én csak később eszméltem, így lecsúsztam arról, hogy a KÉKSZARKA-csapat szépen ellepte és módszeresen fosztogatni próbálta a parkoló szemeteskukáit. Szerencsére később kiderült, hogy a faj nagyon gyakori egész Extremadurában és keletre Ciudad Real-ig az országút mellett is csapatosan látható. Egészen húsz példányig terjedő csapatait láttuk Monfragüe-ban az elkövetkező napokban. A Báscula-kilátóból aztán hajnal hasadtával (értsd: napfelkelte 7:30-kor!) csak sorjáztak a jobbnál jobb fajok: BARÁTKESELYŰK, fakókeselyűk, egy HÉJASASPÁR. Később sorra vettük a park méltán európa-hírű szitrjeit, ahol fakokeselyűk, dögkeselyűk, fekete gólyák, uhuk költenek. Még délelőtt láttunk SPANYOL PARLAGI SASOKAT, dögkeselyűt, szirti fecskéket, havasi sarlósfecskéket, kék kövirigót, szirti sast. Az ezen a napon jellemző szeles, hűvös időben sikerült megfigyelnünk legkönnyebben a nagy ragadozófajokat. Délután a WTWB Southern & Western Spain c. könyvben Cuatro Lugares Steppes-nek nevezett helyen madarásztunk, ahol a Monroy-Talaván környéki pusztarészek jónak mondottak, főleg persze tavasszal, de később ezeknél sokkalta jobb pusztákat találtunk. Lórinak persze meglett egy átrepülő FEKETEHASÚ PUSZTAITYÚKOT, hiába no, én, mint sofőr, kövi verebekkel, szikpacsirtákkal, vörös foglyokkal vigasztalódhattam.

Szeptember 8-án délelőtt Monfragüe-ban örömmadarásztunk, a várromnál, ahonnan eszményi kilátás nyílik a Salto de Gitano legendás sziklatömbjére, a keselyűk egyik legnagyobb parkbéli fészektelepére. A „szokásos” szemkápráztató madársereg mellett a legnagyobb mázli a KAFFER SARLÓSFECSKE több mint kielégítő, háromszori megfigyelése volt, vörhenyes fecskékkel és egy dalos poszáta tojóval egyetemben. A kempingünkben eltöltött déli pihenőt egy törpesas és egy kígyászölyv felbukkanása tette izgalmassá, akkor még nem tudtuk, hogy barát- és fakókeselyűket is rendszeresen látni a mindenki számára ajánlható, hangzatos nevű Camping de Monfragüe-ban. Délután a Trujillo városától északra lévő Belén falu melletti pusztákat hajtottuk meg, ahol a hazai viszonyokhoz képest szelíd és bizalmas túzokok között sikerült kihasítani egy REZNEK hímet, amelyet aztán reptiben is jól láttunk, emellett pedig a BERKI VEREBEK impozáns hímjeit is láttuk az elhagyatottabb pusztarészek tanyái körül. A déli nagy őrgébics nagyon gyakori volt errefelé.

Szeptember 9-én nagy fába vágtuk fejszénket, nem egyértelmű információk és útleírások alapján próbáltuk megkeresni a Cáceres-Trujillo sztyeppék közötti Lomo de Hierro kulcshelyet, ami pusztai tyúkokra biztosnak ígért zóna. A helyiek útmutatásai követve aztán sikerült meglelni a rendkívül rossz minőségű aszfalt utat, amely a környéken látott legjobb puszták között kanyargott és rengeteg jó fajt tartogatott. Földön pihenő barátkeselyűkkel indítottunk, hogy aztán az út fölött átrepülő NYÍLFARKÚ ÉS FEKETEHASÚ PUSZTAITYÚKOKKAL folytassuk az úja fajok kergetését, ezeket földön gyalogolva is meg tudtunk nézni. Később egy birkatetemen mindhárom extremadurai keselyűfajt meg tudtuk szemlélni, miközben az úton araszolva FEHÉRKARMÚ VÉRCSÉKET, vörös kányát, déli nagy őrgébicseket, déli hantmadarat, fehér gólyát, pásztorgémeket stb. láttunk.

A következő napon délelőtt végiglátogattuk Monfragüe kilátópontjait, immár utoljára, még mindig örömmel tekintve a sok-sok ragadozóra, azután délután kuhi-kergetőbe indultunk, mivel a WTWB-könyv szerint a Campo de Aranuelo-nak nevezett rész az egyik legígéretesebb egész Extremadurában. Most sem csalódtam a szerintem korrekt könyvben, az ígért helyen, Lóri a száguldó kocsiból szúrta ki a messze, remegő levegőjű délutáni pusztában fán felgallyazó KUHIT, amit aztán vadászat közben több percig tudtunk követni. A hab a tortán a víztározó fölött repkedő, Lóri által felriasztott és meghatározott MÁRVÁNYOS RÉCE volt, amit aztán én szerencsefi láthattam eredeti helyére visszarepültében, fantasztikus fények közepette, a fejem felett átrepülni. Kerestük még, de a madár beszállt a legnagyobb dzsindzsába a víztározó partján, így esélyünk sem volt újra megpillantani. Lórit legfeljebb a KÉK FÚK vigasztalhatták egy kicsit, meg azért a BERKI POSZÁTA is új volt neki. Este aztán a Puerta del Tiétar nevű kilátónál két uhut is behúzhattunk listánkra, akik az alkonyattal bújtak elő a keselyűfészkek közötti költőüregükből, késő este pedig hazafelé autózva a Monfragüen keresztül nem várt emlős fajt sikerült látnunk a kocsi fénycsóvájában az úton: egy CIBETMACSKA bizonytalankodott az átkeléssel.

Szeptember 11-én is Saucedilla mellett keztünk, kihasználva a puszta reggeli hűvösét, így a tegnapi helyen még jobban láttunk összesen három vadászó KUHIT, reggeliző kék fúkat, vörös kányát, kígyászölyvet, barna rétihéját, egerészölyvet, vörös és szürke gémeket, kárókatonákat, kis vöcsköket, berki poszátákat. A kuhizás után a Tablas de Daimiel Nemzeti Park felé folytattuk utunkat, útközben Magdrigalejo mellett láttunk közelről öt REZNEKET és öt túzokot, hogy aztán a szinte csontszáraz Daimiel Nemzeti Parkban újra meglegyen a KUHI, aztán pl. a guvat, gulipán, gólyatöcs, szürke cankó, nyári lúd, vörösfejű gébics. A különösebb rekord nélküli madarászatot egy újabb emlősfaj hosszas megfigyelése dobta fel: három VIDRA vadászott a sekély vízben megrekedt halakra, agyonidegesítve a parton a vedlésükkel elfoglalt récéket.

Szeptember 12-én már az Ebro-deltában ébredtünk, Katalónia legdélibb csücskében. A Riumar-öbölben újjáépített les és magas víz fogadott minket, így nem volt nagy fajgazdagság, de rengeteg téli ruhás füstös cankó és vedlő réce volt a vízen, valamint egy VÉKONYCSŐRŰ SIRÁLY. A Fangar-öböl partján és a tengerparton jó partimadár-vonulásba csöppentünk, százas csaptokban vonultak a téli ruhás fenyérfutók, partfutók, azonban KORALLSIRÁLYT ÉS VÉKONYCSŐRŰ SIRÁLYT nagyon keveset láttunk. A tengerparti homokdűnén keresgélt egy szikipacsirta, a CSÍKOS SZIKIPACSIRTÁKAT pedig szokásos helyükön, az Eucalyptus-kemping közelében lévő salicornia-mezőn láttuk, összesen 7 madarat. Érdekesebbek még: ékfarkú halfarkas (újabban átnyaraló a deltavidéken), bakcsó, üstökös réce ezres nagyságrendben, temminck partfutó, kis goda 6, heringsirály 25+, lócsér 19, kormos szerkő 95+.

Szeptember 13-án kora reggel elindultunk Barcelonába, útközben nagyon gyenge tengernéző-próbálkozással Torredembarrában (1 mediterrán vészmadár és 3 bukdosó) és egy sikertelen kormos hantmadár kereséssel Garrafnál. 14-és 15-én barcelonai barátom, Xavi Larruy Brusi vezetésével látogattunk végig jó csomó élőhelyet a nagyváros környezetében, jelentősebb madárfaj megpillantása nélkül, lévén ma Barcelona a mediterrán-medence egyik leggyorsabban fejlődő metropolisza, így azért túl sok értékes élőhely értelemszerűen nem maradt a környékén. Azért Garrafhoz visszatértünkben csak meglett a Falconera-sziklán arréb költözött KORMOS HANTMADÁR pár, láttunk BUKDOSÓ VÉSZMADARAT, meg sok betelepített asztrildot. Egy Garraf-hegységben abszolvált kora délutáni ragadozómadár-vonulási megfigyelés során bő fél óra alatt 8 vonuló halászsast láttunk és egy itteni igazi meglepetést, egy fiatal dögkeselyűt.

Szeptember 15-én éjjel felautóztunk a katalán Pireneusok középső szakaszára, ahol Queralbs település közelében sugalltak jó helyet citromcsicsörkére a helyi erők. Másnap hajnalban Lóri, most vesztére, megint hamarabb ébredt mint én és messzire eltávolodott a kocsitól, míg én kiszállás után életem felkeléstől számított leghamarabb bejövő és legközelebbről megfigyelt új fajával gyarapodtam, mivel két CITROMCSICSÖRKE úgy gondolta, nekik a kocsi melletti sziklák tövében kell reggeliznük. Szerencsére később Lóri is jól meg tudta nézni a madarakat. Később egy sűrű pihenőkkel tarkított hegymászást iktattunk be programunkba, és újra láttunk fakókeselyűket, két saskeselyűt, szirti sast, havasi varjúkat, havasi pityereket, lép- és fenyőrigókat, tüzesfejű királykákat, emellett pedig mormotákat, zergét, muflont. Ezután már csak annyi maradt, hogy egy Andorrai kitérő után másnap estére hazaérjünk Luxembourgba.

Az út során összesen 196 madárfajt figyeltünk meg, ami –mivel költés után, vonulás közben jártunk a helyeken-, elég szép eredmény. Természetesen pár madárfajra esélyünk sem volt (bonelli füzike, poszáták, tüskebújkáló, vékonycsőrű pacsirta) mivel költés után ezeket rendkívül nehéz megfigyelni, még ismert költőhelyen is. Képek a WP-galériában!

További információk:

Vámosi Krisztián
vamosikrisztian@hotmail.com
Fórum
Sajtófigyelő
Tyto alba aliensis....ez aztán a hír! :) ...
2019.11.19. 20:14 - Szalai Kornél
Magyarországi terepi hírek
Sziasztok! Az elmúlt négy évhez hasonlóan szeretnénk egy...
2019.11.19. 20:13 - Tar János
Apróhirdetések
A Kowa spektív eladva.
2019.11.19. 10:27 - Horváth László
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Madaras pólók, bögrék, karácsonyi üdvözlőlapok a Tatai Vadlúd Sokadalmon
2019.11.14.
Sziasztok! Kint leszek a Tatai Vadlúd Sokadalmon és viszek a saját illusztrációimmal ellátott... Tovább »
Beszámolók
Nyugat-Szahara, Délnyugat-Marokkó
2019.11.18.
Résztvevők: Molnár Márton, Nagy Miklós, Szilágyi Attila, Veszelinov Ottó Nyugat-Szaharában több... Tovább »
Galériák
Kakukk
Cuculus canorus
2019. szeptember 8.
 
Mezei veréb
Passer montanus

 
Szavannasas
Aquila rapax
2018. augusztus 5.
 
PKMK
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció