Lepkeszet.hu - kattanj rá!
Feltöltött képek száma: 73418   Megfigyelési adatok száma: 249255
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Hollandiai madarászat ősszel Megosztom Facebookon
2007.02.26. 20:07 Koczka András

HOLLANDIAI MADARÁSZAT ŐSSZEL

Írta: Koczka András

Először is elnézést a késedelmemért! Mindazonáltal úgy gondoljuk, hasznos lehet a beszámoló mindazoknak, akik terveznek egy hasonló kiruccanást hasonló időben (és hasonló helyre…).

2005.10.28.:
UTAZÁS
Bérelt mikrobuszunkkal kora délután indultunk Debrecenből. Budapesti és Zalaegerszegi kitérőnk után összeállt a csapat, melynek tagjai a következők voltak:
Cser Szilárd, Faragó Ádám, Futó Róbert, Gál Szabolcs, Koczka András, Pánya Csaba, Pigniczki Csaba, Zöld Barna, Weszelinov Ottó.

Éjfél körüli határátlépés után Bécs alatt tankoltunk (1,09 euro), majd folytattuk utunkat.

2005.10.29.:
LAUWERSEE
Délután már a szélmalmok hazájában robogott a kék mikrobusz. Útközben mezőgazdasági területeken nílusi ludakat, egy ház kertjében pedig jópár vörösnyakú ludat láttunk.
A vezetést Ottó, Barna, Szilárd és Pánya oldották meg, míg mi, többiek ügyesen kibújtunk alóla.
Késő délután már a Lauwersee partján voltunk, ahol egy jól megépített madarászlesből 30-35 kis hattyút, két dolmányos sirályt, több ezer bíbicet, récéket láttunk. Egy vándorsólyom, havasi pityerek, dolmányos és kormos varjak is mutatkoztak.
Később felmásztunk a Lauwersee hatalmas, hosszú gátjára, ahol nem mindennapi látványban volt részünk. Az árapályzónában csak úgy hemzsegtek a madarak. Csigaforgatók, kőforgatók, bütykös ásóludak, dolmányos sirályok, küszvágó, több ezer bíbic, réce, danka és viharsirály. A gát mögötti lapályokon hatalmas csapatokban gyülekeztek az apácaludak.
Este az ilyenkor már megszokott huzavona kezdődött el. Egy emberként markoltuk meg pénztárcáinkat (csak úgy fehérlettek rajta az ujjbegyeink), és nekivágtunk olcsó szállást keresni!
Az első helyre csak legyintettünk: na nem… belőlünk nem lehet ám olyan könnyen kihúzni ennyi eurót! A második helyen nem találtunk senkit sem. A harmadik helyet pedig meg sem találtuk. Jóideig szánalmasan bolyongtunk a setét holland éjszakában, mígnem elibénk került egy pofás kis szállóhely. A tulaj híján a takarítónővel kellett Ottónak egyezkednie egy vaskos üvegajtón keresztül, minek eredményeképpen nem is sikerült szállást kapnunk. Mindezt tetézte a kis közjáték melynek során kis híján elütött minket a szálló tulajdonosa a BMW - jével. Ő sem volt hajlítható… Bánatunkat sörbe fojtva visszatértünk könyörögni egy korábbi helyre, ahol állítólag nem volt üres szoba. Másodjára kiderült, hogy az amúgy teljesen néptelen bungalók közül kettő csak ránk vár.
A becses bungalótelep - mely az egyenházacskák és egyenteraszocskák labirintusából állt - a „Camping Lauwersoog” névre hallgatott (www.lauwersoog.nl). A telep felügyelője -stílszerűen - biciklire pattant, s vészesen imbolyogva autónk előtt elvezetett minket a kiszemelt házakig. Furcsamód mindenfelé üregi nyulakat (egyennyulakat?!) láttunk a kemping területén. Némi vitatkozás után 130 euró-ért kaptunk két ötszemélyes faházat. A - még alkudozás után is - pikáns árért cserébe azonban olyan helyre kis kalyibába hurcolkodtunk, mely minden kényelemmel el volt látva. TV, DVD-lejátszó, rádió, mikró, mindennel felszerelt konyharész, tóra tekintő terasz, etc., etc. …
Kiadós vacsora után - némi koccintgatást követően - aludni tértünk.


2005.10.30.:
SCHIERMONNIKOOG
Reggel hétkor már indult is a kék mikrobusz. A terv a következő volt: némi környékbeli madarászást követően áthajózni Schiermonnikoog - ra, a Fríz - szigetek egyik közeli képviselőjére.
Nem messze, egy kis falu környékén hatalmas lúdcsapatokra leltünk. A helyszín Anjum, egy rendezett, tiszta, bájos hely, családias hangulattal, lenyűgöző házakkal és gondozott kertekkel.
A libák között 11 kanadai ludat (minima ssp.), 2 nílusi ludat leltünk. A lilikek közt 11 jószág nyakgyűrűvel is dicsekedhetett (Pigi legnagyobb örömére). A szántókon 30-40 aranylilét leltünk, a göröngyök között lapultak.
Fél tízkor már a kompon tolongtunk (10 euró), teleszkópjaink társaságában. Sok-sok szőke embert és sok-sok biciklit kerülgetve meresztgettük a szemünket az út alatt. A felszállásnál összeakadtunk két holland madarásszal, akik egyhamar megdobták a hangulatunkat azzal, hogy közölték a hírt: első teles sivatagi hantmadarat láttak előző nap a szigeten! Mivel tudták a helyet, partot érésünk után a nyomukba szegődtünk. Sajnos a tegnapi hűvös időre való tekintettel vastagon öltöztünk fel (én pl. „bűrkabátban”), így egyhamar gyöngyözni kezdett a homlokunk. Erőltetett menetben jutottunk le a túlsó partra. Utunk vége felé tengerparti vegetációval borított, szélfútta dűnék között haladtunk. Izzadt csapatunk hiába kereste a hantmadarat, sajnos nem került elő. Erős DK-i szél fújt, minek köszönhetően a tengeri fajok sem jelentek meg. Kárpótlásul azonban néhány csapat (15-17 pld.) havasi fülespacsirta, három sarkantyús sármány és a gyakori sárgacsőrű kenderike szolgált. (+ megtudtuk, hol vannak a rövidcsőrű ludak!)
A parton elköltött ebédünk alatt a helyi sárkányeregetők mulattattak bennünket. Átrepülőben 15 -20 kis goda, az ár-apály zónában 3 heringsirály, bütykös ásóludak, örvös ludak, csigaforgatók voltak.
A társaság némileg feloszlott, majd később újra egyesült. Mivel már elszaladt az idő, indulnunk kellett vissza, a sziget túlsó felére. Kisebb nagyobb tanakodások és viták árán egy buszmegállónál kötöttünk ki. Az odafelé vezető utat emlékezetessé tette egy monumentális szobor, mely egy szakadt farmerbe és bőrkabátba öltözött motoros disznót ábrázolt. Mindenki tetszését elnyerte ez a valóságos csoda… Miután célhoz értünk, még volt némi időnk a komp indulásáig, melyet természetesen madarászattal ütöttünk el. A kikötő környékén, az iszapos területeken parti lilékre akadtunk. A közeli gátról a gyülekező libacsapatokat néztük át. Egy kis lilik, három hibrid lúd, kétszáz körüli örvös lúd, rengeteg apáca. Az örvösök között szerencsénkre megjelent egy ssp. nigricans is!
Este hétre már ki is kötöttünk a szárazföldön. Egy kikötői bisztróban töltöttük meg üres gyomrunkat (egy kis hal, némi krumpli, meg saláta-persze mind mirelit- hét juróba kerül...). Pénztárcakímélő célzattal hamburgert rendeltem, de a felmerülő apróbb nyelvi nehézségeink miatt üres zsemlét kaptam. A húsért még külön reklamálnom kellett…
Szállásunkra térve már fáradtan nyúltunk az esti italunkért, de azért még kerítettünk alkalmat némi mókázásra: fogpasztával bekentük a kilincseket.

2005.10.31.:
AMELAND
Hajnaltájt Barna beletörődött sóhajok közepette mosta le kezéről a fogpasztát.
Hat után nem sokkal már úton voltunk. Először a kikötőbe hajtottunk, ahol megnéztük az Ameland felé közlekedő kompok indulási és érkezési időpontjait. A zalaiak és Pigi azonmód át is kompoztak (már láttak rövidcsőrű ludakat korábban), míg mi, akik maradtunk, Oudega felé vettük az irányt. Út közben láttunk négy háztáji, vágásérett fekete hattyút. Blauwhnis és Oudega között meg is találtuk a rövidcsőrű ludakat, hatalmas, elszórt csapatokban. Nagyon bizalmasak voltak, csak úgy csattogtak a fényképezőgépek! A környéken felfedezett „kisebb” csapatokkal együtt kb. 7000 példányra becsültük őket. Érdekes volt keresgélni köztük az egyéb fajok után… néhány apácalúd, nagy lilik, örvös lúd.
Oudega temploma nagyon impozáns volt. A vöröstéglás bájos kis házak, a gondozott, virágos kertek mindannyiónknak tetszettek. Legfőbbképpen az, ahogy a szárcsák nyugodtan úszkáltak, a szürke gémek unottan vadászgattak az ablakok alatti csatorna bambuszokkal, náddal beültetett partján.
Dél körül már Amelandon voltunk, a többiek nyomát követve Útközben a kompról vadásztunk a fel-felbukkanó fókafejekre. A kikötő tele volt csigaforgatókkal, partfutókkal. „Szag alapján” rájuk is leltünk a többiekre a sziget túlpartján, Nisnél (kompjegy: 9.20 juró). Teleszkópjaik szélárnyékában, öreguras nyugalommal terpeszkedtek a tengerre néző kényelmes padokon.
A szeles strandon megközelítőleg 2,5 órát töltöttünk, de igazán nagy látványokban nem részesültünk. A madarak sajnos igen messze repültek, csak néhányuk volt jobban látható. 3-4 szula, 10-15 lumma és alka, kb 40 északi búvár volt megfigyelhető. Gyalogszerrel tértünk vissza a kikötőhöz, így útközben újabb szobor, egy hatalmas bálna szobra ejtett ámulatba bennünket.
Fél ötkor már indultunk is vissza a komppal, de előtte a kikötő környékén madarásztunk egy kicsit. Találtunk egy beteges kis godát, sajnálatra méltóan rossz bőrben volt (szegényt mindenki agyonfotózta).
A kompút alatt leginkább a lenti zárt utastérben nézelődtünk, bár azért a felső szinten is tartottuk a frontot Barnával. Egy vándorsólyom, dolmányos sirályok és kisebb-nagyobb borjúfókacsapatok voltak említésre méltóak.
Visszatérvén a szárazföldre útba ejtettünk egy élelmiszerboltot, ahol egyesült erővel vetettük magunkat az ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb élelmiszerek közé. Sokunk az ilyenkor tipikus sajtok között válogatott megfelelően szakértő ábrázattal. Szabiék a húsokra mentek, míg Barna (aki nagy elkötelezettje a különféle ínyencségeknek és egyszerű magyar halandó számára megemészthetetlen-sőt lenyelhetetlen-tengeri herkentyűknek) hosszas rábeszélés árán meggyőzött minket néhány üvegnyi undorító kagyló közös megvásárlására. Állítása szerint spagettivel, sajttal és a megfelelő összetételű és állagú szósszal tálalva mennyei eledelre lehetünk este kilátással.
A kempingbe térve kifizettük a szállásdíjakat, majd átverekedve magunkat az összevissza rohangáló nyulak tengerén, mind a két csapat elvonult és átadta magát a higiénés és kulináris örömöknek. Legnagyobb meglepetésünkre a porlevesből és a kagylós makaróniból álló vacsora kifogástalannak bizonyult és mindannyian degeszre tömtük magunkat. Némi lélegzetvételnyi szünet után már jött is a hír: a vacsorával végeztek a bajtársaink is, így kezdetét veheti a kártyázással egybekötött tivornyázás, mely Robi asztaltáncával ért a csúcspontra.

2005.11.01.:
HOLFIJZERMEER, IJMUIDEN, HAZAÚT
Reggel fél nyolcra már mindenki útra készen állt, már csak a házakat kellett átadnunk. Gondosan felsepertünk, elmosogattunk, stb… Nemsokára megérkezett a magas, szigorú külsejű holland asszonyság, majd a legapróbb részletekig, fitymáló arckifejezéssel szemügyre vett minden elképzelhető tartozékot. Vizsgálódásai közepette gyakran leplezetlen undorral tekintett ránk, majd kinyitva a konyhaszekrényt mélységes felháborodásáról tett tanúbizonyságot. A hozzá legközelebb állónak rontott (azt hiszem Szilárd volt), és hosszan ecsetelte azt a szodomai vétket, mely szerint az általunk elmosott evőeszközökön és tányérokon a gyakorlott szem még mindig képes néhány felháborítóan száradó vízcsepp felfedezésére. Ezt a - Hollandiában mindenképpen - megbocsáthatatlan bűnt 75 euró büntetés behajtásával próbálta elfogadhatóvá tenni. Végül természetesen nem fizettünk, és még a kaució teljes összegét is kegyeskedett visszaszolgáltatni. Hiába, novemberben már nem árt megbecsülni a ritkaságszámba menő szállóvendégeket…
Az időhúzás eredménye 6-8 átrepülő zsezse volt, melyeket már a beszállás előtti pillanatban láttunk meg.
Végre nekivágtunk a hazaútnak, s már jó ideje robogtunk, mikor Csaba visszafogott csöndességgel megjegyezte: rájött, hogy a teleszkópja még mindig a szállásunk teraszán árválkodik. Vissza hát Lauwersmeerbe, majd újra indulás Lauwesmeerből.
Utunk során útba ejtettünk egy elbűvölő kisvárost (1700-as években épült házakkal!), ahol rákukkantottunk a legújabb internetes hírekre. Nemsoká döntöttünk is: irány a Castricum melletti Holfijzmeer, ahol egy már 2-3 hete (barátrécék között) tartózkodó rókafejű réce gácsért vehettünk szemügyre mindenki legnagyobb örömére! A bizonyos tóhoz egy elegáns, hatalmas fákkal szegélyezett sétaúton gyalogoltunk be (autóknak tilos a bemenet), melyet itt-ott kisebb-nagyobb tavak érintettek. Az egyik ilyennél egy rendkívül barátságos fekete hattyúról készítettünk fotókat (Ádám javarészt megalázókat).
Ezt követően Ijmuiden felé vettük az irányt, azon balszerencsések kedvéért (beleértve engem is), akiket még nem hozott össze a végzet a híres-neves tengeri partfutóval. A korábban már itt madarászók szerint egy bizonyos hosszú kőmóló a legjobb hely erre a célra, mindazonáltal hosszas bolyongás után sem tudtuk megközelíteni az említett objektumot, így a közeli strand -hosszúságban alig alulmaradó - mólójához igyekeztünk. A strand környékén láttunk egy szulát, 1-2 alkát, dolmányos sirályokat, szerecsensirályt és 10-15 „intermedius” heringsirályt. Szerencsére sikerült összefutnunk két parti pityerrel is.
Sajnos elromlott az idő: súlyosan beborult az ég, erős Ny-i szél támadt, mely marékszámra hordta a finom tengerparti homokot az arcunkba és a szemünkbe. A látvány lenyűgöző volt, az érzés viszont korántsem kellemes. Lassú, nehéz cseppek indultak az égből, mire a félénkebbek visszavonultak mikrobuszunk fedezékébe, az elszántabbak pedig megcélozták a messzi távolban elnyúló mólót. Mire a móló közepén jártunk már igazi ítéletidő tombolt. Kis csapatokban tanyáztak a sziklákon a kőforgatók, de sajnos a tengeri partfutónak nyomát sem leltük. A koromszínű égből villámok cikáztak a tengerbe, a fagyos esőt korbácsként csapta arcunkba a szél. A szélnek dőlve fojtattuk utunkat a móló vége felé (hátha ott lapulnak a partfutók), mikor egy mentőautó-szerű jármű ért mellénk. A vezető az iránt érdeklődött, vannak - e még a móló végénél emberek (ez utal a látási viszonyokra), majd megszívlelendő tanácsot adott: azonnal siessünk vissza a partra! Tekintve, hogy addigra már alsóneműig átáztatott minket a tenger és az eső, nem sokat teketóriáztunk és visszacuppogtunk a többiekhez (közben olykor - egymás iránti becsületből - szemünkhöz emeltük kézitávcsöveinket).
Többen szerettünk volna „betérni Amszterdamba”, de minthogy ameddig a szem ellátott melankolikus kocsisor húzódott a város felé, letettünk szándékunkról. Még így is három órás csúszást jelentett kikeveredni a csúcsforgalomból. Este 19:00-körül búcsúztunk a „szélmajmok hazájától”, és berendezkedtünk a hosszú útra.

2005.11.02.
HAZAÚT

Reggel 7:00-kor már Bécsben tankoltunk (1,099-ért), majd a délelőtti órákban kissé elcsigázottan elértük magyarországi célterületünket. Pigi kínjai végre enyhültek: kis partfutó és amerikai pettyeslile majdhogynem szárnyveregető közelségben voltak egymástól. A hollandiai utazásunk sikeres volt, sok-sok madárral és élménnyel lettünk gazdagabbak annak ellenére, hogy akadtak olyanok, akik szerint talán nem kellett volna 3740 kilométert autóznunk két jó fajért…



Hollandiai észlelt fajok listája:


majd azt is küldöm... (120 faj)


+ nílusi lúd, kanadai lúd, fekete hattyú

Fórum
Nem madár
Nagyon köszönöm
Tegnap, 20:56 - Varga Sándor
Apróhirdetések
Sziasztok! Eladók a következő termékek: - Makulátlan...
2019.05.17. 19:46 - Kovács-Hélisz Robin
Sajtófigyelő
...
2019.05.17. 11:11 - Székely Balázs
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Az MME Nomenclator Bizottság 2019. január 25-26-ai gyűlésének fontosabb döntései
2019.02.09.
Taxonómiai változásokAz AERC TAC, amit az európai ritkaság bizottságok ezelőtt széleskörűen... Tovább »
Beszámolók
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget
2019.04.26.
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget 2018.07.27-08.12 Résztvevők Dr. Steiner Attila,... Tovább »
Galériák
Vörös fogoly
Alectoris rufa
2019. április 6.
 
Egyszínű seregély
Sturnus unicolor
2019. április 5.
 
Korallsirály
Larus audouinii
2019. április 3.
 
PKMK
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció