Magyarország fészkelő madarainak költésbiológiája. I-II. kötet
Feltöltött képek száma: 74076   Megfigyelési adatok száma: 251055
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Dobrudzsa Megosztom Facebookon
2005.06.23. 14:09 Török Hunor Attila

Írta: Koczka András
Fotók: Faragó Ádám, Cser Szilárd

A csapat tagjai a következők voltak: Cser Szilárd, Faragó Ádám, Futó Róbert, Koczka András, Pánya Csaba, Török Hunor, Zöld Barna, Weszelinov Ottó.

Május 13. : Este 21:30-kor indultunk Debrecenből, majd 23:00 előtt találkoztunk Pányáékkal Berettyóújfaluban. Üdvözöltük egymást, váltottunk néhány magvas mondatot, majd folytattuk – immáron két autóval – az utunkat.
Igen gyors határátlépést követően pénzt váltottunk (20000 Ft/fő = 2.780.000 lej), majd valami rémtörténet által vezérelve megpróbáltunk útadó matricát vásárolni. Többszöri sikertelen próbálkozást követően felhagytunk a törvénytisztelő álláspontunkkal (lévén köztudomású, hogy a milliomos újgazdagoknak – akik nem ismernek sem istent, sem embert - mindent szabad) és nagy nehezen elhagytuk Bors nemes földjét.

Május 14. : Fél kilenc táján tankolnunk kellett Bukaresttől nem messze. 1 liter benzin 31.900 lejbe kerül.
Jóval Bukarest után az autópálya felett megközelítőleg 160 rózsás gödényt volt szerencsénk megfigyelni.
12: 40 – kor elértük az egyik tradícionális madármegfigyelő helyünket híres – neves Techirghiol város mellett elterülő hatalmas tavat. A tó körüli mezőgazdasági területek kedvelt élőhelye a mezei pacsirtának, a kalandrapacsirtának, és a szikipacsirtának is. Nemsokára feltűnt két vadászgató kacagócsér, két szalakóta, 3 kék vércse, és jónéhány vörös vércse is. Valaki székicsért hallott. Magán a tavon nem volt túl sok és sokféle madár, viszont bütykös ásólúdból 45 – öt számoltunk össze. Ha elindulunk a tó mentén futó földúton a város felé vissza, egy közeli erdőfolt mellett haladunk el. Ezen a szakaszon ősszel is jónéhány partimadár tanyázott, és most sem okozott csalódást. Kb. 50 sarlós partfutó, 20 apró partfutó, egy sárjáró szedegetett pihenő küszvágók társaságában. Kissé odébb egy ugartyúk oltotta a szomját. Ez a hely azért is tetszett meg nekünk, mert itt a partimadarak hihetetlen közelségben (akár 10-12 méterre) táplálkoznak, még akkor sem nagyon zavartatják magukat, ha kiszállunk az autóból. A város felé közeledve összesen 13 berki verebet figyeltünk meg, némelyiküket szarkafészekben.
Constantánál kinéztünk a tengerre, ahol 8 – 10 kenti csérrel találkoztunk, de egyébként semmi érdemleges… Ezt követően beugrottunk egy nagyobb áruházba, ahol jó fél órára átadtuk magunkat a lejszórás örömeinek. Legnagyobb sajnálatunkra nem leltünk Bürger sört, de Bucegiből és Ursusból azért jól feltankoltunk
Barna vezetett éppen, aki eleinte sokat mérgelődött (különösen a „nyomorult”, és az „ostoba” jelzőket használta sűrűn) a vezetési kifinomultság hiányán, és a közlekedési szabályok életveszélyes, és agresszív semmibevételén, de ekkorra már olyannyira akklimatizálódott, hogy tősgyökeres constancaiként feküdt rá a dudára, így tisztítva meg magunk körül az utat. A füstösképű, sok mindent megélt román cigányok, és a loncsos korcsok is elismerően pislogtak felé.
Nemsokára már az úgynevezett Cheia – szoros felé autóztunk. Lassú haladásunk eredménye 3 kucsmás sármány lett! A területen meg – megállva kalandrapacsirtákat, kék vércséket, hamvas rétihéját, foglyot láttunk, nem messze fürj szólt.
Targusor és Cheia között rá is találtunk a szorosra, azaz egy eléggé impozáns sziklás területre, melyről azt hallottuk, igen jó hely apácahantmadárra. Az idő igencsak elszaladt már, és egyre inkább esteledett, de azért nem álltuk meg, hogy ne tegyünk egy kis kört a hatalmas sziklák között. Egyébként valaki mondta, hogy a cheia románul mészkövet jelent. Találtunk egy olyan hantmadárpárt, amely komoly fejtörést okozott számunkra. Első ízben türk hantmadárnak kiáltottuk ki, tekintve, hogy a háta a fajra jellemzően fehér volt, de kissé jobban megfigyelve kiderült, a farokmintázata leginkább az apácahantmadáréra emlékeztet, sőt a fehér végszalag is hiányzott róla. Mindemellett türkhöz képest eléggé sokat utánzott éneklés közben, ami pedig újfent apácás vonás. A türk mellett szólt viszont a tojója, amely minden vonásában originál türk jegyeket mutatott. Talán hibrid? Már előző nap hallottunk Kókay Bence és Kóta András csapatától (akikkel este össze is futottunk, és számos aktualitással ismertettek meg minket) erről a ,,türk gyanús” hantmadárról, de mi sem jutottunk 100 % - osan dűlőre a madarak kilétét illetően.
Miközben a sátrakkal bíbelődtünk, két táplálkozni vágyó ugartyúk landolt a közeli dombtetőn. Az este hátralevő részében óhatatlanul engedelmeskedtünk a jó magyar virtusnak (a kucsmás sármány sokaknak új faj volt…), így amikor később befutottak a Pestiek, egy szélesen mosolygó, túláradóan barátságos csapatra lelhettek a sötétben…

Május 15. : Már 5: 15 – kor talpra szökkentünk, annál is inkább, mert mozdulatlanul a gyors és kíméletlen fagyhalál várt volna ránk. Köd, decemberi hideg, vörös orrok (némelyeken kesztyű vagy kötöttsapka). 8 –ig azért csak felmelegedett a levegő, de mi addigra már sikeresen letudtuk a Cheia – szorost. Már a sátorból lehetett hallani, hogy kerti sármány énekel a közelben, amit aztán mindenki szemügyre is vett. Felmásztunk egy magasabb pontra is és végigjártuk a sziklafalak közti területeket. Kb. 3 – 4 apácahantmadáron felül láttunk 1-2 a tegnapihoz hasonlóan zavarbaejtő hantmadarat is. Jónéhány szalakóta, vörös vércse, tövisszúró gébics, hantmadár mozgott a sziklák között. A karvalyposzáta és a kis poszáta is megjelent. Nemsokra rá (miután mindenki teletömte magát) elbúcsúztunk Kótáéktól, és irány a Chituc (útközben egy szürke légykapó)!
Vadunál, a kis kacsaúsztatóknál találkoztunk az első borzas gödénnyel. Rajta kívül sok gulipán, sarlós partfutók, és apró partfutók mozogtak. Mikor már mindenki orrából kipusztult az összes szaglóreceptor, nekiindultunk Chitucra. A félszigeten vezető út elején máris szerencsések voltunk. Az út mellett szinte karnyújtásnyira énekelgetett és ugrálgatott egy rozsdás nádiposzáta. Az egyik kis bokorban egy kis légykapó tojó került elő, a többiek egy szürke légykapót láttak, ezenkívül egy kuvik, és egy ugartyúk volt még említhető. A sárga billegetőket kezdtük már megunni…
Sajnos rövid kocsikázás után az úton egy hatalmas sárfolt tartóztatott fel minket, így kénytelenek voltunk visszafordulni. Előtte azonban kimentünk a partra, ahol Csaba és Robi megejtette a már - már hagyományosnak mondható tengeri mártózását, melyhez tudtommal évszaktól és időjárástól függetlenül görcsösen ragaszkodnak, és mindig a Chitucon hajtják végre. Egy apró kerülővel egy másik úton jutottunk el a félsziget közepe táján lévő halászházhoz, és sorompóhoz (Peribona). Itt kicammogtunk a tengerpartra, ahol a következő madarakra akadtunk: Kb. 120 rózsás gödény, 8 borzas gödény, 3 fenyérfutó, 5 kőforgató, min. 9 sarki búvár (Ottó, meg Szilárd találtak egy döglöttet is), 15 – 20 kis csér, küszvágók, 1 ezüstlile, 20 sarlós partfutó, sárgalábúak, néhány szerecsensirály. Egy másik partszakaszon egy heringsirályt találtunk. Csaba látott egy lappantyút a tengerparton. Messze a tenger felett kb. 6 halfarkas repkedett, de túlontúl távol voltak, így nem tudtuk biztosan határozni őket (valószínűleg nyílfarkú juv. – ok voltak). A sárga billegetőnek itt is találkoztunk a román alfajával (ssp. dombrowski).
A félsziget elején találtunk egy csértelepet, mely mellett el is időztünk egy kicsit. Legalább 100 pár küszvágó csér mellett nagy örömünkre 30 körüli kenti csérrel, és 2 kacagócsérrel találkoztunk. A kis tavacskában néhány széki lile, és egy kőforgató is szedegetett. A környéken kb. 10 székicsért is láttunk.
Következő megállóhelyünk a Sinoie – öböl vadui szakasza volt (ahol a katonai bunkerek vannnak). A vizet övező nádban Barna talált egy fülemülesitkét, de a rozsdás nádiposzáta is feltűnt. Az öböl vizén 320 bütykös hattyú, és min. 30 üstökösréce úszkált. A küszvágó csérek között megközelítőleg 6 - 8 kis csér bukkant fel. Az autókhoz visszafelé menet 8 pásztormadár repült el felettünk (pedig úgy tudtuk, hogy ezévben elég necces). A távolban üldögélő 50 körüli gödény közt 2 borzast találtunk.
Elhagytuk Vadut, Sǎcelét, majd Nuntasit (ezúton is elnézést kérek a kutyától, legközelebb mindenképp szakítok időt a vizitre!), és meg - megálltunk az Istria környéki belső tavaknál. Összefutottunk egy madarásszal (ritka esemény!), aki a madarakat fotózgatta. Miközben faggattuk egymást, egy rozsdás nádiposzáta igen szépen kiült az út melletti egyik nádszálra, majd néhányan kiszúrtak egy vékonycsőrű víztaposót valahol. A tó partján 70 - 80 rózsás gödény tollászkodott, előttük összesen 40 - 50 bütykös ásólúd úszkált. A pusztában 2 vörös ásólúd tűnt fel. Kicsit közelebb kerültünk a madarakhoz, így láttunk még 8 üstökösgémet, 3 - 4 kanalasgémet, néhány nyári ludat és nagy pólit. Egy kis vízfoltnál apró partfutók, sarlósok, és egy réti cankó szedegetett. A víz közelében 3 székicsér üldögélt, egészen a közelünkben. Lassan sötétedni kezdett, így visszaszálltunk az autókba, és irány észak!
Este 20:30 körül érkeztünk Tulceába, az elegáns Hotel Delta parkolójába. Tulcea a deltai kirándulások fő központi városa, nagy kikötővel, helyi viszonylatban elegáns parti korzóval, és egy - két többcsillagos hotellel. Ezek egyike volt a Hotel Delta is (legalábbis amennyire kívülről meg tudtuk ítélni).
Elöljáróban csak annyit, hogy egyik előző utazásunk során már megfogalmazódott többünkben a deltai hajókázás ötlete, amit azonban akkor számos okból kifolyólag nem tudtunk megvalósítani. De főleg Hunor és Csaba a bulldog makacsságával csimpaszkodtak ennek a folyami aktusnak a gondolatához, így most végre napirendre is került a dolog. Hunor telefonon előre leszervezett egy román hajóskapitányt, akivel megbeszélték az összes lényeges részletet, és megegyeztek a ma esti találkában. Az ígéret szerint az éjszakát a hajón tölthetjük (van zuhany és főzési lehetőség rajta!!!), másnap pedig hajnaltól délutánig hajókázunk a Duna mellékágain, a delta belső tavain. A lényeg, hogy amikor ott vagyunk a parkolóban, csörögjünk rá, és jön azonnal. Természetesen mikor Hunor felhívta, azt sem tudta, miről van szó, ráadásul valami egészen más városban tartózkodott éppen, úgyhogy nyugi. Ottó átvette az angol nyelvű telefonos egyeztető izzasztó szerepét, és potom 15 perc után előállt. A kapitányt csak nagy nehézségek árán tudta rávenni, hogy ne 10 - kor induljunk (előtte valószínűleg ő és a mája az előző esti megpróbáltatásokat szokta kiheverni), hanem 7:30 - kor. Mivel az ágyban alvás és a zuhanyzás luxusáról újból le kellett mondanunk, elhatároztuk, hogy mi csakazértis lopunk egy kis fényűzést első tulceai esténkbe, így némi bolyongás után beültünk egy jófajta étterembe, és dacosan megvacsoráztunk (közben szörnyű terveket dolgoztunk ki a hajóskapitány megbüntetésére, melyek közül a legszelídebb a vízbeölés ötlete volt). Mivel mindenki túlságosan fáradt volt a hosszas társalgáshoz, egyhamar elhagytuk az éttermet és a várost, és egy néhány km - re lévő almás ültetvényben vertük fel a sátrakat. Egyébként az almáskert gazdájának egy szava sem lehetne, mert jó páran hozzájárultak a termőtalaj tápanyaggazdagságának emeléséhez… már amennyire tőlük tellett.

Május 16. : A néhány, reggelinek szánt falatot követően (közben az almafákon kerti sármány énekelt) visszarobogtunk Tulceaba, ahol - csodák csodája - néhány percnyi várakozás után találkoztunk a ravasz kinézetű, terepnadrágos hajóskapitánnyal, UNESCO - val (egyébként valami Iunescu lehetett, de nekem sokkal jobban tetszik a ,,Juneszkó” név…). Megbeszéltük az árakat, nem sikerült lealkudnunk belőle, követtük a kikötőn át a kapitányt (a csapat lassabb tagjai közben nagy fülemülére leltek), majd felmásztunk a hajóra. Az UNESCO hajójához vezető út legalább három hajó ingatag fedélzetén át vezetett (melyek random módon hol közelebb, hol távolabb ringtak egymástól), és az állványokkal a kezünkben, meg a hátizsákokkal a vállunkon csak a szerencsén múlott, hogy nem csobbant valaki egy egészségeset a kikötő habos vizében.
8 óra táján kifutottunk végre, és lassan magunk mögött hagytuk a kikötőt. Eleinte, kissé zavartan a hűvös, széljárta fedélzet teraszára helyezett asztal köré telepedtünk le, megvártuk, hogy mindenki megeméssze a történteket, majd lassan birtokba vettük a hajót. Hunor sajnálatos módon rútul járt: a nagy kapkodásban megfeledkezett a söréről, és az autóban hagyta. Csak kölcsönbuçegivel lehetett jobb kedvre derítenem szegényt… Miközben beértünk a főágba, UNESCO is felbukkant, és megbeszéltük az útitervet: fő ág - kisebb belső tavak - Lacul Furtuna - mellékágak - és vissza. Ez, kb. 17:30 - ig eltarthat. Mikor a mester eltűnt, Csabával lemásztunk a hajó orrához (ott viszonylag szélcsend volt), és átadtuk magunkat az ,,Amazonas - feeling” - nek…
Igencsak meglepődtünk azon, hogy tipikus „tömegfajok” voltak a szalakóta (lépten - nyomon), a kerti rozsdafarkú (30 - 35) és a nagy fülemüle (kb. mint az előző). Kis kárókatonából keveset (8 - 10) láttunk, több vörösnyakú vöcsköt. Igen sok a bütykös hattyú, kevés a szárcsa és a réce. A leginkább megkapó az a 18 batla volt, amely a hajó felett húzott el. Megemlíthető még a területről: 6 - 8 hamvas küllő, összesen nagyjából 80 rózsás gödény, 2 halvány geze, 2 rétisas, 2 kabasólyom, és egy pásztormadár, mely rendkívül közel telepedett le hozzánk egy fára. Fülemüléből pusztán csak egyet hallottunk…
Legnagyobb bánatomra Robival egyetemben lemaradtam egy állítólagos vadmacskáról, mely álnok tekintettel kísérte a hajó útját egy fa gyökerei közül.
Az igazat megvallva, dél körül már mindenki elunta az egészet (Barna már egy ideje élettelenül hevert valami belső kabinban), ráadásul szaharai forróság tört ránk, a csillogó víztől és az erős napfénytől pedig kis híján megvakultunk, de mi azért még tartottuk magunkat. Kevéssel ezután azonban már mindenki átment szabadnapba. Többek elaludtak a napon, és pecsenyére égett a képük… Kis kalandtúra jelleget kölcsönzött az utazásnak egy rövid elakadás az egyik szoros kis mellékágon, ahol - a magas vízállásból kifolyólag - a fák lombozata megálljt parancsolt az erőlködő hajónak, lombbal, ágakkal, és kéregdarabokkal borítva be minket. A kormányos fiú rögtön utána össze is sepregetett, nehogy szó érje a ház elejit!
A sűrűn látogatott, liliputi méretű illemhely (csak meggörnyedve, rogyasztott lábakkal tudtam pisilni, miközben a WC feletti falnak támasztott homlokommal biztosítottam a hárompontos stabilitást) egyébként szinte egy térben volt a kormányosi fülkével, aminek köszönhetően minden alkalommal cigarettát próbált lejmolni tőlem UNESCO tanítványa. Mikor az ember lezuhanyozta (!) a WC - t, és megkönnyebbülve botorkálna ki a lejmolóshoz, még azért nyomorultul lefejelheti a megközelítőleg másfél méter magasan futó szemöldökfát, amire - az éppen az ajtóban szobrozó UNESCO - tól - egy széles, jóízűen vidám mosoly a válasz.
Félvad sertések, félvad kutyák, meg egy őz került a szemünk elé. Vízisiklók, kockás siklók húztak V - betűt a víztükörre, néhol mocsári teknősök napoztak, farönkökre telepedve.
18 óra előtt nem sokkal már Tulcea kikötője felé bukdácsoltunk, roncsszerű hajók mellett elhaladva, majd miután mindenki lefotózta a minaretet, Ádám pedig készített néhány „megalázó fotót” egy csónakosról (kötöttsapka, gumicsizma) meg a társáról, megérkeztünk a Hotel Delta előtti partszakaszhoz. Legomboltuk a 150 euró-t az elégedett UNESCO - nak, átvergődtük magunkat a három hánykolódó hajó fedélzetén és újból szárazföldi patkányokká vedlettünk át. Mivel elnyaraltuk a napot, sietősre fogtuk, irány Plopul és Murighiol!
A két falu környékén található szikes tavakra néztünk rá. Plopulnál a cigánygyerekek rögtön felfedeztek minket, Ádám fotózási kísérleteit látván lekerült az egyikről még a gatya is…
A tavakon rendkívül sok madár volt, tömegfajok voltak a bütykös ásóludak, csérek, szerecsensirályok (kb. 500). Üstökös récéből 10 - 12 volt, néhány nagy póling és egy hamvas rétihéja tojó is előkerült.
Sötétedéskor a murighioli Pelican Hotelbe törtünk be, ahol mi voltunk az egyedüli vendégek, így eléggé készségesen bánt velünk a két pincérnő. Érdemes beugrani; halászhálóból van a függöny, madaras videókat vetítenek a tiszteletünkre és érdekes, groteszk fafaragások lógnak a falakon. Jól belaktunk, megkóstoltuk a helyi pálinkát (ezúttal Barna is a pohár után nyúlt), és igen jó hangulatot kerekítettünk ki ebből a szép estéből. Ottó szavaival élve fejenként kb. 300.000 lejt „nevetgéltünk el”.
23:30 - ra már legújabb szálláshelyünkön voltunk Babadag és Enisala között, Visternától kissé keletre egy erdő és egy szántó határán. A legtöbben épp csak kimásztak a kocsiból és szinte csak befúrták magukat a fű közé; reggelig úgy is maradtak…

Május 17. : Mint ahogy az reggel kiderült, nagyon profi módon választottunk magunknak szálláshelyet. A babadagi erdőség egyik határterületén tanyáztunk éppen, s mint ilyen, kiváló madárélőhelyen. Éjjel Barna macskabaglyot hallott, reggel pedig a már - már megszokott kerti sármány énekre, és a fekete harkály hangjára keltünk. Reggeli után kicsit bóklásztunk a környéken. A földút menti bokrosban két éneklő halvány geze bujkált, és nem sokra rá Szilárdék egy kis héját láttak kirepülni az erdőből. Néhányan Szilárdék után eredtünk, de közben Ottó, aki lemaradt kissé, megtalálta - szintén a földúton haladva - a füstös cinegét (régi vágyam)! Éppen csak kinéztünk az erdő mögött lévő nyílt területre, megállapítottuk, hogy ez jó lesz kis héjára, és már futottunk is vissza a cinegéért, amely addigra persze szőrén - szálán eltűnt. Hunor lejátszotta a hangját, de fittyet hányt rá a cinege, így bementünk az erdőbe. Nemsokára ki is ült a füstös cinege egy száraz fa tetejére, de nem sokáig gyönyörködhettünk benne, hamar továbbállt. Nem mindenki látta, így feloszlottunk, végül mindenkinek sikerült megfigyelnie a fajt. A területen minimum 4 madár tartózkodhatott. Közben egy hamvas küllő is előbukkant. Az erdőszéli területen messzire, a babadagi dombok irányába elláttunk, és egy jó fél óra alatt - többek között - négy kis héját (nászrepültek is!), két békászó sast, és egy kerti sármányt figyeltünk meg.
10 óra tájban már Horia és Atmagea között kerestünk egy füstös cinege odút, amit meg is találtunk, de a madaraknak semmi nyoma nem volt. Viszont az élőhely eléggé tetszetős. Robi talált egy kotló erdei fülesbaglyot.
Később, egy irtózatos minőségű földútra keveredtünk, mely egy homályos erdőn (kerti gezék énekeltek)hosszan vezetett át, valahol Balabancea után. Nemsokra rá (amikor már táncoltak az idegszálaink), mindenki legnagyobb megelégedésére egy nyíltabb területen találtunk egy vörhenyes fecskét, mely nyugodtan üldögélt az út menti trafók drótján.
Utolsó úticélunk az úgynevezett Măcin - hegység volt, ami kimondottan jó ragadozómadaras hely, vonuláskor is útba ejtik. Már a Măcin településtől délre eső kőbánya környékén találtunk 3 pár pusztai hantmadarat, a továbbiakban pedig megmásztuk az egyik csúcsot, ahonnan csodálatos rálátás nyílik erre a sziklás - köves vidékre. Éppen indultunk, amikor szinte karnyújtásnyira a fejünk felett körözött ki egy kis héja hím. Azért így már mégiscsak más látványt nyújtott… Felfelé kaptatva egy kövirigópárra lettünk figyelmesek, Ádámék pedig bajszos sármányt láttak. A kerti sármány és az apácahantmadár (2 pár) itt is előfordult. A szeles hegytetőről kémlelve pusztai ölyvet, darázsölyveket, kis héja tojót, vörösfarkú egerészölyveket, kabasólymot tudtunk igen jól megfigyelni. A tetőn elterülő réten jónéhány megtermett gyászbogarat találtam, és két fecskefarkú lepke is elrepült a közelben. Nem messze tőlünk egy erdei pacsirta hordta be a lószúnyogokat, meg molyokat a sziklarepedésben lévő fészekhez. Kényelmesen elköltöttük ebédünket, fotózkodtunk, majd elhagytuk a hegyeket. A hegyi úton levedlett hüllőbőrt, valószínüleg haragos siklóét találtuk. Egy hatalmas zöld gyík is a szemünk elé került. Éppen leértünk a hegyről, amikor - mintegy búcsúzóul - egy világos színezetű törpesas keringett felénk. Így már tényleg tökéletesen zárult a nap. Út közben hozzánk csapódott egy mountein bike -os, aki igen készségesnek bizonyult a beszélgetésben. Végül, Pányának a tudomására hozta (a Svenssonban mutogatva), hogy a mocsári fülesbagoly és a Lichteinstein - pusztaityúk sem ritka errefelé (hiába, van még mit javítani a Románia - listánkon)...
17 óra táján útra keltünk, Brailánál átkompoztunk (gyakran jár, 21:00 - ig), majd irány Brassó, „barnamedve - tviccsre”!
Kb. 23:00 - kor értünk Brassóba, ahol már tankolnunk is kellett. A guberáló medvék Brassó Racadau - völgy nevű külvárosi környékén találhatóak, ott is pontosan egy lakótelep kukáskonténereinél. Jópáran inkább beültek volna egy kajáldába, de szerintem csak azért, mert nem tartották esélyesnek a dolgot. Addig erősködtem, míg előrébb került a medveles.
Szerencsére a benzinkutas szép magyarsággal eligazított minket, így egyhamar elértük a legelső konténeregységet. Fél tizenkettő körül járt az idő, a lakótelep mellett már a sötét, erdővel borított domboldal emelkedett, melynek aljában találtuk a konténereket. A lámpák pislákoltak, az utca üresen kongott. Minden konténer mellett DANGER !!! feliratú táblák terpeszkedtek. Kiszálltunk a kocsikból, ugyanis felfigyeltünk valami érdekes dologra: a sötétbe vesző erdőszél előtti kis, gyengén megvilágított tisztáson egy nagytermetű kutya állt, és célirányosan, a sötétbe ugatott, olykor hátrapillantva, majd folytatva az ideges csaholást. Itt lesz a medve! Azt jelzi a kutya! - bizonygattuk egymásnak, de egyelőre nem történt semmi, a kutya egyre idegesítőbb ugatásán kívül semmi nesz. Egy csöves jött oda hozzánk, aki két cimborájával - mindannyian borospalackokat szorongattak - az egyik kuka mellett tivornyáztak éppen. Elmutogatta, hogy egy kisebb medve kószál arra, ott a setétben, majd a távcsöveinket akarta volna kipróbálni, de nemsokára elunta, és visszatelepedett a borához. Csak a kutya nem unta el… Közben egy rendőrjárőr (mintegy a semmiből előbukkanva) felszólított minket, hogy helytelenül parkolunk. Továbbálltunk, és szép lassan gurulva elindultunk a kukasor mentén. A következőnél sem volt medve…, és az azt követőnél sem. Találtunk viszont egy kisbuszt, amely tele volt medvelesre érkezett emberekkel (köztük japánokkal!).
Hunor jókedvűen tapasztalta, hogy az egyik kis „csíkszemű” egészen közel guggolt a kukákhoz, kezében szorítva a fényképezőjét, mint később kiderült, lelkesen elzárva a medvék által használt utat.
Odahajtottunk, de ott sem volt semmi, és a buszos csapat nemsokára odébbállt. Ekkor néhány embernek mehetnékje támadt, különböző érvekkel indokolva, miért nem látunk itt semmit, és miért vesztegetjük az időnket itt, mikor láthatólag semmi nincs, vagy ha igen, már elment. Igen, lekéstük a medvéket, sőt nem is voltak, biztosan tegnap ürítették a kukákat…
Azért csak visszagurultunk a legelső helyre, ahol a kutya rendületlenül csaholt. Reflektorokkal világítottunk be a fák közé, de semmi. Épp a lámpák fénykörében tanakodtunk, amikor a hegyoldal felől egy szörnyű bődülés hallatszott, amit eleinte elengedtünk a fülünk mellett. Ezt követte a második ordítás, majd a harmadik, majd újra csend… Némi várakozás után úgy döntöttünk, mi elindulunk a kukasoron, hátha…, addig a többiek maradnak. Ha van valami, értesítjük egymást mobilon.
Miközben lassan csorogtunk, újból „menjünk - maradjunk vita” kerekedett, így kis híján elhajtottunk egy - a kuka tetején - szobrozó medve mellett! Ahogy visszaemlékszem, figyelemfelkeltő szavaimat (most nem idézem) követően egy-két másodpercnyi súlyos, tátott szájú csendben meredtünk a mellettünk lévő állatra, majd hirtelen átmentünk káoszba. Ottó a gázra lépett, mindenki kapkodni, és üvöltözni kezdett, a pillanat múlásától tartva: „Ne menj tovább!”; „Jól van!”; „Ott van!”; „Nézzed csak, elmegy!”; „Tolass!”; „Állj!”; „Hívjad őket!”; „Elment!”; „Ott van még!”; „Kussoljatok már!”; „Úristen!”; „Hívjad már!”; „Megint elmegy!”; „Nem cseng ki!”; „A másikat!”; „Siessetek!”; „Hihetetlen!”; „Hol a rohadt lámpám?”; „Jön vissza!”; stb…, és mindez persze egyszerre. Persze befutottak Pányáék is, és kicsit odébb leparkoltak. Az ominózus medve egy fiatal süldő volt, és kicsit bátortalanul mozgott félig a félhomályban, majd visszahúzódott a félhomályba. Eddig a kocsiban kuksoltunk, dülledt szemmel, mígnem észrevettük, hogy egy helyi fickó teljesen lazán álldogál mellettünk, és próbál fotózni a telefonjával (szánalmas…). Mi is felbátorodtunk, sorra nyíltak az ajtók, és félszegen elleptük a járművek közvetlen környezetét. Vártunk egy keveset, miközben azt beszéltük, valószínűleg későn jöttünk, úgyhogy ennyi volt az egész.

Május 18. : Miközben tétován álldogáltunk, és csöndben fürkésztük a homályba burkolódzó erdős hegyoldalt, egyszer csak hatalmas recsegést, ropogást, és erős szuszogást hallottunk a sötétből. Higgyétek el, abban a szituációban eléggé vérfagyasztó pillanatok voltak ezek…
A következő pillanatban pedig előbukkant a homályból egy irdatlan nagy, hatalmas MEDVE!
Az állat nem sokat teketóriázott, lejött az úttestre, arra az úttestre, amin mi is álldogáltunk (!), majd odaballagott - ránk ügyet sem vetve - a kukákhoz. Két lábra lendült, egészen emberi módon felnyitotta a konténert, majd a tányérméretű mancsával halászgatott benne. Megvadultunk. Szilárd, akiben mint tapasztaltam vérmes fotósláz ég, elindult, át az úttesten, félig guggolva, kezében szorongatva a folyton exponáló fényképezőgépét. Szemében vad fény izzott. Mikor már csak néhány méterre volt a fenevadtól, Barna (aki nem bízik a vadállatokban), Ottó (akinek gyermeki lénye bontakozott ki előttünk), és én (aki egy rút tragédiától, és az azt követő bonyodalmaktól tartott) együttes erővel kiabáltunk a vakmerő fotósra. Szilárd nagy nehezen visszahátrált. Barna óvva intett bennünket a további meggondolatlanságoktól, miközben mindenki, akinek csak volt valami gép a kezében, próbálta megörökíteni a pillanatot. Hunor bevallotta, hogy nem hitt a dologban, de most már élete egyik nagy élményének könyveli el. Pányáék viszont óvatosan a menekülési távon kívül maradtak. Ekkor, valami nyöszmékelés hallatszott a sötétből, és előmásztak a bocsok! Az anyamedve hirtelen abbahagyta a guberálást, négy lábra zökkent, és hirtelen felénk fordult. A fényképezőgépek kattogása, és pittyegése elnémult… Ekkor, gyorsvonati sebességgel megindult a medve! Egy röpke pillanatig az irányunkba haladt, majd felkanyarodott a hegyoldalban tétovázó bocsokhoz. Az az egy pillanat rémes volt… A sebesség, amit produkált, túlontúl nagy lett volna ahhoz, hogy adott esetben mindenki be tudjon ugrani a kocsiba. De a medve csak a bocsait nyugtatta meg, majd visszatért a második kukához. Ebben sem talált semmi izgalmasat, majd a harmadikban sem, így kissé felpaprikásodott. A kb 80 kilós konténert, egy hanyag mozdulattal az oldalára fektette, majd körülnézett, nincsenek - e rendőrök a környéken… Ezután már az öt (!) bocs is leóvakodott, sőt, a süldő medve is visszatért. Egy darabig még szöszmötöltek a kukáknál, majd komótosan elindultak a lámpák fénykörében, fel az erdő irányába. Közben növényeket húzgáltak ki, amiket jóízűen el is fogyasztottak. A bocsok mindegyikét fehér nyakörv ékítette. Lassan azért elnyelte őket az erdő, és mi kedvünkre elemezhettük a történteket.
Itt búcsúztunk el Pányáéktól, akik már indultak is haza, útba ejtve a pettyes kakukkot a Magdolnában. Mi (Ottó, Hunor, Barna, Én) Brassó felett, egy domboldalon vertük fel a sátrat.
Reggel egy világos békászó sas köszöntött minket, meg egy tehénpásztor a két kutyájával, akik leplezetlen kíváncsisággal kísérték figyelemmel hajnali ténykedésünket.
Hunor Marosvásárhely egy elit hotelénél kiszállt (valami konferencia), míg mi rohantunk a tordai hasadék felé.
16: 00 - kor bementünk a hasadékba, és mintegy 2 órát töltöttünk el ott (Barna még a patakban is megfürdött). Eredmény: egy hegyi billegető, egy vízirigó, hat havasi sarlósfecske, csókák. Visszafelé találtunk egy fiatal rézsiklót, az úton pedig ráleltem néhány párosodó Diplopodára .
20:00 - körül értük el a határt, (közben Barna vett egy áfonyapálinkát, én meg egy korondit), ahol bevettük magunkat a Duty free shopba. Az emberek teljesen gátlástalanul tömködték tele a kocsijukat a sok vámmentes cigivel, meg piával… a vámos csak legyintett egyet.
21: 00 körül értünk haza, hatalmas esőben (akkor volt az a nagy vihar), és megelégedetten konstatállhattuk, ez volt az eddigi legjobb utunk Dobrudzsába!

Fajlista:

Sarki búvár - Gavia arctica
Kis vöcsök - Tachybaptus ruficollis
Búbos vöcsök - Podiceps cristatus
Vörösnyakú vöcsök - Podiceps grisegena
Feketenyakú vöcsök - Podiceps nigricollis
Kárókatona - Phalacrocorax carbo
Kis kárókatona - Phalacrocorax pygmeus
Rózsás gödény - Pelecanus onocrotalus
Borzas gödény - Pelecanus crispus
Bölömbika - Botaurus stellaris
Törpegém - Ixobrychus minutus
Bakcsó - Nycticorax nycticorax
Üstökösgém - Ardeola ralloides
Kis kócsag - Egretta garzetta
Nagy kócsag - Egretta alba
Szürke gém - Ardea cinerea
Vörös gém - Ardea purpurea
Fehér gólya - Ciconia ciconia
Batla - Plegadis falcinellus
Kanalasgém - Platalea leucorodia
Bütykös hattyú - Cygnus olor
Nyári lúd - Anser anser
Vörös ásólúd - Tadorna ferruginea
Bütykös ásólúd - Tadorna tadorna
Kendermagos réce - Anas strepera
Tőkés réce - Anas platyrchynchos
Böjti réce - Anas querquedula
Kanalas réce - Anas clypeata
Üstökösréce - Netta rufina
Barátréce - Aythya ferina
Cigányréce - Aythya nyroca
Darázsölyv - Pernis apivorus
Rétisas - Haliaeetus albicilla
Kígyászölyv - Circaetus gallicus
Barna rétihéja - Circus aeruginosus
Hamvas rétihéja - Circus pygargus
Kis héja - Accipiter brevipes
Egerészölyv - Buteo buteo
Pusztai ölyv - Buteo rufinus
Békászó sas - Aquila pomarina
Törpesas - Hieraaetus pennatus
Vörös vércse - Falco tinnunculus
Kék vércse - Falco vespertinus
Kabasólyom - Falco subbuteo
Fogoly - Perdix perdix
Fürj - Coturnix coturnix
Guvat - Rallus aquaticus
Vízityúk - Gallinula chloropus
Szárcsa - Fulica atra
Csigaforgató - Haematopus ostralegus
Gólyatöcs - Himantopus himantopus
Gulipán - Recurvirostra avosetta
Ugartyúk - Burhinus oedicnemus
Székicsér - Glareola pratincola
Kis lile - Charadrius dubius
Parti lile - Charadrius hiaticula
Széki lile - Charadrius alexandrinus
Ezüstlile - Pluvialis squatarola
Bíbic - Vanellus vanellus
Fenyérfutó - Calidris alba
Apró partfutó - Calidris minuta
Sarlós partfutó - Calidris ferruginea
Havasi partfutó - Calidris alpina
Sárjáró - Limicola falcinellus
Pajzsoscankó - Philomachus pugnax
Nagy goda - Limosa limosa
Nagy póling - Numenius arquata
Füstös cankó - Tringa erythropus
Piroslábú cankó - Tringa totanus
Szürke cankó - Tringa nebularia
Réti cankó - Tringa glareola
Kőforgató - Arenaria interpres
Vékonycsőrű víztaposó - Phalaropus lobatus
Szerecsensirály - Larus melanocephalus
Kis sirály - Larus minutus
Dankasirály - Larus ridibundus
Viharsirály - Larus canus
Heringsirály - Larus fuscus
Sárgalábú sirály - Larus michahellis
Kacagócsér - Gelochelidon nilotica
Kenti csér - Sterna sandvicensis
Küszvágó csér - Sterna hirundo
Kis csér - Sterna albifrons
Fattyúszerkő - Chlidonias hybridus
Kormos szerkő - Chlidonias niger
Fehérszárnyú szerkő - Chlidonias leucopterus
Örvös galamb - Columba palumbus
Balkáni gerle - Streptopelia decaocto
Vadgerle - Streptopelia turtur
Kakukk - Cuculus canorus
Füleskuvik - Otus scops
Kuvik - Athene noctua
Macskabagoly - Strix aluco
Erdei fülesbagoly - Asio otus
Lappantyú - Caprimulgus europaeus
Sarlósfecske - Apus apus
Havasi sarlósfecske - Apus melba
Jégmadár - Alcedo atthis
Gyurgyalag - Merops apiaster
Szalakóta - Coracias garrulus
Búbosbanka - Upupa epops
Nyaktekercs - Jynx torquilla
Hamvas küllő - Picus canus
Fekete harkály - Dryocopus martius
Nagy fakopáncs - Dendrocopos major
Balkáni fakopáncs - Dendrocopos syriacus
Kis fakopáncs - Dendrocopos minor
Közép fakopáncs - Dendrocopos medius
Kalandrapacsirta - Melanocorypha calandra
Szikipacsirta - Calandrella brachydactyla
Búbospacsirta - Galerida cristata
Erdei pacsirta - Lullula arborea
Mezei pacsirta - Alauda arvensis
Partifecske - Riparia riparia
Füsti fecske - Hirundo rustica
Vörhenyes fecske - Hirundo daurica
Molnárfecske - Delichon urbica
Parlagi pityer - Anthus campestris
Erdei pityer - Anthus trivialis
Rozsdástorkú pityer - Anthus cervinus
Sárga billegető - Motacilla flava
Hegyi billegető - Motacilla cinerea
Barázdabillegető - Motacilla alba
Vízirigó - Cinclus cinclus
Vörösbegy - Erithacus rubecula
Nagy fülemüle - Luscinia luscinia
Fülemüle - Luscinia megarhynchos
Házi rozsdafarkú - Phoenicurus ochruros
Kerti rozsdafarkú - Phoenicurus phoenicurus
Rozsdás csuk - Saxicola rubetra
Cigánycsuk - Saxicola torquata
Pusztai hantmadár - Oenanthe isabellina
Hantmadár - Oenanthe oenanthe
Apácahantmadár - Oenanthe pleschanka
Kövirigó - Monticola saxatilis
Fekete rigó - Turdus merula
Fenyőrigó - Turdus pilaris
Léprigó - Turdus viscivorus
Énekes rigó - Turdus philomelos
Nádi tücsökmadár - Locustella luscinioides
Fülemülesitke - Acrocephalus melanopogon
Foltos nádiposzáta - Acrocephalus schoenobaenus
Rozsdás nádiposzáta - Acrocephalus agricola
Cserregő nádiposzáta - Acrocephalus scirpaceus
Énekes nádiposzáta - Acrocephalus palustris
Nádirigó - Acrocephalus arundinaceus
Halvány geze - Hippolais pallida
Kerti geze - Hippolais icterina
Karvalyposzáta - Sylvia nisoria
Kis poszáta - Sylvia curruca
Mezei poszáta - Sylvia communis
Barátposzáta - Sylvia atricapilla
Sisegő füzike - Phylloscopus sibilatrix
Csilpcsalpfüzike - Phylloscopus collybita
Fitiszfüzike - Phylloscopus trochilus
Szürke légykapó - Muscicapa striata
Kis légykapó - Ficedula parva
Kormos légykapó - Ficedula hypoleuca
Őszapó - Aegithalos caudatus
Barátcinege - Parus palustris
Füstös cinege - Parus lugubris
Kék cinege - Parus caeruleus
Széncinege - Parus major
Csuszka - Sitta europaea
Függőcinege - Remiz pendulinus
Sárgarigó - Oriolus oriolus
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Kis őrgébics - Lanius minor
Szajkó - Garrulus glandarius
Szarka - Pica pica
Csóka - Corvus monedula
Vetési varjú - Corvus frugilegus
Dolmányos varjú - Corvus corone cornix
Holló - Corvus corax
Seregély - Sturnus vulgaris
Pásztormadár - Sturnus roseus
Házi veréb - Passer domesticus
Mezei veréb - Passer montanus
Berki veréb - Passer hispaniolensis
Erdei pinty - Fringilla coelebs
Csicsörke - Serinus serinus
Zöldike - Carduelis chloris
Tengelic - Carduelis carduelis
Kenderike - Carduelis cannabina
Meggyvágó - Coccothraustes coccothraustes
Citromsármány - Emberiza citrinella
Bajszos sármány - Emberiza cia
Kerti sármány - Emberiza hortulana
Nádi sármány - Emberiza schoeniclus
Kucsmás sármány - Emberiza melanocephala
Sordély - Miliaria calandra

Összesen: 191 faj


Madárfotók a WP galériában. Szociofotók lent!

Galamblelkű madarászok

A nagy csapat

Babadagi "őslakosok"

Brassói medve

Akik bátran szembeszálltak a vérmedvével és elkergették egy pár jó falat reményében :-)
Fórum
Magyarországi terepi hírek
Sziasztok! Megy valaki kedden a hantmadárra? Csatlakoznék...
2019.07.14. 08:48 - Fábián Péter Imre
Apróhirdetések
Sziasztok! Eladósorba került Canon fényképező...
2019.07.10. 20:09 - Szabó Máté
Milyen madarat láttam?
Köszönöm a segítséget.
2019.07.03. 16:12 - Kazinczi János
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Terepmadarász Találkozó 2019
2019.06.27.
Az idei Terepmadarász Találkozót és MadarászFutamot a Fertő vidéken tartjuk szeptember 5-8.... Tovább »
Beszámolók
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget
2019.04.26.
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget 2018.07.27-08.12 Résztvevők Dr. Steiner Attila,... Tovább »
Galériák
Kakukk
Cuculus canorus
2019. július 18.
 
Mezei nyúl
Lepus europaeus
2019. július 16.
 
Apácahantmadár
Oenanthe pleschanka
2019. július 16.
 
1 % - amivel idén is támogatni tudod a birding.hu-t
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció