Lepkeszet.hu - kattanj rá!
Feltöltött képek száma: 73511   Megfigyelési adatok száma: 249526
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Ciprusi kirándulás áprilisban - Ázsia / Ciprus Megosztom Facebookon
2011.08.11. 02:13 Laczik Dénes (Dini)

Ciprus, 2011. április 13-19.

Résztvevők: Sebe Krisztina, Laczik Dénes

Ciprus kedvelt üdülőhely, de minket elsősorban nem a parton napfürdőzés érdekelt, hanem Ciprus növény- és állatvilága, valamint geológiája. Ebben a beszámolóban elsősorban a madarakat emelem ki, ha valakinek kérdése van a többi említett témával kapcsolatban, kérdezzen bátran publikus címeinken.
Kriszta a geológiai irodalmat tanulmányozta át utazásunk előtt, én pedig a madarászok útibeszámolóit olvasgattam. Mivel előbbi témakör alanyai jobbára helyben vannak, az utóbbiak meg mobilisak, javaslatomra április középső időszakára időzítettük az utazást, hogy a vonulás dandárjában tartózkodjunk a szigeten. Ekkor már lemaradtunk egy-két ott telelő fajról (pl. pártásdaru, sivatagi lile, meg a tengeri fajok…) és a későiek még nem érkeztek meg (pl. kucsmás sármány), de összességében nincs okunk panaszra. Célom a ciprusi endemikusok (ciprusi poszáta, ciprusi hantmadár, plusz a szajkó, rövidkarmú fakusz, fenyvescinege és füleskuvik ciprusi alfaja) megfigyelése volt, az összes többi, általunk még nem látott WP-s faj mellett. Mivel az időpontot a madarakhoz kötöttük, az útvonalat a geológiához illett

Az élőhelyek rendkívül változatosak, a már kiégett füvű tengerparti gyepektől az öntözött mezőgazdasági területeken keresztül a macchiáig és fölfelé a Troodos hegység cédrus és feketefenyő állományaiig, meg a kiszáradt folyómedrek kavicságyáig és nagy víztározók víztükréig mindennel lehet találkozni egy hét alatt. A tengerparton már januárban elvirágzott a Kotschy-bangó (endemikus), míg 1900 méteren a Troodosban a hófolt szélén áprilisban nyílt a sáfrány. (Orchideákat egész évben lehet találni a sziget különböző pontjain.)

A sziget északi részét a 70’-es években megszállták a törökök, eddig Törökországon kívül senki nem ismerte el hivatalosan a Ciprusi Török Köztársaságot. Oda nem is mentünk át, csak a görögök – és oroszok – lakta déli részen barangoltunk. Budapest-Lárnaka menetrend szerinti Malév-járattal jutottunk ki, ami akciósnak volt hirdetve, de mire a fizetésre került sor, az illetékekkel meg mindennel együtt már viszonylag sokba került. Béreltünk egy kisautót, jobb oldalon van a kormánya, amit rövid ideig szokni kell. A bérelt autóknak piros a rendszámtáblája a helyiek sárgájával szemben, így mindenki elnézőbb ezekkel a mazsolákkal. Ha jól emlékszem, 200EUR volt egy hétre, Lóránt Miki ennél olcsóbb autóbérlésről számolt be. A benzin itthoni áron volt, az autót a bérlőhelyen átvételkor tele tankkal adják, azt fel is számítják az árba, aztán még egyszer kellett teletankolnunk.

Szállásunk jobbára kempingben volt, az első és az utolsó éjszakát vadkempingezéssel töltöttük. Sátrat vittünk. A kempingek felszereltsége hasonló, de a meleg víz véges, mert napkollektorokkal melegítik, és viszonylag felhős időnk volt. Árak: 8-10 EUR/éjszaka. Gázpalackot minden túraboltban, kioszkban lehetett kapni, de nem azt a fajtát, mint amihez nekünk égőfejünk volt, egy komplett készletet meg nem akartunk ott beszerezni. Úgyhogy nem főztünk magunknak teát, kávét. A ciprusi kávé (törökös) nekem nagyon bejött, inkább azt ittam, mint presszót, bár tursitásabb helyeken volt utóbbira is lehetőség. A ciprusi ételek nagyjából a göröggel megegyezők (mousaka, sheftalia, tzatziki, stb), de a curry megjelenésével ízük sablonosabb lett – kb. ugyanolyan ízű mind…. A legjobb az egyben sült báránycomb volt.
Mivel sok helyütt citrusligetek között vezetett az utunk, a friss gyümölcs utánpótlással nem volt gondunk. A téli termést ugyanis nem szedik össze, sok helyütt a földön rohad. Ezen felbuzdulva szedtünk is bátran a javából.

Túranapló
Április 13: hajnalban értünk Lárnakába, felvettük a bérelt kocsit, és kihajtottunk Perivolia közelébe a tengerpartra. Ott aludtunk pár órát. Az örvös frankolin kiabálására ébredtünk.
( http://www.youtube.com/watch?v=vKT-39Z5zo8&feature=related , ezt máshol vettük fel, de mindenhol ugyanolyan:-) )
Szürke cankók húztak a tengernél, a búzatábla fölött pedig füsti- és molnárfecskék, sarlósfecskék és szuharbújók repkedtek.
Útban Hala Sultan Tekke felé Meneou előtt lagúnákat találtunk közel a tengerparthoz, 3 terekcankó pihent a gólyatöcsök között, néhány apró partfutó és széki lile szaladgált a vízben, a parti alacsony bokrokban Kriszta kiszúrt egy bajszos poszátát.
Hala Sultan Tekke melletti sós vízben jól meg tudtuk figyelni a flamingók fő táplálékát képező sórákokat, volt még egy kevés rózsás flamingó is a távolban. A sekély vízben réti cankók és gólyatöcsök keresgéltek, a parti bokrosban törpe poszáták tollászkodtak, a dombon elterülő, ösvényekkel átszőtt ligetben pedig halvány geze, széncinege, kormos légykapó, kucsmás poszáta táplálkozott. Itt találkoztunk először agámával is, egy jól megtermett példány nagy zajjal jött le az eukaliptusz törzsén és eltűnt egy odúban. Meg is ijedtünk kicsit tőle. Érdekes volt látni vörös vércsét, amint pálmafán eteti a fiókáját.
A nagy melegben már nem nagyon volt mozgás, ezért az esti szállásunk felé vettük az irányt: Governor’s Beachre. Van ott egy kemping, néhány sátornak is akad hely, de jobbára telepített lakókocsikkal, kis házakkal van tele. Egy magaslaton terül el, alatta fehér krétasziklák, a tövüknél pedig szinte fekete homok, látványnak nem utolsó. A kemping tele volt énekesekkel (verebek, fülemüle, kerti rozsdafarkú, tengelic, zöldike, sisegő füzike). Rövid séta során a kemping melletti száraz folyóvölgyben (xeros potamos) berki veréb-csapatot találtunk, fürj ugrott fel Kriszta lába alól és egy feketetorkú poszáta tojó ugrott be egy bokor alsó ágaira, majd engedte magát közelről szemügyre venni.
A séta után még mindig világos volt és indítványoztam, hogy menjünk el Kriszta földtani célpontjainak egyikéhez. Már út közben jött az új faj, az erdőből 3 pettyes kakukk repült el mellettünk. A Psematismenos és Tochni között magasodó szelenites hegy madarász szempontból is kiváló volt: a hantmadár és a ciprusi hantmadár mellett etető ciprusi poszátákkal, kucsmás poszátákkal és vörösfejű gébiccsel találkoztunk.

Április 14: reggel egy kis sétával kezdtünk a kemping körül, hátha jobb fényben látjuk a berki verebeket, de egy sem került elő. A fák tetejéről viszont az éjszaka megérkezett bakcsók ugráltak fel minduntalan, az olajfaligetben Bonelli-füzike keresgélt, a száraz folyóvölgy bokraiban berki poszáta szólt. Végignézhettük a közeli haditengerészeti támaszpont lakóinak reggeli edzését, melynek során nadrágban-bakancsban kellett úszniuk, majd félmeztelenül bukfencezgetni végig a homokon, végül futva távoztak a tábor irányába, mindeközben a filmekből ismert lelkesítő skandálást adták elő.
Mai napi első célpontunk az Akrotiri-félsziget volt. Lemessos után rögtön belebotlottunk egy kis tóba nádassal, sok szárcsa, vízityúk, cserregő nádiposzáta, cigányréce, feketenyakú és kis vöcsök volt ott, csak sajna szembe sütött a nap. A Lady’s Mile Beachen tanulmányoztuk a szép kavicsokat, a parton rojtosujjú gyíkot és szikipacsirta csapatokat találtunk. A parttal párhuzamos lagúnákban kis kócsagok szedegettek, szürke gém és sárgalábú sirályok repültek a tenger fölött.
A félsziget túlsó partján az Akrotiri-síkságon a Szent György kápolna mellett tettük le az autót és gyalogoltunk a tengerpartig. A gyér növényzetű tájon rozsdás csukokat, kerti sármányokat, déli hantmadarat lehetett látni. Egy kakukk épp akkor érkezett meg Afrikából, amikor a parti dűnéket nézegettük, és le is ült fáradtan az első nagyobb fűcsomóra. Érdekes volt így megtapasztalni a madárvonulást.
Esti szállásunk még messze volt, így arra vettük az irányt. Közben megálltunk Kourion romjainál, de már zárva volt. Aztán találtunk egy ígéretes lehajtót a Kensington Cliffs felé, csak egy rápillantás erejéig kerestünk egy jó kilátópontot. A fal előtt kergetőző sólymok Eleonórának tűntek a kis kézitávcsővel, de nem akartuk az időt húzni a spektív felállításával, inkább folytattuk utunkat Pafos felé. Teljesen ránksötétedett, mire a remélt kemping közelébe értünk, de kitáblázás híján sokat keveregtünk, mire végre beestünk a felújítás alatt álló objektumba, a tulajt az ágyából verve ki. Gyors sátorállítás az ugartyúkok folytonos kiabálása közepette.

Április 15: Reggelizés közben-után szemügyre vettük közvetlen környezetünket, és a varjak között egy pásztorgémet is sikerült kiszúrni a közeli facsoport tetején. Robogás vissza a Kensington sziklákhoz, persze sólymoknak már nyoma sem volt, gondolom, ebben az időszakban inkább csak éjszakázásra használják őket. Viszont rövid nézelődés után felkörözött elénk néhány fakókeselyű, a lenti kis sziklákról üstökös kárókatonákat zavart fel egy motorcsónakos, a tenger felől pedig egy csapat vörösgém érkezett meg Episcopi légterébe.
Kourion romjai inkább kulturális élményt nyújtottak, bepillantást a rómaiak gazdagságába és életébe. A nagy villa maradványai között gyönyörű mozaikok csukárról és gladiátorokról, a földrengések következtében eldőlt hatalmas márványoszlopok és művészien faragott oszlopfők. Sok ciprusi hantmadár
( http://www.youtube.com/watch?v=BAvdjywBnJM) és kerti sármány mindenfelé, a levegőben az angol légierő kötelékrepülési bemutatóján túl havasi sarlósfecskék.
Kötelező turistamegálló Aphrodité születésének helye, ahol kiemelkedett a habokból: Petra tou Romiou. Szirti galambok és csókák a sziklán, fenn a kissé drága étterem előtt a bokron az első barátposzáta. Hurrá!
Innen a minden trip reportban szereplő Asprokremmos-gáthoz vezetett utunk. Nem csalódtunk a helyben! Bár csak rövid időt töltöttünk a gáton, láttunk heringsirályokat a vízen és fattyúszerkőket a bójákon, egerészölyvet a levegőben és csukárt a kavicshalmok között. A parti növényzetből vörösgém ugrott fel, a köveken billegető- és réti cankó táplálkozott.
Talán még jobb északról közelíteni a tározóhoz, nekünk csak félig sikerült, elnézelődtük az időt és nem mentünk el a vízig. Festői szépségű völgyben autóztunk Nata felé, közben sok csukárral találkoztunk és berki veréb csapatok ricsajoztak az olasz nádasban. A kanyargós út melletti villanyvezetékre jöttünkre erdei és rozsdástorkú pityerek vegyes csapata szállt föl. A szurdokból kiérve kitárult a táj, citrusligetek mindenfelé. Egy fán bakcsó üldögélt. Sokfelé szóltak sordélyok, a folyó kavicsos medréből pedig ugartyúkot ugrasztottunk fel. A parti köveken egy vakondgyíkot is találtunk. A nap utolsó faja a fejünk fölött éjszakázni húzó héjasas lett.

Április 16: Pafos melletti szálláshelyünkről északnyugatnak vettük az irányt. A pafosi piacon vásároltunk finom ciprusi édességet (cérnára fűzött mandula és diódarabokat mártogatnak gyertyaöntéshez hasonló módon forró mustba, és ez kihűlve gumiszerű édes réteget ragaszt a magokra, nagyon ízletes!), majd folytattuk utunkat Maa-ba, ami egy bronzkori település maradványait bemutató hely. Vonuló üstökösgémet fogadhattunk elsőként, a romok között szikipacsirták és kenderikék csipegettek.
Cape Drepano is sok útleírásban szerepelt, meglátogattuk, de nem tűnt jónak a hely, fújt a szél és szinte semmit nem lehetett látni. Egészen addig, míg ki nem szúrtam a közeli szigeten fészkelő sárgalábú sirályok között a szélben egyensúlyozó Eleonóra-sólymot. De azon kívül aztán tényleg semmi.
Előzővel ellentétben az ettől északra található Avakas-szurdok elképesztően jó hely volt. Letettük az autót egy narancsültetvény mellett és gyalog indultunk a tanösvénynek. Röviddel a völgy beszűkülése után már vörhenyes fecskék cikáztak a fejünk fölött, a meredek oldal egyik bokrára pedig rozsdás sármány ült ki.A szurdok egy pontján ökörszem énekére lettünk figyelmesek. A fügebokrokon sok barátposzáta, örvös légykapó ugrált, felfedeztünk köztük egy kis poszátát is. A falakon eszméletlen mennyiségű csóka és szirti galamb fészkel, megtiszteltek bennünket ürülékükkel is, lévén menekülési lehetőség nemigen adott. A szurdokban sok érdekes és endemikus növényfajt láthatunk, de itt került szemünk elé utunk egyetlen kaméleonja is!
Erre az útra már leginkább terepjárót javasolnak, mi megkockáztattuk a kis Daewoo-val, vagy mi is volt az. Innen északra tényleg nem sok út vezet az Akamas-félszigetre, az is csak murvás földút sok gödörrel. Mi visszafelé indultunk délnek, majd keletre a Chrysochou folyó völgyébe. Egy kis kitérőt tettünk Stroumpi felé, mert az utikalauzok megemlítik a ciprusi tulipánt és szerettük volna mi is megnézni. Szerencsénk volt, még éppen virágzott a mazsolaszőlő-tőkék között. Hogy a talajművelést hogyan vészelik át a hagymák, ne kérdezzétek…
A völgyön végigrobogva elértünk Polisba, ahol egy eukaliptuszligetben a tengerparton van a kemping. Sátrat vertünk, majd visszaautóztunk a folyóvölgyön egy narancsosig. Megszedtük magunkat különféle fajta narancsokkal, sétáltunk egy kicsit (cserregő nádiposzáta, örvös frankolin, berki poszáta, vadgerle). A frankolin hangját sikerült megörökítenünk, a youtube-on meghallgathatjátok. A sötétedés beálltával korántsem ért véget a madarászélmény, 9 óra után ugyanis megszólaltak a füleskuvikok.

Április 17: Reggel korán akartunk indulni, hogy ne a legnagyobb melegben kelljen kirándulnunk Aphrodité fürdője körül. Út közben az egyik olajfaliget fái között frankolin kakast pillantottam meg. (Ezt a környéket nevezik meg sok leírásban a legjobbnak a frankolinra és igazuk is lehet.) Több tanösvény is vezet a hegyen körbe, mi a kicsit rövidebb Adonis Nature Trail-t választottuk. Fajokban viszonylag gazdag terület volt, újként láttuk a mezei poszátát, jól meg tudtunk figyelni egy másodéves héját, rozsdás sármányok vártak be közelre. Többször elénk került vörösfejű gébics és álarcos gébics, valamint az út második felében a kis csermely közelében csicsörkéket, csilpcsalp füzikét, kerti rozsdafarkút,örvös légykapót és poszátákat láttunk. A gerinc közelében búbos bankák kergették egymást. Aphrodité fürdője ismét jól ismert turista célpont, terelik a népet oda tömött sorokban. Nem egy nagy durranás, egy kis forrás egy fürdőszobányi tavacskával, amiben valami angolnafélék ücsörögnek moccanatlanul. Halvány geze él mellette.
Ebéd után a várostól keletre elterülő részeket vettük szemügyre, de nem sok érdekeset találtunk. Ez a partszakasz van kikiáltva dögkeselyűsnek, de elénk nem került egy sem. Nézegettük helyettük a rojtosujjú gyíkok nyomait a parti homokban, aztán találtunk egy kis völgyet, amibe bevettük magunkat, míg a szeder utunkat nem állta. Egy álarcos gébics azért ott is figyelt, meg találtunk szép bangókat.
A kempingbe visszaérve kiderült, hogy a spanyol madarász, akivel előző szálláshelyünkön találkoztunk, itt is mellettünk vert tanyát. Felderítette a környéket, és hallott a közeli vízállásnál kis vízicsibét, meg felugrasztott réti cankókat. Gyorsan odasiettem, de nekem csak a szokásos halvány geze-cserregő nádiposzáta páros jött be berki poszátával fűszerezve.
Este irány a városközpont egyik étterme, hogy valami normálisat is együnk. A nap már egészen lemenőben volt, mikor egy jó kilátópontot találtunk a városban. A folyó völgyére nyílt szép kilátás, és sajna a spektív megint nem volt nálunk, de mintha (tüskés?) bíbicek mászkáltak volna a víz partján odalenn. Sebaj – gondoltam, majd reggel meglessük őket! (khmmm, sejthetitek) A nádirigó énekét azért elhozta hozzánk a szél.


Április 18: Megbeszéltük, hogy a reggelit majd a kilátópontnál fogyasztjuk el, és közben nekem lesz alkalmam nézelődni. Úgy is lett! A folyót nem egy Dunaként kell elképzelni, 2-3 m széles vízfolyás, a növényzet erősen benőtte, de vannak rajta tisztább részek. Ezeket pásztáztam végig a spektívvel, így sikerült kiszúrni egy üstökösgémet és egy kiskócsagot, jégmadarat, erdei cankót és vízityúkokat.
Reggeli után útnak eredtünk a Troodos-hegység felé. Peristerona falu előtt a villanydróton életünk első kövirigóját könyvelhettük el. Jól megnéztük, aztán irány a hegy! Sok kőomlással tarkított, meredeken emelkedő szerpentin. 1000 méteres tengerszint feletti magasságba jutva már olyan erdőkinézete volt a növényzetnek. A letekert ablakon erdei pintyek csipogtak be. Első megállónk – a szórványos fényképezősökön kívül – a Cédrusok-völgyében volt. A kocsiból kiszállva mindjárt megközelítettek bennünket a ciprusi szajkók, de hiába etettem be őket kenyérdarabkákkal, nem sikerült egy használható fotót készítenem róluk. A rövid séta során fenyvescinegéket is láttunk, de a rövidkarmú fakusznak csak a hangját hallottuk. A völgyben fekete rigó riasztott, először el sem akartam hinni, hogy az lehet, de aztán megpillantottuk, amint elrepült. Kigyönyörködtük magunkat a szokatlan formájú és színű ciprusi cédrusokban (korábban libanoni cédrus ciprusi alfaja, ma talán külön faj), és indultunk tovább a Tróodos falu fölött magasodó Olympos – vagy más néven Chionistra – csúcsra. A parkolóban az autóból kiszállva kellemetlen meglepetésként éltük meg, hogy hideg volt. Mondjuk a csúcs 1952 méteren van tszf, mi is már 1800 fölött voltunk jócskán. Nem is kellett szinte megmoccannunk, a rövidkarmú fakusz már hívogatott, és szépen meg tudtuk nézni, amint a fiatal feketefenyő hajtásain végigtornászik. Röviddel később sarlósfecskék kergették egymást visítva, majd eltűntek egy méretes feketefenyő törzsének odújában. Keresztcsőrűek röpültek át fölöttünk új fajként. A csúcsra nem lehet felmenni az angolok lokátorai miatt, de a körülötte futó Artemis Nature Trail-en végiggyalogolva (7km) képet kapunk a hegy élővilágáról. Extrém termőhelyek, rengeteg endemikus növényfajjal.
Lassan esteledett, így ideje volt szálláshely után néznünk. A Troodos kemping zárva volt még, életnek semmi jelét nem találtuk a hivatal környékén sem, látszott, hogy régen nyitották ki az ajtót. Továbbálltunk a turistainformációban emlegetett Platania felé, ami jó döntésnek bizonyult: ugyanúgy egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, viszont nem volt kerítés, de volt meleg víz a zuhanyzóban. Igaz, világítás és áram a fényképező akksijának töltéséhez meg nem. Itt később kezdődik a szezon. Sötétedés után itt is megszólaltak a füleskuvikok.

Április 19: Utolsó napunk álarcos gébics-nézéssel indult a kempingben, majd elautóztunk Pano Platresbe. Út közben megálltunk az Amiantos melletti egykori hatalmas azbesztbányánál, amelynek rekultivációja zajlik és létrehoztak benne egy botanikus kertet is. Sok növényt tudtunk a táblák alapján azonosítani, amelyeket korábban fényképeztünk a terepen. Vörhenyes fecskékkel és ciprusi hantmadárral itt is lehetett találkozni.
Pano Platresben megkértük a turistainfóban üldögélő hölgyet, hogy amíg elmegyünk bevásárolni és megreggelizni/kávézni, addig otthagyhassuk az akksinkat tölteni. Fél óra múlva visszamentünk érte, és elindultunk a Kalidonia-vízesés felé. Szép helyeken vezetett az ösvény, a patak tele volt kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) pisztrángokkal, és újabb érdekes növényeket tudtunk fotózni. Madártani szempontból nem hozott újat a terület.
Az Arakapas faluról elnevezett törés mentén haladtunk tovább keletre, a névadó faluhoz közel egy útbevágásban álltunk meg, hogy Kriszta dokumentáljon mindenféléket. Egy álarcos gébics köszöntött minket a villanydróton, az árokban berki poszáta csattogott.
Utolsó megállónk a Kalavasos melletti régi rézbánya volt, amit már az ókorban is piszkálgattak. Madarak szempontjából szinte kihalt a terület, vonuló gyurgyalagcsapatokat hallottunk áthúzni, meg egy-két megriadt csukárt láttunk a bozótosba menekülni. Egyszer furcsa nyikorgó hangokat hallottunk, és meg is találtuk okozójukat: két szalakóta riasztott, mert a vörös vércsének volt képe arra a falszakaszra költenie, amit ők is kinézhettek maguknak. Velük megvolt a 105. faj az úton és örültem is neki, hogy milyen szép kerek számmal fejezhetjük be, de áthúzta számításaimat egy pusztai ölyv, aki a falu tavernájának teraszán elköltött utolsó ciprusi vacsoránk közben tűnt fel a szemközti dombok fölött. Az autópályán Lárnaka felé robogva még láttunk egy-két meghatározatlan ragadozót, az egyik vércseméretű volt, de sötétnek tűnt, a másik kissé nagyobb egy kígyót vitt a karmai között. (A korábban említett spanyol ürge látott félörvös légykapót meg pusztai hantmadarat is azokon a részeken, ahol mi jártunk, de ő direkt madarászni ment, szóval ezt a fajszámot ennyi idő alatt akár 120 fölé is lehet tornászni. Azzal együtt, hogy az idei az egyik leggyengébb tavasz volt madárvonulási szempontból, tövisszúró gébicsből például csak két megfigyelésük volt áprilisból a ciprusiaknak.)

Köszönjük az út előkészületeiben nyújtott segítséget Taschek Mátyásnak és Lóránt Mikinek.

Képeket hamarosan teszek fel, most szerkesztem (méretezem) őket. Fajlistát csak igény esetén, mert nagyrészt leírtam, miket láttunk, egy-két közönséges faj maradt ki. A meglátogatott helyekről kmz-t szívesen küldök kérésre.
 
Megkereshető személyek:
Laczik Dénes: ,
Fórum
Milyen madarat láttam?
Vadgerle.
2019.05.24. 19:34 - Kovács György
Könyvek, újságok, weblapok
Utóljára teszem fel, utána törlöm a listából, ha valakit...
2019.05.24. 09:33 - Szelle Ernő
Apróhirdetések
Az álcaháló és az okulárok elkeltek. Ami még eladó...
2019.05.21. 13:34 - Kovács-Hélisz Robin
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Az MME Nomenclator Bizottság 2019. január 25-26-ai gyűlésének fontosabb döntései
2019.02.09.
Taxonómiai változásokAz AERC TAC, amit az európai ritkaság bizottságok ezelőtt széleskörűen... Tovább »
Beszámolók
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget
2019.04.26.
Borneó (Sabah) és két nap Maláj-félsziget 2018.07.27-08.12 Résztvevők Dr. Steiner Attila,... Tovább »
Galériák
Székicsér
Glareola pratincola
2019. május 22.
 
Kékbegy
Luscinia svecica
2019. április 20.
 
Füsti fecske
Hirundo rustica
2019. május 18.
 
1 % - amivel idén is támogatni tudod a birding.hu-t
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció