2007.10.18. 15:10 Pánya Csaba

Álcázott madarászút Tunéziában

2007. október 6-7.

Hammametből sikeresen ellógtam az orvostovábbképző konferenciáról egy kicsit madarászni azzal a céllal, hogy a sivatagban begyűjtöm a tavalyi út alatt elvétett sivatagi verebet. Toboroztam néhány elszántabb és érdeklődő munkatársat és a bérelt autóval nekivágtunk a 2 naposra tervezett turistaútnak. ( eltitkoltam előlük az út valódi célját…)

Az első megállónk az El Jem-i kolosszeum volt. Útközben szép számban láttam sivatagi őrgébicseket, pálmagerléket és egyszínű seregélyeket. Sousse környékén a sóbepárlóknál flamingók kisebb csapatait találtuk.

Hosszabb kocsikáztás után a Matmatába érkeztünk ahol a berber földbevájt lakások megtekintése közben barnanyakú hollót, szaharasármányokat , déli és jónéhány kormos hantmadarat sikerült látni. Itt szálltunk meg a Hotel Marhalában ahol vacsorával reggelivel 16 TDN-t fizettünk. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a szép, tiszta barlangszállót.

Korán indultunk másnap reggel. A szállás környékén ismét a tegnap esti fajok mozogtak. Tamerzet városkánál több helyen is láttam szaharasármányt, úgy tűnik egyáltalán nem ritka errefelé. Útközben az út széléről ugrasztottuk meg az út egyetlen gyászos hantmadár hímjét.

A hírös Pippeline roadhoz érve a tavalyi évhez hasonlóan nagy homokvihar fogadott bennünket. Némi unszolásra útitársaim ráálltak, hogy bemenjünk a sivatagba. A csővezetéket kísérő poros döngölt utat időközben szépen leaszfaltozták egészen Ksar Ghilane-ig. Ezen fellelkesedve kényelmes tempóban autózva időnkénti megállókkal eljutottunk Bir Soultani-ig.
Útközben sivatagi és vörhenyes hantmadarakat, homoki, kövi, sarlóscsőrű és sivatagi fülespacsirtákat láttam. Az út vége felé már cudar állapotok uralkodtak, többször lendületből kellet áthajtani a homokátfúvásokon, egy helyen pedig csak a tolólapos munkagép segítségével tudtunk továbbmenni. Kisebb pihenőt engedtünk meg magunknak a Bir Soultani kávéházban, majd rövid autózás után a teveitató kúthoz (fő úticélomhoz) érkeztünk. A betonitatónál rögtön észrevettem a keresett fajt : a sivatagi verebet. Egy hím ugrált tőlem 3-4 méterre, szerencsére még fotózni is lehetett. Rövidesen még 2 tojó érkezett, így már hármasban iszogattak sivatagi fülespacsirták, berki verebek, búbos és kövi pacsirták társaságában. Szép kis asztaltársaság, nem volt rossz látvány!

Az idő rövidsége és a egyre durvább homokátfúvások miatt lemondtunk az igazi sivatagi oázis ( Ksar Ghilane) megtekintéséről és útnak eredtünk Douz felé. Útközben több helyen láttam még sarlóscsőrű pacsirtát és a fent említett hantmadarakat. A Cafe Touareg környékén még megálltunk pár percre vastagcsőrű pacsirtában reménykedve, sajnos nem lett meg.

Douzban letudtuk a kötelező turistaprodukciókat (tevegelés, datolyaliget, homokdűnéken rohangálás, hentergés, fotózkodás), majd hazafelé vettük az irányt. Változatos sziklás terepen haladtunk Kebili-től Gabesig. Útközben több helyen sivatagi őrgébicset, hollókat, barnanyakú hollót, és pusztai ölyvet ( cirtensis alfaj) láttam a kocsiból és a rövid pihenők alkalmával.

Összesen 1100 km-t tettünk meg mindenki nagy megelégedettségére.

A Hammamet-i szállodánk és Karthagó környékén látott érdekesebb fajok: mediterrán vészmadár, szula, flamingó, barna bülbül, pásztorgém, vékonycsőrű sirály, korallsirály, szuharbújó, kucsmás poszáta


Pánya Csaba

Budapest, 2007. október 18.

a verebek