XIX. TVS
Feltöltött képek száma: 75338   Megfigyelési adatok száma: 256050
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Kanári-szigetek (Tenerife, Fuerteventura) 2010. szeptember - Európa / Spanyolország Megosztom Facebookon
2010.10.26. 14:52 Vámosi Krisztián

Kanári-szigetek (Tenerife, Fuerteventura) 2010. szeptember 15 – október 01.

Résztvevők: a „Grupo Quetzal” és a „Potenciális Split” csapatok (Csendes Anna, Katona-Urbán Gabriella, Verseczki Niki, Katona István, Katona Kristóf (1 éves), Pintér Balázs, Vámosi András (3 éves) és Vámosi Krisztián

Lejegyezte: Katona István (Bevezetés – Kinek érdemes menni?)
Vámosi Krisztián (Általános tudnivalók… – Meglátogatott helyek…- Fajlista)
Bevezetés

Miért „kell” egyszer idejönni madarászni?

A makronéziai szigetvilág öt szigetcsoportja (északról dél fele haladva: az Azori-szigetek; Madeira és a szomszédos Desertas szirtek; a Selvagens-szigetek; a Kanári-szigetek és a Zöld-foki-szigetek) WP és világszinten is különleges madarásztúra célpont. Egy magyar madarász számára több szempontból is nagyon izgalmasak ezek a szigetek.

1. Endemikus fajok:

Legfontosabb „titkos vágyaknak” a világon kizárólag itt előforduló endemikus madárfajok és alfajok („potenciális splitek”) számítanak. A Kanári-szigeteken a legfrissebb rendszertani eredmények öt endemikus alakot különítenek el fajszinten. Ebből négy (szürkefejű babérgalamb, fehérfarkú babérgalamb, kanári füzike és kék pinty) Tenerifén könnyen megfigyelhető. A kanári füzike a szállodák kertjében és parkokban nagyon gyakori, a két babérgalambra és a kék pintyre több biztos megfigyelési hely ismert, ahol kis türelemmel megfigyelhetőek. Az ötödik endemizmus, a kanári csuk kizárólag Fuerteventurán fordul elő, de élőhelyén a szurdokvölgyek („barranco”-k) bokrosaiban gyakori (kb. 1000+ fészkelő pár). Ezeken felül néhány további érdekes fészkelő faj úgynevezett makronéziai endemizmus, azaz a többi szigetcsoporton is előfordulhat. Tenerifén ezek közül könnyen látható a szállodák környékén is az egyszínű sarlósfecske, a kanári pityer és maga a kanári, valamivel nehezebben a komp utakon vagy seawatching során a makronéziai vészmadár (amelyet korábban a kis vészmadár boydi alfajaként tartottak számon), és végül nagy szerencsével a madeirai viharfecske (fészkelő állománya 300-500 pár körüli, hat ismert kolóniája kizárólag helikopterrel megközelíthető szirteken található).

2. Tengeri madarászat:

Ez utóbbi makronéziai fajok egyben már a második fontos szemponttal is kapcsolódnak. A tengeri madárfajok megfigyelése (pelagic és seawatching) még egy dunai hajózásokon, illetve téli balatoni szinkronokon felnőtt magyar madarász számára is az egyik legkülönlegesebb formáját jelentik a madarászatnak. A tengeri fajok közül kiemelendő a szalagos szerecsenhojsza, amely a WP-ben egyedül a makronéziai szigetvilágban fészkel (egyébként pedig trópusi szigetek, mint például Hawaii vagy Japán mellett a Bonin-szigetek fészkelő faja). A WP-ben legkönnyebben Madeiráról a Desertas-szirtekre szervezett túrákon látható (fészkelő üregeik a kutatóház környékén vannak), de a Kanári-szigeteken is könnyűnek mondható a hajóutakon májustól szeptemberig. A legnagyobb számú, közönséges tengeri faj a mediterrán vészmadár, amelynek itt fészkelő borealis alfaja „potenciális split”. A most zajló molekuláris taxonómiai vizsgálatok alapján esélyes fajszintű elkülönítése a Földközi-tengeren fészkelő törzsalak diomedea-tól, a harmadik, Zöld-foki szigeteken élő alak, az edwardsii már minden rendszertan szerint faji státuszra emelkedett. Ez utóbbi egyébként idén először fészkelt a Kanári-szigeteken is. További ritka fészkelő Procellariformes az atlanti vészmadár (kb. 220 pár), a fehérarcú viharfecske (40-50 pár) és az európai viharfecske (500-1000 pár). Az atlanti vészmadár a vonuló példányokkal kiegészülve esélyesebb, mi is megfigyeltük és sok beszámolóban is szerepel, , a fehérarcú viharfecske (amely nagy tömegekben a Selvagens-szigetek fészkelője) újabban nyár közepén a Lanzarotéről induló komputakon szokott előkerülni, az európai viharfecskére viszont nincsen stratégia a Kanári-szigeteken, viszont ez a faj a WP-ben szerencsére sok helyen könnyű. Vonuláskor vagy kóborlóként ritkaságként előfordul a nagy vészmadár, szürke vészmadár, a baleári vészmadár, a villás viharfecske és a Wilson-viharfecske, valamint minden évben van adata a Zöld-foki szigeteken fészkelő vöröscsőrű trópusimadárnak is (sőt többször fészkelési kísérlete is volt).

A tengeri madárfajok jó minőségű megfigyelésére etetéssel („chumming”) kombinált célzott hajóutak lennének ideálisak, amelyek sajnos a WP-ben még nem olyan elterjedtek, mint például Észak-Amerikában vagy Ausztráliában. Mi kísérletképpen részt vettünk egy tenerifei madarász mostanában indult pelagic-ján, amely az Anaga-fok környékére megy. Sajnos rossz tapasztalataink voltak, sem a vezető, sem a hajóskapitány nem állt a helyzet magaslatán, ezért ezt az utat másoknak sem ajánljuk, véleményünk szerint nem éri meg az árát (részleteket lásd a helyszíni beszámolóban). Második opció a tengerpartról megfigyelés lenne (seawatching), amelyre van néhány híresebb szirtfok Tenerifén (Punta de la Rasca, Punta de Teno), de ezek nem garantálják a nehezebb, de kötelező fajok megfigyelését (főleg a makronéziai vészmadárét) és elég nehezen megközelíthetőek. Pedig a Kanári-szigetek elméletileg nagyon jó „szivacsing” hely kéne legyen, hiszen az egész WP egyik legkiemelkedőbb szárazföldi megfigyelési lehetősége „nem messze”, a szomszédos Madeira észak-nyugati csücskében Porto Moniz falucskában található, amely tényleg fenomenális madarászélménnyel (közeli madarak, pompás fényviszonyok, kellemes időjárás, 7 Procellariformes faj kvázi garantált, több faj ezres egyedszámban megfigyelhető) ajándékozza meg az embert augusztus végén/szeptemberben (részletek egy finn madarászpárral közös megfigyeléseinkről itt: (http://koti.mbnet.fi/caligata/made2.html).

Ezért harmadik alternatívaként jönnek szóba a szigetek között nagy sűrűséggel közlekedő kompok. Elvben a kompok nem túl szerencsések madarászat szempontjából, mert túl gyorsan mennek és a madarak nagy részét csak messziről lehet az eleve mozgó hajóról megfigyelni. A Naviera Armas cég hajója azonban még a lassabbak közé tartozik és a Tenerife-La Gomera 55 perces járata nagyon híres, ezen próbálják a madarászcégek a makronéziai vészmadarat megmutatni. Ezen az úton hárman részt vettünk, de a gömbölyűfejű és a palackorrú delfineken kívül csak néhány mediterrán vészmadarat és halfarkasokat láttunk. A másik kompozásunk Teneriféről Gran Canaria érintésével Fuerteventurára azonban messze várakozásaink felett sikerült, négy tengeri emlősfajt és négy Procellariformest, köztük a három makronéziai WP-s fajt láttuk nagyon jól. Erről az útról nem találtunk útleírást és nyilván a tengeri madarászat sosem lehet garantált, de mindenképpen szóba jöhet a repülő alternatívájaként azoknak, akik Tenerife mellett Fuerteventurára is át akarnak menni (másik irányba éjszaka jön a komp). Olcsóbb is, mint a repülő (egy irányba 45 euro).

3. Amerikai fajok:

Habár a makronéziai szigetvilágban az Azori-szigetek (különösen Corvo) kimagaslik ebből a szempontból, földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a Kanári-szigeteken is sok észak-amerikai kóborlót szoktak ősszel és télen megfigyelni. Ezek nagyrészt parti madarak, de egy lagúnagém 2008-ban például több mint fél évig megfigyelhető volt a los americanosi McDonalds előtt a tengerparton... Azaz aki a Kanári-szigetekre tervez túrát annak érdemes indulás előtt utánajárni (például itt: http://avescanarias.blogspot.com/) hátha lehetősége lesz egy-egy ilyen ritkaságot megfigyelnie, illetve érdemes egy Sibley-t beraknia, hátha nagy szerencséje lesz és amerikai fajt talál. A földrajzi közelség ellenére az uralkodó széljárások és a vonulási szokások miatt sokkal ritkábban bukkannak fel afrikai ritkaságok (elsősorban Fuerteventurán, amely a legközelebb fekszik az afrikai kontinenshez, kb. 110 km-re), de azért érdemes ezekre is figyelni. Végül nagyon sok számunkra gyakori európai madárfaj a Kanári-szigeteken nagyon ritka, ezeknek az adatát illik elküldeni a helyi megfigyelőknek, például a fenti blogra, hadd legyen lehetőségük örülni neki vagy utánamenni esetleg. Ugyanakkor nekünk valahogy egyáltalán nem volt nagy öröm látni a fuerteventurai sivatagban keringeni a fekete gólyát (a könyvünk szerint második adata a szigetre), valahogy más értelmet kap az eltévedt kóborló ritkaságok megfigyelése egy itthon fokozottan védett faj esetében.

4. WP-s érdekességek magyar szemmel:

Az endemizmusok és a tengeri fajok mellett számos további érdekes fajt lehet megfigyelni, amelyek közül világszinten is kiemelkedik a galléros túzok itteni fuerteventurae alfaja, amelyet állítólag itt a legkönnyebb látni (és biztosan nem az arab sólymászok által kieresztett példány: lásd http://gulfnews.com/news/gulf/uae/environment/north-african-houbara-release-very-exciting-1.96084). Így is mindenképpen időt kell rá szánni, mert bujkálós madár, de megéri (részletek a helyszín leírásánál). További itthon egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán megfigyelhető fajok, amelyek Tenerifén és/vagy Fuerteventurán fészkelnek és egy magyar madarász számára érdekesek lehetnek: vörös ásólúd, dögkeselyű, sivatagi sólyom, barnanyakú szirtifogoly, futómadár, feketehasú pusztaityúk, szirti galamb, pálmagerle, halvány sarlósfecske, csíkos szikipacsirta, kucsmás poszáta, törpeposzáta, afrikai kékcinege, sivatagi őrgébics, berki veréb, kövi veréb és trombitás sivatagipinty.

5. Érdekes alfajok:

A többi fészkelő faj nagy része is érdekes, mivel az itthon látható rokonaikhoz képest gyakran szembetűnően eltérő morfológiai bélyegekkel és énekkel rendelkeznek. Ezek szemezgetése további szórakozási lehetőséget jelent egy itthoni madarásznak és ráadásul ezek közül több is „potenciális split”. Karosszékes öregkorunkban Karácsonykor a kandalló mellett a lelkes PhD hallgatók molekuláris taxonómiai tanulmányainak olvasgatása közben örömmel fogjuk pipálgatni ezeket a szakszóval „armchair tickeket”. Mielőtt valaki félreértené az (ön)iróniát, hadd linkeljük be (www.cdietzen.de/wp-content/uploads/2008/03/diss_c-dietzen.pdf) Christian Dietzen barátunk kanári-szigeteki énekesmadár fajok evolúciójáról készített tanulmányát, amely szerintünk lebilincselő olvasmány annak is, akit csak az evolúcióbiológia, illetve a Kanári-szigetek élővilágának általános fejlődéstörténete önmagában érdekel. Ebben a disszertációban nagyon alapos elemzések szólnak arról, hogy melyik énekes faj milyen ütemben érkezett a szigetekre, ott milyen szelekciós nyomás érhette, mennyire tekinthető önálló alfajnak, illetve fajnak. A legérdekesebb talán annak leírása, hogy a kanári királyka miért tekinthető a sárgafejű királyka alfajának, ugyanakkor a madeirai királyka esetében miért jogos a tüzesfejű királyka alfajából a faji szintre emelés. Szintén tanulságos olvasni, hogy a Sylvia poszáták és a kanári esetében miért nem javasolt az alfaji elkülönítés, ugyanakkor a vörösbegyet miért gondolják alfaji szinten különbözőnek. Ezzel felületes megfigyelőként mi is egyetértettünk, érdemes alaposabb pillantást vetni a superbus alfajra a babérgalambok keresése közben. Végül, de nem utolsósorban sárga irigyek vagyunk, hogy Christian be tudta bizonyítani, hogy az egyes szigeteken előforduló vörösbegy alakok nem közös őstől származnak (nem monofiletikus eredetűek), ezzel jogot kapott arra, hogy a WP-ben egy új alfajt a barátnőjéről nevezhessen el.

6. Más érdekességek:

Amint az a fenti PhD dolgozatból is kiderül, a Kanári-szigetek az európai biológusok számára a Galápagos-szigetekkel ér fel. Habár sokkal közelebb van a szárazföldhöz, mint híresebb társa, számos alapvető fajkeletkezési mechanizmus így is pompásan tanulmányozható. Ennek alapvető oka, hogy az összes sziget vulkáni eredetű és sosem érintkeztek a szárazfölddel. A kisebb távolság miatt sajnos olyan izgalmas madárcsoportok, mint a Darwin-pintyek (vagy mondjuk a gyapjasmadarak Hawai-on) itt nem alakulhattak ki, de így is izgalmas látni az „evolúciót élőben”, mint például a fenti alfajok esetében. Mivel ráadásul ezek a szigetek több millió év eltéréssel alakultak ki, volt idő arra, hogy az egyes szigetekre átjutott alakok stabilizálódjanak mielőtt az újabb sziget kialakul és ott is megjelennek. Számos esetben mint például a híres kanári-szigeteki óriásgyíkoknál (a Lacertidae családba tartozó Galliota genus, link itt : http://reptile.blog.hu/2008/03/02/a_kanari_szigetek_oriasgyikjai#more361612) a kolonizáció a híres pattintott kő modellt követte, azaz Észak-Afrikából először a keleti, idősebb szigetekre jutottak el, majd egyre nyugatabbra, végül a legnyugatibb szigetre El Hierrora, hogy eljusson az óriásgyíkok evolúciójának csúcsára, büszkeségünk a „Galliota simonyi” formájában (amely azonban sajnos komoly veszélyben van). Ugyanakkor a madarak esetében számos esetben több ízben jutottak el az európai törzsalak példányai az egyes szigetekre (például a sárgafejű királyka esetében), a többszörös kolonizáció számos alfajt eredményezett, amelyek közös őse Európában él. Madarak közül egyedül az erdei pinty esetében feltételezik, hogy a szigetről szigetre terjedést követte, az összes makronéziai alfajt monofiletikusnak tekintik, amelyek az Azori-szigetekről Madeira érintésével először a nyugati szigetekre (pl. La Palmára jutottak el) és onnan tart kelet fele, most jár Gran Canariánál (egy külön alfaj formájában). Tehát a Kanári-szigeteki twiccserek plusz jutalma lehet, hogy a ritkaság megfigyelése egyben potenciális speciáció twiccs is lehet akár.

Szintén lenyűgöző a növényvilág története, a körülbelül 2000 edényes faj egynegyede endemikus. Ezek közül kiemelkednek a híres sárkányfák (Dracaena draco), amelyek legszebb, sokszáz éves képviselője Icod de los Vinosban található. Nyugat felől érkezve az egyik hajtűkanyarban pompás rálátás nyílik, a helyet a tilosban parkoló turistabuszokról lehet megismerni, akik szintén a 4 eurós belépődíjat szeretnék megspórolni. Ez a hely egyben a turisták etetése miatt ideális hely a Galliota gyíkok termetes képviselőinek megfigyelésére is, mi még soha nem láttunk hasonlót, hogy gyíkok az ember megjelenésére tömegesen másszanak elő a fal repedéseiből és rohanják le a fényképező kezet (talán ez is egy speciáció kezdete). Kisebb sárkányfák egyébként szinte minden falu főterén vannak, ahol közelről is lehet bennük gyönyörködni, és elképzelni milyenek lehettek az ember megérkezése előtt erdőalkotóként. A sziget másik jellegzetes növénycsoportja a kígyósziszek (Echiumok), amelyek hatalmas méretű, vörös színű képviselői (az Echium wildpretii) tavasszal sokfelé láthatóak a Teide vulkán oldalában az utak mentén (http://www.flickr.com/photos/dcols/211233556/). Végül, de nem utolsósorban ki kell emelni a gyönyörű babérerdőket is. A jégkorszak és az ember megjelenése előtt ez a társulás borította a Mediterráneum nagy részét, ma már sajnos csak kisebb foltokban maradt fenn a makronéziai szigetvilágban, az összes babérerdő UNESCO által védett természeti örökségnek számít. Madeirán a legszebb, de aki Tenerifén madarászik annak mindenképpen javasoljuk, hogy néhány órát túrázzon az Erjos környéki babérerdőkben (Monte Agua vidékén), amelynek domináns alkotó fafaja a hangafa (egy fa méretű Ericacae faj) és négy különböző babérfa (Lauracae) faj. Habár a két babérgalambfaj sokkal könnyebb Mirador de la Grimonánál, de ez utóbbi hely egy zajos kocsi parkoló. A szürkefarkú babérgalamb viszont Monte Aguánál él a legnagyobb sűrűségben, ahol sokkal hangulatosabb a megfigyelésük egy-egy sziklára kiülve vagy végtelen türelemmel (és szerencsével) az erdőben becserkészve és közben számtalan más alfajt (királyka, vörösbegy, erdei pinty) is pompásan meg lehet figyelni.

Végül, de nem utolsósorban kihagyhatatlan természeti látvány a Teide, a világ harmadik legnagyobb vulkánja, amely igen aktív (talán ez indokolhat egy látogatást a közeljövőben), utoljára 1798-ban és 1909-ben tört ki. A Teide kirándulást érdemes a kék pinty meglátogatásával összekapcsolni, mert ez a faj a vulkán alatti utolsó erdőzónának, a kanári fenyő társulásnak a karakterfaja.

Kinek érdemes menni

Az alábbi úti beszámolót úgy próbáltuk elkészíteni, hogy a hardcore WP és Worldtwitcherek, de az általánosabb érdeklődésű madarászbarátaink is hasznosnak találják. A hard core trip néhány nap alatt megvalósítható, az endemikus fajok könnyűek, a szervezés lényege, hogy minél több tengeri madarászatra jusson idő. Célszerű ötlet lehet összekapcsolni Madeirával augusztus második felében (az ötlet tudtommal Cser Szilárdé), amikor a madeirai és a Desertas viharmadár még garantálható (a királyka és a babérgalamb ott is könnyű), de már megindult az Atlanti-óceán déli felén költő vészmadarak hazavonulása is. A kompút hasznos lehet (és relatív sokkal olcsóbb, mint a repülő), de menetrendje igazából nem túl kedvező, csak a Tenerife környéki tengerszakaszt teszi meg világosban.

Ugyanakkor mi részben már egy másik ágát képviseljük a madarásztársadalomnak, és ez a kisbabás madarászok csoportja. A következő években álmaink szerint azokat a szigeteket látogatjuk végig, ahova családdal viszonylag olcsón el lehet jutni, és közben szépen sorjában meg lehet tekinteni a WP izgalmas endemikus madárfajait is. Ennek első állomása volt ez az út és reményt keltve jelenthetjük, hogy képletes babakocsi listánk méretesre hízott. A négy tenerifei endemizmus és a három makronéziai endemizmus megtekinthető (kis szerencsével) kisgyermekkel a kézben, de sikerült nagyon közelről például sivatagi őrgébicset, barnanyakú szirtifoglyokat és sivatagi sólymot is megfigyelni babakocsi tologatás vagy homokozás közben. Tapasztalatunk ugyanakkor, hogy az önfeláldozó feleségek (akik elengedtek minket három napra, hajózni és Fuerteventurára, plusz két napra a babérgalambok hajkurászása miatt, és akiknek ezúton is köszönjük a támogatásukat) pihenése érdekében a twiccser apukáknak komolyan kell előre megszervezniük a legjobb helyek felkeresését, ha biztosra akarnak menni minden fajjal. A kisbaba, mint fogalom helyettesíthető nem madarász barát/barátnő fogalmával is, azaz romantikus túráknak álcázott célzott clean-up tripek is könnyedén megvalósíthatóak Tenerifén.

Általános tudnivalók, utazás

A kanári-szigeteki összes endemikus madárfaj tehát könnyen és rövid idő alatt Tenerifén és Fuerteventurán látható. Az összes alfaj összevadászása –már akit érdekel az ilyesmi- viszont hosszú és fáradságos elfoglaltság, azonban ehhez hasznos segítséget nyújt a Tony Clark-féle határozókönyv (http://www.acblack.co.uk/naturalhistory/Books/details.aspx?isbn=9780713660234&title=A+Field+Guide+to+the+Birds+of+the+Atlantic+Islands). Ehhez gyakorlatilag az összes szigetet végig kellene látogatni. Egy hét intenzív madarászattal 75-85 faj összeszedhető egy-két szigetről, általában 55-65 faj/hét körül szoktak látni. A helyi fajlista (itt kell lekérni: http://www.africanbirdclub.org/countries/checklists/index.html) terjedelmes a sok észak-amerikai őszi vendég és az európai, észak-afrikai őszi-tavaszi vonulók és kóborlók miatt, ám ezek többsége csak ritka/rendszeres/kis számú vendég.

A szigetek felkeresése legegyszerűbben és legolcsóbban fapados repülőgépekkel oldható meg. A Ryanair több kanári-szigeteki repülőtérre indít járatot Nyugat-Európa sok repteréről (pl. Farnkfurt-Hahnból is), Magyarországról pedig chartergéppel is el lehet ide jutni. Bécsből van közvetlen járat Tenerife déli reptérre. Mi klasszikus családos/kisgyerekes nyaralás keretében, csomagban vásároltuk a szállást és repülőjegyet a TUI-tól (vigyázat: az iroda 2010 telén kivonul Magyarországról). A szigeteken az élet összességében nem mondható drágának, így az ideutazás, szállás és autóbérlés költségein túl nem kell már nagyon sok kiadásra gondolnia a madarásznak.

Néhány példa az árszínvonalra: a 95-ös benzin literje 0,78 EUR; kb. 20 km taxizás este, 4 fő részére, sok csomaggal 17,50 EUR; Naviera Armas komphajójegy Tenerife és Fuerteventura között 45 EUR/fő (a tiszta utazási idő 5 óránál több, remek seawatching lehetősséggel!); Fuerteventura – Tenerife Norte repülőjegy a Binter Canarias légitársasággal (http://www.bintercanarias.com/) 102,5 EUR/fő. A parkolás díja Santa Cruzban a kikötőben 14 EUR/nap. Literes dobozos gyümölcslevek 1,10 EUR-től.

Időjárás: szeptemberben éjjel 22-23 fok, nappal 26-32 fok az átlagos. A parton sok a napsütés, a hegyvidéken gyakori a köd és a felhő. Tenerife északi részén gyakran hűvös és felhős, csapadékos az időjárás. Az erjosi babérerdőben reggelente 15 fok körüli a hőmérséklet (1200 m). Napközben a Teide kalderájában kb. 22 fok van (2000 m). Fuerteventura nagyon száraz, sivatagos, itt 30-34 fokos meleg van nappal. Az UV-index gyakran 10-es körüli, erősen tűz a nap. A tengervíz 22-24 fokos. (Info az időjárásról: http://www.aemet.es/es/eltiempo/prediccion/comunidades?k=coo&w=&o=pais)

Autóbérlés: nagyon sok lehetőség van reptereken, kikötőkben, de hosszabb időszakra érdemes online lefoglalni a kívánt autót. Sok cég van jelen a helyi piacon, mi a www.cicar.com–;ot ajánlanánk (igazi helyi cég), akik a többieknél rugalmasabb nyitva tartással és expressz gyors kiszolgálással lopták be magukat a szívünkbe. Érdemes összehasonlítani a Goldcar, Hertz, Budget, stb. ajánlatait is. Mi két hétre, biztosítással, extra vezetővel, babaüléssel, teli tankkal együtt 447 EUR-t fizettünk egy Citroen C4-esért a Recordon keresztül. Az autó szigetek közötti kompoltatásáért külön kell napi átalánydíjat fizetni (pár euro). Másfél napos kocsibérlés Fuerteventurán 56 EUR.

Közlekedés: autópályán a 120 km/h a megengedett legnagyobb sebesség, városok környékén sokat radaroznak. Az autópályákon kívüli utak szűkek, kanyargósak, rendkívül sok a szerpentin, úgyhogy száguldozni nem lehet. Sok az építkezés, egész új lakónegyedek számára építenek új utakat, körforgalmakat, bővítik az autópályát Tenerife nyugati partján, úgyhogy nehéz navigálni. A sima körforgalmakból gyakran 6-7 irányba lehet továbbmenni, nem egyszerű itt vezetni. Szerencsére viszonylag sok fotózásra kialakított megállóhely található a főutak mellett a hegyvidékeken, ahonnét lehet madarászni is.

Aki családi nyaralás keretében, gyerekekkel szeretné felkeresni a szigeteket, számoljon azzal, hogy főleg nagyobb srácok élvezhetik a sokféle állatkertet, kalandparkot, vízi vidámparkot. Sajnos ezekbe a belépő gyakran elég drága (10-24-30 EUR/fő), valamint az ott vásárolt éltelek, üdítők csillagászati összegbe kerülnek. Ezek némelyike viszont világhírű (mint a Loro Parque). Kicsiknek 3 éves kor alatt ingyenes a belépés a legtöbb helyen.

Térképek: Tenerife 1:75 000 a freytag&berndt kiadótól, és ugyaninnen Fuerteventura 1:100 000. Ezeken majd& minden madarászatilag fontos hely megtalálható, névvel. Az autós GPS-térképek a sok útépítés miatt nem mindig megbízhatók.

Útleírások: a www.travellingbirder.com honlapon az első tucat legnépszerűbb úti cél közé épp befér még a Kanári-szigetek, 201 útleírással (2010. november elején). Érdemes körültekintően kezelni ezeket, gyakran elírják a helyek neveit, főleg angol nyelvű riportokban. Az ősz kevéssé népszerű évszak, télről és tavaszról találni a legtöbb leírást.

Komputak: alacsonyabb sebessége miatt a Naviera Armas (http://www.navieraarmas.com/index.php?id_pagina=1) társaság kompjai alkalmasak madarászatra. A Tenerife – La Gomera kompút 55 perces, a világ egyik legjobb helye tengeri emlősök megfigyelésére. Telente a kis vészmadár gyakran látható erről a kompról. (Ára most 46 EUR/fő egy nap alatt oda-vissza).

Meglátogatott helyek, az ott látható madarak
Tenerife
La Caleta
Itt volt a szállásunk. A part sziklás, délebbre homokos strandok is akadnak. A parttól több száz méterre tonhalnevelő ketrecek sorakoznak az öbölben, ezek körül mindig látni sárgalábú sirályokat (atlantis alfaj) és mediterrán vészmadarakat (nyugati szél esetén reggelente százas nagyságrendben). Egyik reggel vonuló nagy halfarkas került elő itt. A sziklás parton kis pólingokat, kőforgatókat, parti liléket, sárgalábú sirályokat láttunk. A sivatagi sólyom, vörös vércse rendszeresen vadászott a parton. A közelben található La Caleta golfpálya az édesvizű tavaival és öntözött gyepeivel vonzotta a madarakat, több napon keresztül láttunk itt barnanyakú szirtifogoly csapatot, az utolsó napon pedig négy pásztorgém időzött itt. A hegyi billegető helyi alfaja, a kanári csilpcsalpfüzike és a sivatagi őrgébics koenigi alfaja, az egyszínű sarlósfecske minden nap könnyen megfigyelhető volt a környéken.

Las Lajas piknik terület, TF-21-es út
Kb. 1800 méteres magasságban található, jól kiépített, nagy piknikterület tűzrakó helyekkel, játszótérrel, mosdókkal, ivó kutakkal, Villaflor településtől északra, a Teide oldalában. Napsütéses időben, melegben az ivó kutak közelébe gyűlnek a helyi specalitások: a kék pinty, a kanári, az afrikai kékcinege (teneriffae alfaj), a nagy fakopáncs canariensis alfaja, a sárgafejű királyka teneriffae alfaja. Jó időben az autó mellől 7 perc alatt mindent láttunk. Felhős, szeles idő esetén jobban bujkálnak és halkabbak a madarak, ekkor fél óra alatt lehet összeszedni a fajokat/alfajokat. A kék pintyek féltek a pissegéstől (találtunk tépést is), míg az afrikai kékcinegék és a királykák jól válaszoltak rá. Az erdőövben gyakori volt a vörös vércse canariensis alfaja.

Boca de Tauce – Parador Nacional de las Canadas, TF-21-es út
A Teide kalderájában, 2000 méter feletti fennsík. Kanári csilpcsalfüzikével, kanári pityerrel találkoztunk itt. Találtak már errefelé havasi lilét is.

Los Erjos, TF-82-es út
Ezen a térképen (http://www.birdforum.net/opus/Image:Map_erjos.jpg#filelinks) minden fontos információ megtalálható az itteni babérerdőről. Mi Erjos település déli szélétől, a buszmegállótól fordultunk le balra a jelzett földútra, amelyen a rádióadókig be lehet autózni. Az első gyalogösvénynél kiültünk a sziklákra és onnan szkenneltük a hegyoldalakat. Korai és hétköznapi látogatás esetén valószínűleg könnyebben látni a babérgalambokat, mert hétvégente sokan túráznak, kerékpároznak errefelé. A szürkefejű babérgalambokat lehet könnyebben látni itt, nagyon sok megfigyelőnek már a bevezető úton vagy a túraút elején sikerül megpillantania átrepülő madarakat. Nekünk több órás folyamatos szkennelés eredményeképpen lett meg háromszor, szerencsére kiülve is jól láttuk egyszer. Ezen kívül a karvaly granti alfaját láttuk itt. A sűrű babérerdőben egyébként nagyon sok vörösbegyet (superbus alfaj), kanárit, kanári csilpcsalpfüzikét, erdei pintyet (canariensis alfaj) láttunk/hallottunk.

Erjos településtől délre, mély völgyben több apró tó fekszik. Olyan helyi ritkaságok figyelhetők meg itt, mint a szárcsa, vízityúk, telente pedig akár ritka amerikai kóborló récék is elvetődnek ide.

Barranco de Ruíz, TF-5-ös út
San Juán de la Rambla mellett, az északi parton egy népszerű hússütögető hely a szigeten, hétvégente óriási a torlódás a parkolóban. A völgy jobb oldalán szuperül kiépített sétaút vezet fel a barrancóba, elhagyott vagy alig művelt régi gyümölcsöskertek romjai között. Elég sokan szoktak itt babérgalambokat látni, de sok a völgy alján a parlagi galamb. Most egy hím sivatagi sólyom tűnt a fő rezidensnek, így babérgalambokat itt nem láttunk. Sok a kanári, vörösbegy, kanári csilpcsalpfüzike, akad hegyi billegető.

Mirador de la Grimona, TF-5-ös út
Az autós térképen jelölt Barranco de Ruíztól keletre esik, kb. 1-1,5 km-re. Los Realejosból San Juán de las Ramblas felé autózva, a második, nagyon rövid alagút után kb. 50 méterre kell kiállni egy kb. 3 férőhelyes, kiépített kis parkolóba. Innen kell a meredek sziklafalat kézi távcsővel pásztázni, a csúcs alatt lévő babérerdő-folt lombkoronájában 100%-os biztonsággal hozható a fehérfarkú babérgalamb. Reggel napfelkeltekor egy óra alatt 15-ször sikerült megfigyelni átrepülve, ebből többször kiültek nagyon rövid időre száraz ágakra, de aztán eltűntek a babérfák lombkoronájában. Délben félóra alatt négyszer figyeltük meg átrepülve, de a lehető legrosszabb fényviszonyok között, a legmelegebb délutáni órákban is láttuk fél óra alatt kétszer a fajt. A szürkefejű babérgalamb is előfordul itt. A barranco alsó részén itt is sok a parlagi galamb.

Naviera Armas kompút, Santa Cruz de Tenerife – Las Palmas de Gran Canaria és Las Palmas de G.C. – Morro Jable (Fuerteventura) között

Ezt a komp utat kísérletként választottuk, a nagy madarászcégek általában repülővel viszik vendégeiket Fuerteventurára, hogy a csukot és a túzokot megnézzék.

Jelenleg hetente egyszer, vasárnap reggel nyolckor indul a komp, amely a déli pihenő után délután öt órára ér Morro Jable kikötőjébe. A kompút a tengeren összesen 5,5 óra tisztán. A hajó orrára sajnos nem lehet kimenni, de a középső fedélzeti szint szélárnyékos zugában, viszonylag elől nagyon jó megfigyelési pont van. A tengerszint felett kb. 15 méterre, elég messzire és jó szögben ellátni. Délelőtt a hajó jobb, délután pedig a bal oldalán madarásztunk a fényviszonyok miatt. Sokat kell szkennelni kézi távcsővel, a hússzoros nagyítással pedig a teleszkóp is egészen jól használható, a hajó alig billeg.

Úgy érezzük a kísérlet sikerült, hatalmas élmény volt az egész út. Az első félóra mediterrán vészmadarai után nagyon felpörgött a madarászat, a legjobb szakasz a Gran Canaria fele tartó részen félúton volt. Összesen négy tengeri emlősfajt láttunk nagyon jól, palackorrú delfint (Tursiops truncatus), gömbölyűfejű delfint (Globiocephala macrocephalus), atlanti csíkos delfint (Stenella coeruleoabla), és egy csőrös bálna fajt (Mesoplodon europaeus). Madarak közül a legizgalmasabb a Niki által a hajó mellett kiszúrt madeirai viharfecske volt, de nagyon nagy élmény volt a makronéziai vészmadár (kb. 10 alkalommal), a szalagos szerecsenhojsza (8 alkalommal), és az atlanti vészmadár (legalább 1 biztosan) is. A tenger felett láttunk még szélesfarkú halfarkast, küszvágó cséreket, fenyérfutókat, kőforgatót, kis kócsagokat és a kikötőkben kenti cséreket, sárgalábú sirály atlantis alfaját és heringsirályok graellsi alfaját is. Végül, de nem utolsósorban láttunk egy óriásteknőst (valószínűleg cserepesteknőst) és sok repülőhalat (2 fajt is).

Tengeri pelagic a Birding Canarias céggel

Amilyen meglepően jól sikerült a kísérleti kompút, olyan csalódás volt a nagyon várt nyílt tengeri túra. Nagyon kicsi vitorlással mentünk, amely mindössze 6 tengeri mérföldre távolodott el a partoktól. A vezetőnk a tenger kémlelése helyett főleg a többi spanyol vendéggel beszélgetett, nagyrészt a főzésről vagy éppen bóbiskolt (egyébként egy az egyben egy hobbitra hasonlított és amúgy kedves ember volt, fotó a hobbit guide-ról itt http://3.bp.blogspot.com/_pwb5ljtyJkY/TKGyTo2V_uI/AAAAAAAABlI/FpCNLMEBrD8/s1600/feria+aves+tarifa+2010+a.jpg). A tengert szinte végig csak mi figyeltük és miután érdekességeket találtunk többször kellett szólnunk, hogy forduljunk irányba, egy ilyen esetben a hajóskapitánynak sikerült 360 fokban körbefordítani a hajót.....

A tenger szerencsére azért megajándékozott bennünket néhány nagy élménnyel, főleg az élőlények közelsége és ritkasága miatt (és a fentiek miatt self-found-nak számítanak). A mediterrán vészmadarak kis, vízen megülő csapatai mellett két szalagos szerecsenhojszát láttunk, két Risso-delfin (Grampus griseus) csapatot (külön a hímeket és a nőstényeket a fiatalokkal), valamint néhány cápát (kék cápa alakkörből), volt rengeteg repülőhal és végül egy óriásteknős megpillantása kárpótolt minket valamennyire a viharos, esős időben.

Fuerteventura
Itt olvasható egy cikk arról (http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1365-2028.2008.00971.x/full), hogy Fuerteventurán, ahol világviszonylatban a legkönnyebb látni a galléros túzokot, mi is a helyzet jelenleg. Érdekes ennek a cikknek az állításaival összevetni az útleírásokat. Úgy tűnik, hogy mivel mindenki biztosra megy, nagyon kevés hely látogatott (elsősorban Cotillo, Lajares, Corralejo, Tindaya, Costa Calma környéke) és nagy területeken egyáltalán nem keresik a madarat, pedig az ott van. Mi egy olyan helyen láttuk a madarat, ahol vendégmadarászok nem szokták látni, viszont a cikk szerzői megfigyelték...

La Pared, FV-605-ös út melléke
A Granillo illetve Tablero de los Almacenes területeken kerestük a galléros túzokot délután és alkonyatkor, sikertelenül. Előttünk egy francia csapat látott egy példányt errefelé repülni, de nem találták vissza. A homokos-sziklás, alacsony bokrokkal tarkított terület a faj nyári-őszi pihenőterülete, az innen nem messze eső, az FV-2-es útról is látható szélerőműpark területén rendszeresen szokták látni. Az Almacenes területen belebotlottunk egy fiatal kanári csukba, láttunk csíkos szikipacsirtákat, trombitás sivatagipintyeket. A holló, az egerészölyv insularum alfaja, a vörös vércse, a nagy őrgébics gyakori errefelé. Abszolút meglepetés a fekete gólya 3-4. adata, amely madarat másnap visszataláltuk (az ABC-fajlistában nem is szerepel még a faj).

Antigua – Triquivijate
A galléros túzok fő költőterületei Fuerteventurán a Triquivijate – La Ampuyenta – Tefía – Tindaya települések közötti lapos, kiterjedt puszták a sziget közepén. Antigua közelében sikerrel jártunk, a tanyavilágba beautózva (az FV-20-as úttól keletre), magasabb részről szkennelve szúrta ki István a repülő madarat, amelyet leszállás után a földön is ragyogóan meg tudtunk nézni, hosszú percekig. Sajnos/szerencsére a felszín nagyon bokros, hullámos, rengeteg búvóhelyet nyújt egy ilyen nagy madár számára is, így megfigyeléséhez szerencse is kell. A csíkos szikipacsirta, trombitás sivatagipinty, az egerészölyv, a vörös vércse, a búbosbanka, a berki veréb, ugartyúk, nagy őrgébics teljesen közönséges errefelé. Itt láttunk először berber földimókusokat is.

Embalse de los Molinos, Los Molinos, FV-221-es út
Ez a vízgyűjtő a sziget legjelentősebb vízgyűjtője lenne, ha esne eső. Mivel öt éve nem esett komolyabban, jelenleg teljesen száraz, csak a tenger felé vezető barrancovölgy alján van néhány pocsolya. Colonia (de García Escámez) településnél az út menti kecskefarmnál kell behajtani a földútra, ami dél fele visz a víztározó fele. Az út mellett futómadarakat(4), parti és kis liléket, kanári csukokat találtunk. Itt találtuk vissza a tegnapi fekete gólyát. Láttunk még vörös ásóludat (költ), dögkeselyűt (a tengerparti hegységben költ a junoniae alfaj). A tengerparti Los Molinos-tól visszafelé a völgy aljában több vízfolt volt, ahol kanári csukot, hantmadarakat, parti lilét, kanári pityereket láttunk (a parton), meg szürke cankót, billegető cankókat, kis kócsagokat, szürke gémet, a törpeposzáta orbitalis alfaját láttunk (a barrancóvölgyben, a szárazföld felé a jelzett turistaút mellett). Szem elé került itt vadászó sivatagi sólyom is.

Las Salinas, FV-2-es út
Puerto del Rosario repterétől kb. 12 km-re található, délre. Kicsi sólepárló telep sziklás tengerparttal. liléket, cankókat, sirályokat láttunk errefelé. A parton trombitás sivatagipintyeket, a kenderike meadewaldoi alfaját figyeltük meg.

Costa Calma, Hotel Meliá Gorriones
Fuerteventura több részén van teljesen homokos, sivatagi jellegű lapály. Mi ezek közül a Costa Calma közelében fekvő parti sávot néztük át, parti madarak után kutatva. Az említett hoteltől délre széles, vízborításos, néhol benövényesedett óriási part menti lapály húzódik, ahol a következő madarakat figyeltük meg: kis goda, kis póling, vörös vércse, parti lile, kis lile, havasi partfutó, fenyérfutó. Mivel a parton sok a nudista strandoló, teleszkópozásunknak sokan nem örültek.

Fajlista a Collins 2. kiadása alapján (a makronéziai határozóban található alfajokkal kibővítve)


Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea)
Barnanyakú szirtifogoly (Alectoris barbara)
Mediterrán vészmadár (Calonecrtis diomedea borealis)
Makronéziai vészmadár (Puffinus baroli baroli)
Atlanti vészmadár (Puffinus puffinus)
Szalagos szerecsenhojsza (Bulweria bulwerii)
Madeirai viharfecske (Oceanodroma castro)
Kárókatona (Phalacrocorax carbo)
Bakcsó (Nycticorax nycticorax)
Pásztorgém (Bubulcus ibis)
Kis kócsag (Egretta garzetta)
Szürke gém (Ardea cinerea)
Fekete gólya (Ciconia nigra)
Kanalasgém (Platalea leucoroida)
Dögkeselyű (Neophron percnopterus junioniae)
Egerészölyv (Buteo buteo insularum)
Karvaly (Accipiter nisus granti)
Vörös vércse (Falco tinnunculus canariensis)
Sivatagi sólyom (Falco pelegrinoides)
Víztityúk (Gallinula chloropus)
Szárcsa (Fulica atra)
Galléros túzok (Chlamydotis undulata)
Csigaforgató (Haemantopus ostralegus)
Ugartyúk (Burhinus oedicnemus)
Futómadár (Cursorius cursor)
Kis lile (Charadrius dubius)
Parti lile (Charadrius hiaticula)
Ezüstlile (Pluvialis squatarola)
Fenyérfutó (Calidris alba)
Kőforgató (Arenaria interpres)
Havasi partfutó (Calidris alpina)
Billegető cankó (Actitis hypoleucos)
Piroslábú cankó (Tringa totanus)
Szürke cankó (Tringa nebularia)
Kis goda (Limosa lapponica)
Kis plóling (Numenius phaeopus)
Nagy halfarkas (Stercorarius skua)
Szélesfarkú halfarkas (Stercirarius pomarinus)
Sárgalábú sirály (Larus michahellis atlantis)
Heringsirály (Larus fuscus)
Kenti csér (Sterna sandwichensis)
Küszvágó csér (Sterna hirundo)
Parlagi galamb (Columba livia dom.)
Fehérfarkú babérgalamb (Columba junoniae)
Szürkefejű babérgalamb (Columba bollii)
Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)
Pálmagerle (Streptopelia senegalensis)
Afrikai kacagógerle (Streptopelia risoria)
Egyszínű sarlósfecske (Apus pallidus)
Halvány sarlósfecske (Apus unicolor)
Búbosbanka (Upupa epops)
Nagy fakopáncs (Dendrocopos major canariensis)
Csíkos szikipacsirta (Caladrella rufescens polatzeki)
Füstifecske (Hirundo rustica)
Molnárfecske (Delichon urbicum)
Kanári pityer (Anthus berthelotii)
Barázdabillegető (Motacilla alba)
Hegyi billegető (Motacilla cinerea canariensis)
Vörösbegy (Erithacus rubecula superbus)
Hantmadár (Oenathe oenathe)
Kanári csuk (Saxicola dacotiae)
Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca)
Feketerigó (Turdus merula cabrerae)
Barátposzáta (Sylvia atricapilla)
Kucsmás poszáta (Sylvia melanocephala)
Törpeposzáta (Syvia cantillans orbitalis)
Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus)
Kanári csilpcsalpfüzike (Phyloscopus teneriffae)
Sárgafejű királyka (Regulus regulus teneriffae)
Afrikai kékcinege (Cyanistes teneriffae))
Sivatagi őrgébics (Lanius meridionalis koenigi)
Holló (Corvus corax)
Házi veréb (Passer domesticus)
Berki veréb (Passer hispaniolensis)
Erdei pinty (Fringilla coelebs canariensis)
Kék pinty (Fringilla teydea)
Kenderike (Carduelis cannabina meadewaldoi)
Tengelic (Carduelis carduelis)
Kanári (Serinus canaria)
Trombitás sivatagipinty (Bucanetes githagineus)


 
Megkereshető személyek:
Katona István: ,
Vámosi Krisztián: ,

A Potenciális Split csapat a tengeren - Európa / Spanyolország

Galléros túzok lelőhely, Fuerteventura, Antigua-Triquivijate környéke. - Európa / Spanyolország

Galléros túzok lelőhely La Pared körül. - Európa / Spanyolország

Fuerteventura, Almacenes. - Európa / Spanyolország
Nekünk itt a túzokhoz nem, de csíkos szikipacsirtákhoz, trombitás sivatagipintyekhez és kanári csukhoz volt szerencsénk

El Puerto de los Molinos, a Barranco de los Molinos tenger felőli vége. - Európa / Spanyolország

Az Embalse de los Molinos melletti fennsík futómadár lelőhelye. - Európa / Spanyolország

Reménysugár a kisbabás madarászok csoportjának. Egyéves csapattagunk a fehérfarkú babérgalambot pipálja a listáján. - Európa / Spanyolország

Embalse de los Molinos, 5 évnyi esőszünet után. - Európa / Spanyolország

Fuerteventura déli csücske a tenger felől - Európa / Spanyolország
Fórum
Sajtófigyelő
Tyto alba aliensis....ez aztán a hír! :) ...
2019.11.19. 20:14 - Szalai Kornél
Magyarországi terepi hírek
Sziasztok! Az elmúlt négy évhez hasonlóan szeretnénk egy...
2019.11.19. 20:13 - Tar János
Apróhirdetések
A Kowa spektív eladva.
2019.11.19. 10:27 - Horváth László
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Madaras pólók, bögrék, karácsonyi üdvözlőlapok a Tatai Vadlúd Sokadalmon
2019.11.14.
Sziasztok! Kint leszek a Tatai Vadlúd Sokadalmon és viszek a saját illusztrációimmal ellátott... Tovább »
Beszámolók
Nyugat-Szahara, Délnyugat-Marokkó
2019.11.18.
Résztvevők: Molnár Márton, Nagy Miklós, Szilágyi Attila, Veszelinov Ottó Nyugat-Szaharában több... Tovább »
Galériák
Kakukk
Cuculus canorus
2019. szeptember 8.
 
Mezei veréb
Passer montanus

 
Szavannasas
Aquila rapax
2018. augusztus 5.
 
PKMK
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció